Újabb részlet az Ísvara-gítából:
sza májí májajá baddháh karóti vividhász tanúh
“Az Önvalóból jön létre az univerzum, és benne oldódik fel. Az Önvaló a varázsló (májí), aki mágikus ereje (májá) által számtalan formát hoz létre és köti hozzájuk a tudatot.”
Az átman a megszámlálhatatlan univerzum teremtésének a forrása, és a megnyilvánulás ciklusának végén benne oszlanak fel mindezek az univerzumok. Az átman, vagy Siva ebben a tekintetben ugyanazt a szerepet tölti be, mint Nárájana a vaisnavizmusban: a megszámlálhatatlan univerzum Visnu pórusaiból áramlik ki a kilégzése során, és visszaáramlik testébe a belégzése során. Ez az eredeti ki- és belégzés hozza létre az idő fogalmát, mely minden teremtett tárgyat elvezet megnyilvánulásának kezdetétől a végéig, vagyis a megsemmisülésig. Az átmant ugyanakkor varázslónak vagy bűvésznek is nevezi Siva (májí - „az, aki elkápráztat”, illuzionista). Itt fontos megjegyezni, hogy a prakritit, melyet a purusa erejének, vagyis májájának nevez itt Siva, varázslatos teremtőerőnek írja le, mely a létformák végtelen sokaságát nyilvánítja meg. Ezek a létformák felfoghatatlan bonyolult szimbiotikus hálózatban, összekapcsolva léteznek, úgy, hogy egyiknek sem kell gondolkodnia a rendszerben betöltött szerepén, automatikusan teszi a feladatát. A Bhagavad-gítában (7.14) daiví-májának (isteni illúziónak) nevezi Krisna ezt a teremtő erőt, mely annyira erőteljes, hogy még magát Visnut vagy Sivát is képes elkápráztatni, és a ragaszkodáson keresztül köti hozzá az egyéni lelket (dzsívátman) a különböző testekhez. Viszont a megtestesült létformák közötti összefüggéseket és az egyéni léleknek a testről testre történő reinkarnációs utazását a karma szövevényes törvénye irányítja. Amikor a jógí képessé válik arra, hogy megszabaduljon minden ragaszkodásától, akkor a májá már nem tudja többé káprázatos megnyilvánulásaihoz láncolni, és így a jógí eléri a felszabadult állapotot (mukti) és a megvilágosodást (bódhi).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése