nájam prithví na szalilam na tédzsah pavanó nabhah
„Ez az úr nem születik újjá, és mások újjászületésének sem az oka. Nem ez a föld, nem a víz, nem az energia, nem a szél, sem az ég.”
A dualista filozófiai iskolák különbséget tesznek a dzsívátmá (egyéni lélek) és a paramátmá (felsőlélek) helyzete között, míg a pasupata-jóga egyként tekint a kettőre. Így az Önvaló, mint prabhu (vagyis úr, főnök) egyszerre a test ura egyéni lélekként, valamint az univerzum ura is, mint határtalan átman. Ugyanakkor a vers arra is felhívja a figyelmet, hogy az átman teljes mértékben független a megnyilvánult univerzumtól, még ha annak ura is: nincs alávetve a szamszára (ismétlődő halál és újjászületés) körforgásának és a karma törvényének, de ugyanakkor mások (vagyis az egyéni lelkek) újjászületésének sem az oka, mivel a karmát, mint erőt a prakriti (természet, megnyilvánult brahman) attribútumának tekinthetjük. Valójában a karma és a reinkarnációs ciklus nincs hatással az átmanra még egyéni formájában sem, mivel nem képes megváltoztatni azt, csupán téves azonosságokat hoz létre a különböző testek és életutak formájában. A versben Siva azt is kijelenti, hogy az átman nem azonos a prakritit alkotó különböző őselemekkel: a földdel (prithví), vízzel (szalilam), tűzzel (tédzsah), széllel (pavanah) és az éggel, vagyis az éterrel (nabhah) sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése