Siva, a Hold ura

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

1.31. tadantaré mahádévah sasánkánkita-sékharah
praszádábhimukhó rudrah prádur ászín mahésvarah

“Ekkor megjelent a nagy Úr Siva, homlokán a félholddal, a félelmetes Nagy Úr a bölcsek iránti jóindulattól vezérelve.”

Bár Sivát Rudrának („a Félelmetes”), Mahésvarának („Nagy Úr”), és Mahádévának („Nagy Isten”) nevezi a vers, arcáról mégis a praszáda – vagyis a kegy, a bölcsek iránti jószándék sugárzott elsősorban. Siva homlokán hordja a félholdat, ami azt szimbolizálja, hogy Siva a fogyó és növekvő félhold által szimbolizált idő ura és az időtlenségben él, valamint a hold által szimbolizált elme ura is. A Puránák történetei szerint Pradzsápati Daksa (aki Siva apósa is volt), huszonhét lányát Csandrához, a Holdistenhez adta férjhez. Csandra mindegyiknél jobban szerette Rohinít, a huszonhét naksatra (holdház) legfényesebbikét. Daksa azonban ismételten figyelmeztette, hogy ne kivételezzen, hanem mindegyik lányát egyformán szeresse. Végül Daksa megátkozta Csandrát, hogy ragyogása fokozatosan el fog enyészni. 

Csandra Brahmához fordult segítségért, de Brahmá azt válaszolta, hogy az átokkal legfeljebb Siva tud kezdeni valamit. Csandra hat hónapig imádta a Siva-lingát, mire Siva megjelent előtte, hogy áldást ajánljon fel neki odaadásáért cserébe. Csandra beszámolt neki az átokról. Siva azt felelte, hogy az átkot nem tudják teljesen megszüntetni, de vállalja, hogy a homlokán fogja hordani a csökkenő holdat, mely így csak két hétig fog csökkenni, majd két hétig növekedésbe kezd.