pranamja siraszá rudram vacsah práha szukhávaham
“Hallván Szúta kérését, a bölcs Vjásza, Szatjavatí fia meghajtotta fejét Siva (Rudra) előtt, és az alábbi, kellemes szavakat mondta:”
vaksjé dévó mahádévah pristó jógísvaraih purá
szanat-kumára-pramukhaih szvajam jat szamabhásata
„El fogom mondani nektek, hogy mit mondott maga az Úr Siva, amikor sok idővel ezelőtt a jógík urai (jógísvarák) Szanatkumára vezetésével kérdéseket tettek fel Neki.”
Vjásza azért is számít hiteles forrásnak a Sivával kapcsolatos tudás tekintetében, mert személyesen ott volt, amikor Szamatkumára és a következő versekben felsorolt nagy bölcsek és jógík a brahman természetéről faggatták az Úr Sivát a teremtés hajnalán. Vjásza jógísvaráknak (a jógík urainak) nevezi a bölcseket, akiket Siva oktatott, arra a pasupata doktrínára célozva, hogy a Sivával eggyé váló jógí Siva státuszába kerül (mivel Siva az eredeti jógísvara). A fenti két versben még a Rudra és a Mahádéva („Nagy isten”) nevek szerepelnek Sivával kapcsolatban. A Mahádéva név arra utal, hogy a pasupaták Sivát tekintik a leghatalmasabbnak az istenek panteonjában, míg a Rudra név a Rig-Védában szerepel, és a legtöbb kutató Siva archetípusával azonosítja. Ezt látszik alátámasztani a Rig-Véda 10.92. himnusza, melyben az áll, hogy Rudra kétféle természettel rendelkezik: Rudra (vad és kegyetlen), illetve Siva (kedves és nyugodt).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése