1.29. vibhrádzsamánam vimalam prabhá-mandala-manditam
srívatsza-vaksaszam dévam tapta-dzsámbú-nada-prabham
“Szeplőtlenül ragyogott, a fény holdudvara vette körül, és az olvasztott arany csillogásával ragyogott. Az isten mellét a Srívatsza jel díszítette.”
A Srívatsza jel egy arany szőrtincs, mely Visnu mellkasát díszíti, és arra utal, hogy Laksmí, a szerencse istennője a hitvese.
1.30. sankha-csakra-gadá-pánim sárnga-hasztam srijávritam
na dristasz tat-ksanád éva narasz taszjaiva tédzsaszá
na dristasz tat-ksanád éva narasz taszjaiva tédzsaszá
„Pompás ragyogás borította testét, kezeiben kagylókürt, korong, buzogány és egy íj volt. Nárájana ragyogása egy pillanatra elhomályosította Narát.”
Nárájana Risi négykarú formájában tündökölt, és testének isteni ragyogása annyira erőteljes volt, hogy Nara Risi szinte alig látszott mellette. Visnu négy jelét tartotta a kezében: a sankha (kagylókürt) a csatába hívó eszköz, mely az ember belső küzdelmének megvívását hivatott ösztönözni. A csakra (tűzkorong) a pusztítás éles fegyvere, jelképezi a fejlődésben rejlő bukás lehetőségét, következményét, és a világegyetemben uralkodó törvény erejét. A gada (buzogány vagy jogar) figyelmeztetés az ember számára, hogy felfigyeljen, meglássa, megtapasztalhassa a világegyetem és a természet törvényeiben uralkodó szabályszerűséget. A sárnga (íj) elsősorban Ráma szimbóluma, és az éberséget és a készenléti állapotot szimbolizálja, illetve az önfegyelmet és a céltudatosságot, mely által a jógí elérheti az ékágrata (egyhegyűség) elmeállapotát. Visnu negyedik szimbóluma hagyományosan a lótuszvirág (padma), mely a mindenséget, a valóságot, az igazságot, a teljességet jelképezi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése