Munay Ki légzőgyakorlat

Munay Ki légzőgyakorlat

Az alábbi légzőgyakorlat önmagában is erőteljes transzformácós hatással bír, erősíti a csí/prána-testünket, és támogatja a rítusok hatásának elmélyítését is, sőt, a Kundaliní energia felébresztését is elősegítheti. A légzőtechnika akkor is hasznos és használható, ha valaki nem kapta meg a Munay Ki rítuskat. A légzőgyakorlat közben felemeljük kezeinket a nyolcadik csakránkhoz, ami a fejünk felett van, és Virakocsának nevezik, és tulajdonképpen a személyes szakrális terünket tudjuk létrehozni általa. 

A nyolcadik csakra az a részünk, mely az időn kívül létezik. A Virakocsa határtalan, ezek vagyunk két testetöltés között. Amikor a Virakocsában ülünk, akkor elkezdjük "megízlelni a végtelent", ahogy Alberto Villoldo mondja. Ez egy olyan technika, melyben elkezdünk kilépni a hétköznapi időből, és megtapasztaljuk a "nagy időt", vagy "álomidőt", ahogyan az ausztrál bennszülöttek nevezik. Ha megtalnulunk belépni ebbe a megváltozott tudatállapotba, akkor sokféle változás, átalakulás tud bekövetkezni, ami a sámáni gyógyítás alapját fogja képezni. Ha minden nap ülünk és meditálunk a Virakocsában, az sokféle pozitív hatással járhat: erőt, gyógyulást, útmutatást kaphatunk, vagy megküzdhetünk a félelmeinkkel.

A gyakorlat végrehajtása (állva vagy ülve)

1. Kulcsoljuk össze az ujjainkat a hátunk mögött, a Föld felé mutató ujakkal.

2. Kezdjük el a fújtató vagy tűzlégzést az orron keresztül, erőteljesen mozgatva a hasfalunkat ki-be, kényelmes, de gyors tempóban. Végezzünk el 50-100 légzésciklust. 

3. Szívjuk be a számit a Földanyából a talpcsakráinkon keresztül, rövid belső légzésvisszatartással.

4. Fújjuk ki a levegőt mélyen, méregtelenítve magunkat.

5. Szívjuk be a levegőt háromszor, mintha egy belégzés lenne (kilégzések nélkül), majd tartsuk benn a levegőt, miközben minél többször behúzzuk/ellazítjuk a gátat, így szétterjesztve a földből származó számit az egész testünkben és étertestünkben. 

6. Engedjük ki a levegőt, és hozzuk a tenyereinket a hasunkra, hogy érzékeljük az energia szétáradását. 

7. Kulcsoljuk össze a kezeinket a fejünk felett, az ujjakkal az ég felé mutatva. 

8. Kezdjük el a fújtató vagy tűzlégzést az orron keresztül, erőteljesen mogzatva a hasfalunkat ki-be, kényelmes, de gyors tempóban. Végezzünk el 50-100 légzésciklust. 

9. Szívjuk magunkba a Nap, Hold és a csillagok számi-energiáját. Tartsuk bent a levegőt röviden.

10. Fújjuk ki a levegőt mélyen, méregtelenítve magunkat.

11. Szívjuk be a levegőt háromszor, mintha egy belégzés lenne (kilégzések nélkül), majd tartsuk benn a levegőt, miközben minél többször behúzzuk/ellazítjuk a gátat, így szétterjesztve a számit az egész testünkben és étertestünkben. 

Ismételjük meg az egész gyakorlatsort háromszor egymás után. A harmadik kör végén emeljük a kezeinket a fejünk fölé, a Virakocsához, és húzzuk le a fény-köpenyt a talpainkig. Üljünk le meditálni abben a szakrális térben. Amikor végeztünk, alulról felfelé "csolagoljuk vissza" a fény-köpenyt a nyolcadik csakrába, majd onnan nyomjuk le a tenyereinkkel a koronacsakrába és az összes csakrába, egészen a gátig. Meg kell jegyezni, hogy ha rendszeresen dolgozunk ezzel a légzőgyakorlattal, és meditálunk a Virakócsában, akkor felszínre jöhetnek múltbeli sebek, traumák a tudatalattiból. Ilyenkor képzeljünk magunk köré egy kristályt, és vigyük a hucsát (nehéz energiát) a köldökcsakrába, ahol az fokozatosan kitisztul és átlalakul számivá (könnyed, fényes energiává). A másik megoldás az, hogy összegyűjtjük a hucsát a két tenyerünk közé, és a tűz lángjaiba engedjük, mely automatikusan átalakítja azt fénnyé.