1.32. niríksja té dzsagannátham trinétram csandrabhúsanam
tustuvur hrista-manaszó bhaktjá tam paramésvaram
„Látván az Urat, a bölcsek elméje megborzongott. Nagy odaadással dicsőítették az Univerzum Urát, a háromszeműt, akit maga a Hold díszít.”
Az Úr Siva megjelenését nem kisebb lelkesedéssel fogadták a bölcsek, mint Nárájanáét. A bölcsek elméjét borzongás járta át, egyesek talán egyéb eksztatikus szimptómákat is tapasztaltak, pl. sírás, nevetés, a testszőrzet égnek meredése, fékevesztett tánc, vagy éppen ájulás. A bölcsek odaadással (bhaktival) kezdték dicsőíteni Sivát, a következő nevekkel illetve őt: Dzsagannátha – az univerzum ura; Trinétra – a „háromszemű”, mivel Siva homloka közepén ott van a harmadik szeme; Csandra-bhúsana - „akinek a fejét a félhold sarlója díszíti”; Paramésvara - „Legfelsőbb irányító”.
1.33. dzsajésvara mahádéva dzsaja bhúta-pate siva
dzsajásésa-munísána tapaszábhi-prapúdzsita
“Dicsőség Neked, Ísvara (irányító)! Dicsőség Neked, Mahádéva (nagy isten)! Dicsőség Neked, Bhúta-pati (az élőlények ura) Siva! Dicsőség Neked, a számtalan bölcs urának, akit a lemondásainkkal imádunk!”
A bölcsek egyből imákat kezdenek ajánlani az Úr Sivának, és az élőlények urának nevezik, valamint a bölcsek vezetőjének is. Nem csak azért, mert Siva maga is egy aszkéta jógi szerepében jelenik meg, és a legbölcsebb az összes szellemi gyakorló között, hanem azért is, mert a bölcsek imádatának, lemondásainak, meditációjának és tanulmányainak a célja nem más, mint az Úr Siva. A tapasz kifejezés nem csak az aszketikus lemondásokra és önszigorral járó gyakorlatokra vonatkozik, hanem minden erőfeszítésre, amit a transzcendentalista a lelki úton elvégez, és amelyekkel az a célja, hogy elérje és elégedetté tegye az Úr Sivát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése