Az Andokban a Sas helyett gyakran a Kondorkeselyűt tekintik a madarak királyának. Az évszázadok során (és még most is) az állatokat a hatalom szimbólumainak tekintették. Machu Picchut a Kondor templomának és földi megnyulvánulásának tekintik.
A kondor egy olyan állat, amely számos különleges erővel rendelkezik azon túl, hogy képes nagy magasságokban repülni, sok-sok kilométeren keresztül meg sem mozdítva a szárnyait, és mindent belát a magasból:
Halál: A kondor dögevő madár, így a halálből képes új életet létrehozni. A halál szimbolikája nem minden esetben a fizikai halálra vonatkozik, de egy fejezet, életciklus lezárását és az újbóli születést is jelképezheti. Néha azonban figyelmeztethet egy közeli szeretett ember elvesztésére.
Tisztítás: A kondornak nagy tisztító ereje is van, amely időnként egybeeshet az újjászületés azon fázisával vagy új időszak kezdetével, amikor minden negatívnak vagy rossznak tűnik.
Jövőbelátás: Ezt a kifejezést arra használják, hogy a kondor felülről lát mindent, és így sokkal messzebbre lát, mind a föld felszínén élő emberek vagy állatok.
Szerelem: A kondor az olyan feltétel nélküli szeretetet is képviseli, amit egy anya érez a gyermeke iránt.
A kondor és a hatalom társítása nagyon régi. Az ősi kultúrák között az inkák, a puma és a kígyó mellett szent állatnak tekintették. Ebben a kultúrában úgy vélték, hogy a kondor az istenek hírnöke volt, ezért képes volt nagy magasságban repülni. Ezenkívül az emberek és az isteni világ közötti hírvivőnek is tekintették, valamint a jó és rossz hírek hordozójának is. De az erő, az intelligencia és a vidámság szimbóluma is volt. Ezenkívül az inkák minden reggel a napfelkelteért felelős állatnak tartották, mert erejével, energiájával és repülésével a hegyek fölé emelkedik. Már ebben a kultúrában a kondor az újjászületéshez vagy a ciklusváltozáshoz kapcsolódott. Azt hitték, hogy halhatatlan volt, mert amikor megöregedett és elvesztette az erejét, a hegyek csúcsára ült, lehajtotta szárnyait, és a lábát behúzva, hagyta, hogy leessen. Azonban nem halt meg. Ez szimbolikus halál volt, mert visszatért a fészekbe és a hegyekbe, új életet kezdve. Ez a folyamat egy olyan mítosz, amelyet még most is nemzedékről nemzedékre adnak tovább.
A különböző országokban más és más szimbolikával ruházták fel a kondort:
Bolívia: A kondor a korlátlan horizontok keresését jelenti.
Chile: Az erő szinonimája.
Kolumbia: A szabadság és a rend szimbóluma.
Ecuador: A hatalmat, bátorságot és nagyságot képviseli.
A keselyűhöz rengeteg téves és ellentmondásos képzettársítás kötődik. Az emberek durvának tartják, és kizárólag a halállal hozzák összefüggésbe, míg a mítoszok és mesék sokasága éppen az ellenkezőjéről árulkodik. Ha az ember csak röviden áttekinti a vele kapcsolatos mítoszok jelentéstartalmait, illetve akárcsak futólag megnézi a keselyű viselkedését, máris egy fantasztikus lény képe kezd előtte kibontakozni. A régi görögök a keselyűt a griffmadár rokonának tekintették. A griff mitikus teremtmény, amelynek ábrázolásában keverednek a madárra és az emlősre utaló külsődleges jelek. A griff a menny és a föld, a lélek és az anyag, a jó és a gonosz, az oltalmazó és a bosszúálló szimbóluma volt. A keselyű tehát a griffhez való kapcsolódása révén azoknak a misztériumoknak az őrzője, amelyek az élethez, a halálhoz és az üdvözülés útjához kötődnek.
Az igazság egyiptomi istennője, Máát, az ábrázolásokon többnyire keselyűtollal jelenik meg. Egyiptomban a keselyű az anyaság szimbóluma is volt, feltehetően azért, mert tetemekből táplálkozik, tehát mert nem veszi el az életet, hanem hagyja élni, meghagyva másoknak az ölés feladatát. Az élet és a halál gyakran egyaránt anya- szimbólum volt. A pueblo indiánok számára a keselyű a megtisztulást jelképezte. Azt tartották, hogy a keselyű varázserejével helyre lehet állítani a felbomlott összhangot. Tollait rituális szertartásokban arra használták, hogy az alakváltozásos rituálék után azzal segítsék a testbe való visszatérést.
Bár dögevő mivoltát az emberek általában undorító jelenségnek tartják, ennek is megvan a maga értelmes és nagyon is értékes szerepe: a dögevőknek köszönhetően csökken a tetemekből eredő fertőzések száma, ami egyébként széles körben pusztítana a többi, kevésbé ellenálló állat között. A keselyűknek tehát fontos funkciójuk van: tisztán tartják környezetüket, megakadályozzák a betegségek kiterjedését, ezzel biztosítják az egyensúly fennmaradását az állatvilágban és a természetben.
A keselyűk amikor éppen nem repülnek, egyszerűen néznek ki. Ám repülés közben lenyűgözőek: rendkívüli könnyedséggel és kecsességgel szárnyalnak. Akiknek a keselyű a totemük, azoknak mindez azt jelzi, hogy közeleg az az idő, amikor végre a tetteik és nem a külsejük alapján ítélik meg őket. A keselyűknek van egy olyan csodálatos képességük, hogy érzékelik a földről fölfelé szálló meleg légáramlatokat, és ezeket ki is használják a felemelkedéshez. Ezt az adottságukat az úgynevezett aranylátással szokták összefüggésbe hozni, ami azt jelenti, hogy az illető látja a testből kiáramló finom energiát. Ha valakinél a pulykakeselyű jelent meg totemként, az számíthat arra, hogy a közeljövőben látni fogja az emberek és a tárgyak auráját. Ha mégsem, a keselyű segítségével elsajátíthatja ennek technikáját.
A termikus légen és a széláramlatokon vitorlázik, úgy használja ki a légáramlatot, hogy az épp kiegyenlítse a gravitációs erőt és ezáltal ő maga vitorlázzon. Így a gravitációs erő legyőzéséhez nem kell sok energiát befektetnie - egyszerűen csak felhasználja azt, ami adott. A keselyűről ezért azt tartják, hogy a lebegés képességének misztikus titkát hordozza magában. A lebegés a spiritualitás egyik törvénye. A gravitáció olyan erő, ami az anyagi, a földi, a fizikai világ felé húz. A keselyű azonban megtagadja ezt az anyagi világot: a felemelkedés, vitorlázás és a lebegés képességével lényegében eltávolodik a világi dolgoktól. Ezáltal a fizikai hatás alóli felszabadulás szimbóluma. Azt mutatja meg, miként lehet az energiákat úgy eloszlatni, hogy a gravitáció ne húzzon vissza, légyen az a tényleges gravitációs erő, vagy egyéb földi kötelék (helyzetek és élmények). A keselyű tanításának az is része, hogy miként kell hatékonyan és jól kihasználni az energiát.
A keselyű tökéletes látásáról ismert. Másik tökéletes érzékszervük a szaglásuk. A metafizikus hagyományokban a szaglást a józan ítélőképesség magasabb formáival hozták összefüggésbe. Tehát segíthet az embernek megállapítani, ha az életében valami “bűzlik”. Az alkímiában a keselyű a szublimálás szimbóluma volt, különösen a sashoz való hasonlatossága miatt. A keselyűt az élet változékony összetevői, az állandó pszichikus energiák és a kozmikus erők közötti új viszony zálogának tekintették. A keselyű azt az ígéretet hordozta magában, hogy a szenvedés csak átmeneti volt, és egy magasabb, esetleg jelenleg még nem értett cél érdekében volt rá szükség. Ma is azt jelzi az ember számára, hogy mindenféle nehéz helyzetben oly közel van a megszabadulás, amilyen közel volt Prométheusz megszabadítása Herkules által.
A sas és a kondor
“Van egy régi jövendölés a sasról és a kondorkeselyűről, amit talán már sokan hallottak. A kondorkeselyű szimbolizálja a szívükre hallgató embereket, akik összhangban élnek a természettel, és igyekeznek megőrizni kényes egyensúlyát. A sas az észérvekre hallgatókat jelképezi, akik az intelligenciát a felfedezésre, az alkotásra és az újraalkotásra használják. A jövendölés szerint a kondorkeselyű egy ideig védelmezi a Földet és minden teremtményét, és egyensúlyban él velük. Ezután a sas kiterjeszti hosszú szárnyait, körülöleli a Földet, és szinte teljes mértékben kiszorítja belőle az életet. A jóslat alapján e két hosszú időszakot követően a sas és a kondorkeselyű meg fog tanulni egymás mellett repülni az égen - a szívükre és az észérvekre hallgató emberek ellesik egymás tudásának leghasznosabb elemeit, és egy új álmot valósítanak meg itt a Földön. És akkor eljön az idő, amiről a régiek beszéltek.”
/J.D.Khan/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése