Ginnungagap szimbólum

Az alábbi szimbólum szinté Odintól származik, és a Ginnungagap nevet viseli. Az északi mitológiában ez a Teremtés őskáosza, melyben egyszerre van jelen a semmi, az űr és a végetlen sűrű, robbanásra, de ugyanakkor megszületésre kész anyag, és azt a pillanatot is jelképezi ez a szimbólum, amikor az EGY-ből, az eredendő egyensúlyi álapotból Kettő lesz, és az egymással ellentétes minőségek felé feszülő erők felveszik a küzdelmet egymással. A szimbólum egyszerre üres és teli, fekete és fehér, Jin és Jang, és a kettő közötti örök harcot is képviseli, mely valójában az egyensúly felé valő törekvés. 

Először nézzük meg, hogyan írja le a Ginnungagapot a skandináv mitológia:

Ginnungagap az üresség a Muspellheim és a Niflheim között, a kezdeti káosz jelképe a skandináv mitológiában. Amikor a hőség a Muspelheimből találkozott a zúzmarával a Niflheimből, a Ginnungagapban megszületett az ősóriás Ymir és az őstehén Audhumbla.

Az Eddában ez áll az akkori állapotról:

Rege-időn rég,
Ymir élt akkor,
nem volt homok, se tenger,
se hideg habok,
föld nem terült,
se fölöttünk ég,
nyílt varázsnyiladékban
fű nem feslett.

Három őserő hatott az űrben: a hideg, a meleg és a teremtő bölcsesség. A Ginnungagaptól északra eredt a hideg forrása, a Hvergelmir, ami mindent fagyossá tett maga körül. Délre eredt a meleg forrása, amit Urd forrásának neveznek. A kettő között, a Ginnungagap alatt eredt a teremtő bölcsesség forrása, amely olyan mély, hogy Odin elméje sem tudja felmérni. Ezt a forrást nevezték el később Mimir kútjának. Ott volt a mag amiből az Yggdrasil nőtt ki, s amelyiket Mimir fájának is neveznek.

"A kezdetben semmi sem létezett. Se a föld, se a hatalmas óriások és még az emberek vagy az állatok sem. Csupán egy nagy üresség volt, amelyet Ginnungagapnak hívtak. A nagy ürességtől északra a sötétség és a köd birodalma, Niflheim helyezkedett el. Itt volt a Hvergelmirnek nevezett forrás, amelyből tizenkét fagyos folyó eredt az ürességbe. Délen a tűz birodalma, Muspellheim rejlett. A hőség, a láva és a lángok miatt nem volt olyan élőlény amely képes lett itt volna megélni. Tüzes folyók eredtek innen, amelyek keserű mérget árasztottak magukból. Ahogy összegyűlt a rengeteg méreg, egy tömör masszát alkotva az üresség felé áramlott. Az ellentétes pólusú folyók találkoztak az ürességben, és így elkezdett olvadni a jég, amelyből megszületett Ymir, az első (fagy)óriás."

A szimbólumban a két félkör vagy mandarin-gerezd alakú rész a Fagy és a Tűz, vagy a Jin és a Jang, a homokórához hasonló külső kontúrok pedig magát az Űr szakadékát jelképezik, melybe beleesik a lélek, és elindul a teremtés körforgásának útján. A két szűkület a Kezdet és a Vég, a Teremtés és a Ragnarök, és az az isteni bölcsesség, mely az időn és az elmúláson túl látja az örök körforgást és megújulást, a Kozmikus Rendet. Ez volt az a szimbólum, amely "színváltó" módon jelent meg a rúnakövön, amit Odin felém nyújtott: egyszer fekete alapon fehér vonalak látszottak, majd hirtelen átváltott a negatívjába, majd vissza. Odin a torkom tövére rajzolta a szimbólumot, ezzel is utalva arra, hogy a torokcsakra az Isteni rend felismerésének központja. Odin azt mutatta meg, hogy a szimbólumot a kettősségek és a tőlük való félelem feloldására kell használni.