"Megjegyzések a fordítással kapcsolatban
A szanszkrit nyelv különleges kihívásokat tartogat a fordító számára. A göröghöz és a latinhoz hasonlóan, a szanszkrit is ragozó nyelv, így a szavak sorrendje sokkal kevésbé fontos a mondat értelme szempontjából, mint például az angolban. A mondatvégződésekre sincs szabály a szanszkritban. Ennek következtében egy-egy mondat akár oldalakon keresztül is tarthat, és a szanszkrit fordítónak gyakran nem nagyon marad más választása, mint hogy egy mondatot többre bontson a fordításban. Egy másik probléma az is, hogy számos szanszkrit szónak egyszerűen nincs egyszavas megfelelője angolul, ugyanúgy, mint ahogy nincs egyetlen szó, mellyel lefordíthatnánk a Schadenfreunde („boldogság mások kára által”, káröröm) szót. A szanszkrit is tele van összetett szavakkal, melyek esetében bármilyen egyszavas angolra való fordítási kísérlet kudarcot vall. Igyekeztem legjobb tudásom szerint a középutat választani a szakemberek által kedvelt, szélsőségesen szó szerinti fordítás, mely az idegen ajkú olvasó számára gyakran érthetetlen; valamint az olyan fordítás között, mely az angol ajkú olvasó számára annyira olvasmányossá akarja tenni a szöveget, hogy az eredeti szöveg jelentése a felismerhetetlenségig torzul.
Az Ísvara-gítá és sok hasonló mű, például a Bhagavad-gítá és a Svétásvatara Upanisad formátuma eleinte annyira idegennek tűnhet, hogy nehezen tudjuk beletuszkolni az általunk „filozófiai szövegnek” nevezett kategóriába. Ez furcsának tűnhet a nyugati olvasó számára, de a premodern Indiában nem igazán volt alapvető különbség a filozófusok és a költők között. Ehelyett az olyan nagyszabású filozófusok, mint Sankara vagy Rámánudzsa a költészetük miatt is ünnepeltek voltak.
Az Ísvara-gítá egy filozófia költemény, mely két különböző versmértékből áll. A leggyakoribb a nyolc szótagból és négy sorból álló versmérték, versszakonként harminckét szótaggal. Ez a versmérték, melyet anustubhnak neveznek, a leggyakoribb a klasszikus szanszkritban. Az Ísvara-gítában használt másik versmérték a hosszabb tristubh, melyet tizenegy szótag alkot négy negyedben, azaz összesen negyvennégy szótag. A tristubhot néha arra használják, hogy az intenzitás növekedésének érzését keltsék. A Bhagavad-gítában a csúcspontot jelentő tizenegyedik fejezetben használják, ahol Krisna megmutatja Ardzsunának abszolút formáját, valamint az Ísvara-gítá ötödik fejezetében, mely Siva kozmikus teremtő és pusztító táncát írja le. Úgy döntöttem, hogy betartok néhány versmértékre vonatkozó szabályt a fordításban. Az anustubh részeket négysoros versszakokban fordítom, soronként négy-tizenkettő szótaggal. Az Ísvara-gítá tistubh verseit nyolc sorban fordítom, soronként nem több, mint kilenc szótaggal. Remélem, hogy ez a váltogatás a négy- és nyolcsoros versszakok között valamennyire visszaadja az olvasó számára az eredeti szanszkrit versmértéket, anélkül, hogy fölöslegesen elvonná a figyelmet."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése