A Sas a Természet önmeghaladó elvét is képviseli. A biológusok ezt az elvet a természet egyik fő vezérelvének tekintik. Ez vezeti az evolúció kezeit – vagyis a szerves molekulák sejtté egyesülnek, a sejtek szövetekké, A szövetek szervekké válnak, és végül a szervek és szövetek szintjén felülemelkedve komplex lényekké válunk, mint a bálnák vagy az emberi lények.
Ugyanez az elv nyilvánul meg mindennapi életünkben is, A Sas megmutatja, hogy nem elégíthetjük ki érzelmi igényeinket anyagi dolgokkal, és hogy minden problémára létezik egy spirituális megoldás. A Sas szárnyain képesek vagyunk felülemelkedni a napról-napra zajló küzdelmeinken, perspektívában látni az életünket, és a dolgokat, ahogyan azok ténylegesen vannak.
A Sas tudatszint
A felfogás negyedik szintje a Sas szintje, aki a völgyek felett szárnyal, és képes látni a fákat, a sziklákat, folyókat és még a Föld görbületét is. Ugyanakkor képes meglátni egy egeret is 600 méter magasból. Az a képessége, hogy egyszerre lássa a teljes képet, és annak egy parányi részét, a spirituális tudatszintet képviseli.
A keleti irányt – a valamivé válásunk irányát – a Sas képviseli, aki a víziót, a tisztaságot és az előrelátást hozza. A Sas hatalmas szárnyai a szívet tartják, és arra tanítanak, hogyan lássunk a szív szemével. A Sas lehetővé teszi azt, hogy felülemelkedjünk az életünket kitöltő világi csatározásokon, melyek elrabolják az energiánkat ás a figyelmünket. A Sas adja meg a szárnyakat, melyekkel felülemelkedhetünk hétköznapi küzdelmeinken és elindulhatunk a magas csúcsok felé, a Mennyország felé.
A Sas-tudatállapotban a valóság 99%-a a tudat és 1%-a az anyag. Itt már kevés a kézzel fogható forma, szubsztancia, és e szint nyelve az energia. E szinthez a prefrontális kéreg (homloklebeny) tartozik, melyet egyes neurológusok „Isteni elmének” nevezik. A Sas-tudatállapotban már nem a szegény embert látjuk, aki kenyeret kér, és a gazdagot, aki odaadja neki – csak a Szellemet látjuk, ahogy táplálja a Szellemet. Többé nem látjuk magunkat különállónak a bolygótól, vagy a többi embertől; a határok feloldódnak, ahogy az egyéni lélek megtapasztalja az egység-élményt. A laikák ebben a tudatállapotban így írnák le magukat: „ A hegyek vagyok, a folyó vagyok, a Sas vagyok, a szikla vagyok.” (Noqan Kani - „Én vagyok” - quechua nyelven).
A Sas tudatállapot a kilencedik csakrához kapcsolódik, mely az időn és a téren kívül létezik, és mindig kristálytiszta. Itt tapasztalhatjuk meg a Teremtés fenséges kiterjedését, amikor Istenben vagyunk. Ahhoz, hogy eléjük ezt az állapotot, egy ezüstfonálon kell felemelkedni a nyolcadik csakrából (Virakocsa, közvetlenül a fejünk felett található) az univerzum szívébe. A Nagy Szellembe. Csak egy kilencedik csakra van, mert mindannyian egyek vagyunk a Nagy Szellemben.
Ha nehézséggel állunk szemben, minél közelebb tudunk kerülni a Nagy Szellem szintjéhez, annál kevesebb energiával tudunk változást elérni. Ha a folyás mentén lefelé tekintünk, akkor egy háborút látunk, de ha felfelé, akkor a nyugtalanságot látjuk az emberek között, ami a háborúhoz el fog vezetni, és amivel sokkal könnyebb kezdeni valamit. Lefelé van a környezetszennyezés, felfelé pedig a kérdés, hogy miért használjuk a műanyagot, és miért dobjuk el.
Az alacsonyabb tudatszinteken megpróbálhatjuk kitalálni a megoldást a háborúra vagy a környezetszennyezésre, meggyógyíthatjuk a jogfosztottakat, és megváltoztathatjuk azokat, akik eldobják a szemetet újrahasznosítás helyett – de a Sas tudatszintjén magává a békévé válhatunk. A kolibri tudatszinten például az újrahasznosítás mellett kampányolunk, de a Sas tudatszintjén feltesszük a kérdést, hogy miért nem szabadulunk meg végérvényesen a műanyag csomagolástól. Egy másik módja, hogy megértsük ezt a tudatállapotot, melyben a valóság természetéről alkotott tradicionális elképzeléseink szertefoszlanak, a kvantummechanikából származik. A fizikusok kutatásai alapján a szubatomikus szinten az anyag sokkal kevésbé szilárd és kézzelfogható, mint aminek gondoltuk. Más szavakkal, egy szilárd asztal egyáltalán nem is szilárd, hanem a részecskék és hullámok rezgéseinek összessége.
Werner Heisenberg volt az első, aki zavarba ejtette a fizikusokat ezzel a gondolattal 1925-ben, amikor a „határozatlanság elve” alapján kifejtette, hogy ha megfigyelünk egy elektront, hogy megmérjük a sebességét, akkor megváltozik a helye. Tehát ha azt várjuk el az elektrontól, hogy részecske gyanánt viselkedjen, akkor úgy fog, de ha olyan kísérletet végzünk, amelyben hullámként kell viselkednie, és egyszerre kell ütköznie két egymás mellett lévő célponttal, akkor azt fogja tenni. Ez a felfedezés sok tudóst megzavart, köztük Einsteint is, aki kijelentette, hogy „Isten nem játszik kockát” az univerzummal. A Földőrzők azonban mindig tudták, hogy a világról alkotott felfogásunk igazából meghatározza annak természetét.
Más szavakkal, a kvantumfizikusok és a Földőrzők egyaránt azt mondják, hogy a világ létezésbe álmodja önmagát: a verebek álmodják, a halak álmodják, és mi is álmodjuk – még a kövek is álmodják, bár az ő álmuk mély és hosszú. A kvantumfizika elmagyarázza, hogyan történik ez, a laikák pedig elmondják, hogyan tegyük. A fizika megmagyarázza, hogyan párolog el a víz, hogy esőt alkosson, a laikák pedig megtanítják, hogyan hívjuk az esőt.
Persze mi, emberek a saját érzékelésünkön keresztül tapasztaljuk ezt a világot, és nem a szarvas vagy a kő érzékelésén keresztül. Egyes laikák képesek voltak alakot váltani és jaguárrá vagy sassá változni, érzékelve, amint a növényzet súrolja az oldalukat, ahogy lopakodnak a dzsungelen át, vagy a szelet, amit borzolja a tollaikat, miközben egy völgy fölött szárnyalnak. Azért tették ezt, hogy megpillanthassák a világok valaki más szemével, hogy felfedezzék, van-e patak a hegy másik oldalán, vagy hogy miért halnak ki a kondorkeselyűk. Amikor belépünk a Sas tudatállapotba, akkor forrásában oldhatjuk meg a problémákat, és azzal a szemmel láthatunk, mely a galaxisok születésének és halálának volt szemtanúja.
A fizika káosz-elmélete elmagyarázza, hogy egy trópusi viharnak a Karib-tengeren lehetett a kiváltó oka egy pillangó szárnycsapkodása Pekingben. Nagyon nehéz változtatni egy 5-ös erősségű hurrikánon (vagy egy kései stádiumú rákon), de a Földőrzők tudják, hogy a Sas segítségével átkelhetünk az időn és megláthatjuk a hurrikánt, amikor az mégy csak egy fuvallat a pillangó szárnyán, vagyis meggyógyíthatjuk a vihart, mielőtt megszületne. Ez ennek a tudatállapotnak az ajándéka: mivel az idő nem létezik, megváltoztathatjuk a dolgokat, mielőtt létrejönnének. Létezésbe álmodhatjuk a világot, mielőtt az energia egyáltalán fizikai formát venne fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése