"Nádí sódhana pránájáma
A pránájáma gyakorlásának megtanulása előtt nagyon fontos, hogy megismerjük a klasszikus terminológiát:
récsaka – a levegő kilégzése
púraka – a levegő belégzése
antah-kumbhaka – belégzés utáni légzésvisszatartás
báhja-kumbhaka – kilégzés utáni légzésvisszatartás (ne lélegezzünk be azonnal a kilégzés után)
kumbhaka – légzésvisszatartás.
A prána-váju e négy elemének hosszúnak kell lennie, csak akkor nevezhetjük pránájámának. Az egyes elemek hosszának megismeréséhez meg kell tanulnunk a különbségeket. Kétféle pránájáma létezik: a szamavritti és a viszamavritti. A családos embereknek a baddhapadmászanát kell használniuk, míg a többieknek a sziddhászanát.
(Megjegyzések: A „prána” kifejezés nem csak a beszívott és kifújt levegőt jelenti, hanem az életerőt is, amit befogadunk a légzésen keresztül. A „pránájáma” kifejezés tehát többrétű jelentéssel bír: a légzés megnyújtását, vagyis a légzésfázisok időbeli meghosszabbítását; a légzés szabályozását, vagyis a belégzés, kilégzés és légzésvisszatartások egymáshoz viszonyított hosszának meghatározását; valamint a prána, vagyis az életerő keringésének szabályozását is jelenti. A „kumbhaka” szó agyagedényt jelent, és a tüdő által megtöltött vagy kiürített állapotában tárolt levegőre vonatkozik. A kumbhakák végzésénél is azok időtartamának meghosszabbítása a cél. Krishnamacharya a pránájáma közben alkalmazandó ülőpozíciókra is kitér. A sziddhászana, bár technikailag könnyebben kivitelezhető, családos emberek számára nem ajánlott, ugyanis a sarkainkkal a nemi szerv fölötti és alatti pontokat nyomjuk, ami a libidó csökkenéséhez vezethet. A padmászana, vagyis lótuszülés nem rendelkezik ilyen szervi hatással.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése