1.3. tadvad-ásésa-szamszára-duhkha-násanam uttamam
gjánam brahmaikavisajam jéna pasjéma tat param
„Kérlek, magyarázd el nekem azt a legfelsőbb tudást, melynek egyedüli tárgya a brahman, mely elpusztítja az összes újjászületésből fakadó szenvedést, és lehetővé teszi, hogy meglássuk a Legfelsőbbet!”
A hinduizmus és a buddhizmus felfogása szerint a szamszára, vagyis a reinkarnációs folyamat, a lélek vándorútja az ismétlődő születés és halál körforgásában szenvedéssel (duhkha) teli. A szenvedést a Jóga-szútra a klésa szóval illeti. Három változatát különbözteti meg: adhidaivika-klésa (a Természet erői és a félistenek által okozott szenvedések); adhibhautika-klésa (a más élőlények által okozott szenvedések) és adhjátmika-klésa (a saját testünk és elménk által okozott szenvedések). A reinkarnációs folyamat során a testetöltés a következő elkerülhetetlen szenvedésekkel jár: születés (dzsanma), betegség (róga), öregség (vjádhi) és halál (dzsará). A brahmanról szóló tudás képes mindezt a szenvedést megszüntetni azáltal, hogy megszünteti a testtel, elmével és az egóval történő azonosításunkat, valamint elégeti a karmánk maradványait. Ennek következtében a negatív karmikus visszahatások miatt ránk váró szenvedés mértéke csökken, illetve az újjászületés karmikus okait is fel tudjuk számolni. A gyakorló meglátja a Legfelsőbb Igazságot, és eléri a móksát, vagyis a felszabadulást. Az uttama-gjána (legfelsőbb tudás) tárgya csakis a brahman, vagyis a tudat eredeti természete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése