A Harmónia rítusa során a Munay Ki-ben a Kolibri erőállat fénymagját helyezzük el a köldökcsakrában. Az apró, fürge és bátor kolibri megmutatja nekünk, hogyan fogjunk bele az evolúció és növekedés bámulatos utazásába. Ez a legnemesebb utazás, amit valaki megtehet – az utazás a szellem felé. Egy bizonyos kolibri-faj minden évben megtesz egy hihetetlen utat, Brazíliából egészen Kanadáig a Karib-tengeren keresztül. Első pillantásra nem ügy tűnik, hogy ezek a kis teremtmények alkalmasak lennének ilyen hosszú útra – nincs akkora fesztávja a szárnyuknak, mint a sasoknak, ás kis testünk nem képe sok élelem tárolására, mégis minden évben eleget tesznek a hívásnak, és elindulnak.
Ha megérint ennek az archetípusnak az energiája, akkor nekiindulunk saját, bámulatra méltó utazásunknak, mely visszavisz a forráshoz, ahonnan a szellemünk született. Ha nincs elég időnk, pénzünk, vagy tudásunk ahhoz, amivel próbálkozunk, a kolibri energiája képes biztosítani a bátorságot, erőt és útmutatást, amire szükségünk van a sikerhez. Ha a kolibri példáját követjük, és felébresztjük természetes ösztönünket a tanulásra és a megismerésre, az életünk bámulatos fordulatokat vehet.
A kolibri-medicina
Az inka „gyógyító kerék” északi irányában helyezkedik el a kolibri medicinája, mely isteni természetünket szimbolizálja. Lehet, hogy kételkedünk, elég erős-e a kolibri ahhoz, hogy átsegítsen bennünket mindazokon a megpróbáltatásokon, melyek minket, a családunkat és a világot sújtják. Végül is a többi irány fölött erős ragadozók uralkodnak: a jaguár, a kígyó és a sas. Nem lenne-e illendőbb valamilyen nagy és félelmetes szárnyas?
De a kolibri egy csodás teremtmény, és a medicinája mag az utazása. A kolibri az élet legédesebb nektárjával táplálkozik. Nem vackolja be magát egy meleg, kényelmes fészekbe, amit magának készített. Hívja a nagy út, és nekiindul! Nem mondja azt, hogy „majd nyugdíjas koromban”, „majd ha megnő a szárnyam”, vagy „majd ha törzsutas-jegyem lesz”. Akkor indul amikor a hívást érzi.
Akkor tudjuk megtapasztalni és megtestesíteni a kolibri medicináját, ha magunkévá tesszük az északi irány három misztikus tanítását. Az első rejtély a LÁTHATATLANSÁG. Azt mondják, hogy az Andok fejlett sámánjai annyira láthatatlanok, hogy még nyomot sem hagynak a hóban. Ők azok az alakváltók, akik tudják, hogy nem különböznek a hegyektől és a folyóktól, a növényektől és az állatoktól, a széktől vagy a számítógéptől. A második rejtély az IDŐ URALÁSA. Itt tapasztalhatjuk meg a nonlokalitást, és azt a belső tudomást, hogy a múlt, a jelen és a jövő egyszerre történik.
A harmadik rejtély a TITOKTARTÁS, még önmagunk előtt is. A titok az, hogy réges-régen a Nagy Szellem, akit Istennek ismerünk, eldöntötte, hogy kifejezi magát a megnyilvánulatlan ürességből. Így, tizenkét milliárd évvel ezelőtt megnyilvánult, mint a szingularitás, létrehozta az univerzumunkat alkotó anyagot, és folytatta önmaga megismerését az összes létformában. Mivel mindenhol jelen van, és mindentudó, mindegyik megnyilvánulása is rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal. Ez az a titok, amit még önmagunk elől is elrejtünk.
Ha megértjük, hogy szellem vagyunk, mely a személyiségünknek álcázza magát, elkezdünk emlékezni azokra az ősrégi történetekre, melyek még az emberiség előttről vannak, a Kövek Népének nagy történeteire, és a Föld teremtésére. Visszaemlékezünk arra, hogyan ültünk a tűz körül sok-sok életünkön át. Abbahagyjuk a szentség keresését, mert megértjük, hogy mi magunk szentek vagyunk. A gyógyulás útjáról átváltunk a spirituális útra, és elkezdünk részt venni a teremtésben. Ahelyett, hogy néznénk a tovatűnő lehetőségeket, felismerjük, hogy folyamatosan teremtünk új lehetőségeket és igent mondunk rájuk.
Néha elfelejtjük, hogy nem vagyunk életekre különválasztva Istentől. Gyakran elfelejtjük azt, hogy össze vagyunk kapcsolva, és az elkülönülés, az elszigeteltség ellentétben áll isteni természetünkkel, a konformitás pedig megbetegíti lelkünket. Mi vagyunk a lelkünk térképének készítői, és a térkép a kolibri, a mítikus Én tudati szintjén készül. Ahelyett, hogy egy régi térképet követnénk, melyet a kultúránk, a családunk és a karma ad a kezünkbe, azt választjuk, hogy egy újat, egy nagyobbat készítünk, mely a lelkünk sóvárgását is kielégíti. A sámánok azt mondják, hogy a régi térkép az ezüst könyv, az új pedig az arany könyv. Ebben az arany könyvben sok üres lap van, melyek arra várnak, hogy megírjuk a saját történetünket, mely belső, isteni természetünkből fakad. Te milyen történetet alkotsz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése