A kígyó a tudást, szexualitást és a Természet gyógyító erejét szimbolizálja. Univerzális archetípus: amikor Mózes átvezette népét a sivatagon, akkor a bölcsességet jelképező kígyós bot volt a kezében; az Édenkertben egy kígyó kínálta meg gyümölccsel az első emberpárt a Tudás fájáról; keleten a kígyó a szent Kundaliní energiát szimbolizálja, mely összetekeredve fekszik a gerinc tövében, és a csakrákon keresztül emelkedik fel; az ókori Görögországban az orvosok szimbóluma, a caduceus egy botra tekeredő kígyó-párt ábrázol.
A kígyó az életerő lényegét képviseli, mely az összekapcsolódást és a teremtést keresi, és ezért a termékenység szimbóluma. A természetben a termékenységet a női minőséghez kapcsolódó teremtő elvnek tekintik. Amikor ráhangolódunk a kígyó archetípus energiáira, akkor a női kreatív elvet hívjuk be, mely újraélesztheti szenvedélyünket és segít hátrahagyni a múltat, ahogy a kígyó is levedli bőrét.
A kígyó-tudat
A fizikai világ, vagyis a test a déli iránnyal áll kapcsolatban, és a Kígyó a jelképe. A kígyó egy ösztönlény, akinek rendkívül kifinomult érzékei meg tudják mondani, hol az étel és hol a veszély (például egy ragadozó). Hasonlóképpen, a fizikai valóságban is az érzékszerveire hagyatkozik az ember, hogy képet alkosson önmagáról és a világról. Ez egy nagyon materiális felfogási szint, amelyben minden kézzel fogható, szilárd és nehezen változtatható; ahol a valóság 99%-a anyag, és csak 1%-a Szellem.
A Kígyó-tudat szintje az első („gyökér”) csakrához kötődik. A gerinc tövénél, a farokcsont mellet helyezkedik el a torokcsakra, és összeköt a Földanyával, és itt helyezkednek el enegetikailag. A Kígyó, a déli irány archetipikus állata, a tudás, szexualitás és a gyógyulás képviselője. Talán a leguniverzálisab archetípus, mely mindig is a Természet gyógyító erejét képviselte, mely fokozatos és lépésről lépésre érkezik meg.
Hogyha kizárólag a kígyó-látásmódon keresztül nézzük a problémákat, akkor fizikai megoldásokat próbálunk keresni. Kilépünk a munkahelyünkről, eladjuk az autónkat, partnert váltunk, vagy viszonyunk lesz. Ha érezzük, hogy jön a fejfájás, akkor felcímkézzük „migrénként” és gyógyszert szedünk rá. Ha egy gyerek rossz az osztályteremben, akkor „rendetlennek” címkézzük, és megbüntetjük. Ezek a megoldások néha működnek, de a leggyakrabban túlzottan szimplisztikusak.
A kígyó-tudatban teljesen az ösztöneinkre hallgatunk és nem gondolkodunk a problémáinkon. Az agyunknak azt a részét használjuk, ami a hüllőkkel és a dinoszauruszokkal közös – vagyis tudatosak vagyunk a fizikai testünkről, de nem vagyunk tudatosak a mentális, kreatív és spirituális énünkről. Ebben az állapotban csak a külső formát látjuk és csak az nyilvánvaló dolgokat fogadjuk el, miközben vakok vagyunk az érzéseink és mások érzései iránt. Nem működik a gazdag, komplex gondolkodás, csupán cselekszünk és reagálunk. Ez az „üzemmód” nagyon jó lehet a fizikai világban való működéshez, végül is ki kell fizetnünk a számláinkat, le kell nyírnunk a füvet, és el kell vinni a gyerekeket az iskolába, anélkül, hogy túl sok jelentőséget tulajdonítanánk ezeknek a tevékenységeknek.
A kígyó-tudat egy nagyon lényeges állapot, amit el kell sajátítanunk, ha hatékonyan akarunk működni a fizikai világban és praktikus módon akarjuk intézni az ügyeinket. De ha hagyjuk, hogy a túlélési törekvésünk uralkodjon minden felett, akkor nem leszünk mindig kellemes társaság. A biztonság legkézenfekvőbb jeleibe kapaszkodunk, mint a sok pénz a bankszámlán, vagy anyagi luxuscikkek, miközben a mohóság, fösvénység, gyanakvás hatása alá kerülünk. Feltekeredünk, összehúzzuk magunkat, és táadunk, ha fenyegetést érzékelünk; fegyvereket halmozunk fel, kerítéseket építünk. Az emberiség jelentős része a kígyó tudatszintjén él évezredek óta. Sokan, akik szó szerint veszik a Biblia és a Korán utasítását a hitetlenek megölésére, még most is ebben a tudatállapotban élnek.
A kígyó-tudat különösen hasznos, ha egy azonnali válságon szeretnénk túltenni magunkat. A hüllő-agyat a túlélési ösztön vezérli, és egyszerűen megtesszük, amit meg kell, anélkül hogy arra pazarolnánk az értékes energiánkat, hogy gondolkodunk rajta, analizálunk, vagy hagyjuk hogy érzelmileg befolyásoljon. A Kígyó ösztöne figyelmeztet bennünket a veszélyre, mielőtt tudatosan érzékeljük, például egy ember vagy hely „rossz kisugárzását”, és elkerüljük, anélkül, hogy tudnánk, miért; vagy érezzük, hogy egy sebességmérős rendőrt van előttünk az úton, és ösztönösen levesszük a lábunkat a gázpedálról.
Bár a kígyó-tudaton keresztül történő felfogás elengedhetetlen a fizikai testünkben való léthez, fontos, hogy magasabb szintre is tudjuk emelni az érzékelésünket. Ha szeretnénk megváltoztatni a világunkat, akkor meg kell változtatnunk azt, ahogy a problémát látjuk: a felfogásunk szintjének megváltozásával a kihívások lehetőséggé válhatnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése