Alberto Villoldo szerint a Harmónia rítusa a q'erok alföldi Hunachipayre törzsétől származik, akik az Amazon-medence határvidékén laknak. Alberto Villoldo don Alejandro Cahuanchitól tanulta.
Az ajni karpaj rítus egyensúlyba hozza a beavatandó energiamezejét, és így a világ energiamezejének kiegyensúlyozását is elősegíti. Az inka hagyomány fő archetípusai (erőállatok és isteni erők) magjait ültetjük el a beavatandó hét csakrájába, melyeket később meghívhatják lélekutazás vagy gyógyítás közben. Az archetípusok, főleg az erőállatok minőségét magunkba hívhatjuk például az erőállat-tánc közben, és így kapcsolódhatunk velük, tapasztalhatjuk a minőségüket. A hét csakrába az alábbi archetípusokat és őrzőket avatjuk be:
csakra – Kígyó
csakra – Jaguár vagy Puma
csakra – Kolibri
csakra - Sas vagy Kondorkeselyű
csakra - Huascar – az Alsó Világ őrzője
csakra - Quetzalkoatl – a Középső Világ őrzője
csakra - Pacsakuti – a Felső Világ őrzője
Sok más természeti néphez hasonlóan a laikák ( „hosszúhajúak”, a q'erok így nevezik az inkákat) olyan szoros kapcsolatban állnak az állatokkal, hogy akár a nevüket is szívesen felveszik. Ezt azért teszik, hogy kapcsolatba kerüljenek az állat energiájával és megtestesítsék annak erejét. A laikák a tudati működés, érzékelés négy állapotát különböztetik meg. Mindegyik szint egy bizonyos erőállathoz kötődik, valamint egy csakrához, egy vonatkoztatási ponthoz, és mindez az emberi energiamező négy szintjéhez is kapcsolódik:
1. Fizikai világ (a test) – kígyó
2. A gondolatok és érzelmek világa (elme) – jaguár vagy puma
3. A mítoszok világa (a lélek archetipikus mintázatai) – a kolibri
4. A szellem világa (energia) – sas vagy kondor
Ha a tudatállapotunkat és az érzékelésünket megváltoztatjuk, és eggyel magasabb szintre emeljük, az életünk milliónyi kihívása egy csapásra megváltozhat – például ha az egyik szinten problémának élünk meg valamit, a másik szinten ugyanazt lehetőségnek tekintjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése