"Ez a gyakorlat nem csupán egy mentális feladvány, melyben a jógí azt vizualizálja, „mintha” ő lenne Siva, hanem ez egy transzformatív gyakorlat, mely által a jógí az Úrrá válik. Az Ísvara-gítában a fejlett jógíkat „úrnak” (ísvarának), vagy „nagy úrnak” (mahésvarának), vagy a „jóga urainak” (jógésvara) nevezik. Néha még zavart is okoz, hogy amikor az „úr” (ísvara) szó van említve, akkor az az Úr Sivára, vagy valamelyik pasupata követőjére vonatkozik. Ez a bizonytalanság célzottan van benne hagyva. Megerősíti a pasupata filozófia központi metafizikai állítását: a jógikus elmerülés legmagasabb szintjén a meditáció alanya és tárgya közötti különbség feloldódik. Az Ísvara-gítá „egyhegyű mentális fókusza” Siván végső soron ugyanaz, mint az „egyéni lélek egyesülése az Úrral” (átmésvara-szamjóga), melyet Kaundinja a Pasupata-szútrához fűzött magyarázatában is leír.
A három vizualizációs gyakorlat ismertetése után az Ísvara-gítá kijelenti: „ez a pasupata-jóga az élőlények felszabadulását szolgálja kötöttségeikből. A Védák kijelentik, hogy ez az összes Upanisad lényege, és túl van minden életrenden.” Ezen a ponton, mintha az Ísvara-gítá szerzői ráeszméltek volna, hogy túllőttek a célon, túl sokat fedtek fel, és túl drasztikusan elrugaszkodtak a Bhagavad-gítá paradigmájától. Itt ugyanis olyan versek sora következik, melyek a Bhagavad-gítából kölcsönzik a témákat, esetenként szóról szóra ismételve azokat. Ez a tizenöt vers elsődlegesen két témával foglalkozik: az isten iránti odaadással (bhaktival) és a tettek gyümölcséről való lemondással (phala-tjága). Bár az odaadás témája gyakran megjelenik az Ísvara-gítában (és persze szinte az összes Puránában), a gyümölcsökről való lemondás viszonylag ritkán szerepel az Ísvara-gítában. Ez az egyik jelentős különbség az Ísvara-gítá és a Bhagavad-gítá között.
A Bhagavad-gítá szerzői úgy értelmezték át a lemodást, hogy Ardzsuna harcosi miliőjében is értelmezhető legyen: A lemondás a tettek gyümölcséről történő lemondást jelenti, és nem magukról a tettekről történő lemondást. Az Ísvara-gítá azonban homályosan beszél arról, hogy melyik fajta lemondás a legkedvezőbb. Gyakran prédikálja a minden világi tettről történő lemondást, visszhangozva Patandzsalí tanítását a cölibátusról (brahmacsarja), aszkézisről (tapasz) és a birtoklásvágy nélküliségről (aparigraha) a Jóga-szútra nyolcfokú jógájának első két ágában (angájában)."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése