"A pasupata-gyakorlat fősodratúvá válása
Bár a 11.67. versben az Ísvara-gítá pasupata-jógának nevezi a tanításait, az Ísvara-gítá számos állítása ellentmondani látszik a Pasupata-szútrák állításainak (kb 2. század) és Kaundinja ahhoz fűzött kommentárjának (kb 4. század). Például, az Ísvara-gítá követi a Bhagavad-gítát abban, hogy pozitív fényben tünteti fel a számkhja és a jóga tanításait. A 11. fejezetben az Ísvara-gítá majdnem Patandzsalí Jóga-szútrájával megegyező módon mutatja be a jóga nyolc ágát, nem említve a jamák és nijamák felsorolásában lévő jelentős különbségeket a Patandzsalí-jóga és a pasupata-jóga között. Ezzel szemben Kaundinja Pasupata-szútra-kommentárjában ismételten elutasítja és kritizálja Patandzsalí jógáját, azt állítva, hogy „hiányzik belőle a helyes tudás”, Patandzsalí követőit pedig „vadállatokként (pasu) írja le, akik még nem menekültek meg a születés és a halál körforgásából.
Az Ísvara-gítá másik zavart keltő jellemvonása lehet a védántából ismert fogalmak gyakori használata. Például sokszor megjelennek az olyan fontos védántista kifejezések, mint átman („önvaló”) és brahman („a Végső Valóság”). A Védánta filozófiai iskola az Upanisadok rendszerezett értelmezésére épül, valamint az Önvaló és a Végső Valóság közötti kapcsolat kutatására. De a Védánta különböző al-iskolái között nagy eltérés mutatkozik az értelmezésekben, bár ugyanarra fókuszálnak. A modern korban a Védánta leghíresebb al-iskolája, Sankara advaita (nonduális) védánta iskolája azt tanítja, hogy a Végső Igazság a brahman, mely túl van az isteneken, és teljesen mentes a tulajdonságoktól (nirguna). Bár az isten iránti odaadás járhat némi korlátozott haszonnal, Sankara szerint csakis a legmagasabb brahman ismerete vezet el a felszabaduláshoz. Viszont más védántisták, például Rámánudzsa és Sríkantha olyan teisták voltak, aki szerint az Upanisadoknak a brahmanra vonatkozó utalásai egy mindenható, személyes istenre utalnak. Rámánudzsa szerint a legvégső isten Visnu, míg Sríkantha, a saiva szerint Siva a legmagasabb. Az Ísvara-gítá és a Bhagavad-gítá is általában jobban illeszkedik a teisztikus interpretációba, mint Sankara isten nélküli pozíciójába, bár Sankara valójában írt egy kommentárt a Bhagavad-gítához. Vannak más elképzelések is az Ísvara-gítában, például a világ, mint isten játéka (lílá), melyek nem találhatóak meg a Pasupata-szútrákban, de hasonlítanak a későbbi teisztikus Védántához."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése