Az állatok védőszentje

A révülés gyakorlásában az a legnehezebb, hogy az ember félre tudja tenni a Középső Világbeli egóját és az elvárásait, valamint az imaginatív képességét annak érdekében, hogy minél tisztábban át tudjon jönni az, amit a Szellemvilág szeretne megmutatni neki, és ezt az útmutatást minél kevésbé torzítsa el a saját tudata által teremtett valóság. 

A lélekvisszahívás előtt mindig meg szoktam kérdezni a vendéigemet, hogy visszaemlékszik-e olyan fájdalmas vagy traumatizáló élményre az életéből, mely esetleg lélekvesztéssel járhatott. Amikor ilyenkor leírnak bizonyos életeseményeket, akkor az utazás megkezdésekor arra szoktam törekedni, hogy ne automatikusan az elhangzott élethelyzetben keressem az elveszett lélekrészeket, hanem tárgyilagosan rá tudjam bízni a szellemi vezetmőre, hogy hová visz, és ott mit találunk. 

A múltkori alkalommal a vendégem elmondta, hogy nem várt terhességből született, és volt egy-két nehéz helyzet és kapcsolat az életében, de nem érzi úgy, hogy ezeket ne tudta volna feldolgozni. Amikor megkezdtem a dobolást, akkor egyből mintha egymásra halmozott húsdarabokat vagy szalonnákat láttam volna. Egy disznóölés helyzete rajzolódott ki, és azt láttam, hogy a vendégem gyermekként nagyon kétségbe van esve, amikor látja, hogy a szűkölő, menekülő disznóból a végén csak a csontok és a húsdarabok maradnak. Az egyik lélekrésze elment a disznó lelkével együtt, hogy védelmezze és vigasztalja. Azután döglött kismacskákat is láttam, melyek lelkét szintén őrangyalkén próbálta védelmezni a Túlvilágon. 

Miután belefújtam a visszahozott lélekrészeket a kezelés végén, elmondtam neki azt, hogy mit tapasztaltam, és hirtelen eszébe jutott, hogy gyerekkorába mindig el kellett mennie a nagynénjéknél tartott disznóölésekre, és ő ilyenkor elbújt a ház legtávolabi szobájába, és bömbölő hisztit rendezett, de annyira, hogy ki kellett hívni hozzá a mentőket, hogy nyugtató injekciót adjanak neki. A macskákkal kapcsolatos történetet is megerősítette, és azt mondta, hogy mások is nevezték már őt az állatok védőszentjének, mert mindig aggódik miattuk. 

Ilyen esetekben, amikor minden előzetes információ nélkül sikerül eltalálni egy-egy lélekvesztéshez kapcsolódó traumatikus eseményt, én is úgy érzem, hogy ez megerősít abban, hogy a Szellemvilág valóban jelen van és gyógyít, segíti az utazásomat, és nem csak a saját elmém képzelődése az egész. A sámáni gyógyításokra mondhatjuk ugyan, hogy a hitrendszeren és a placebo-effektuson alapul a hatásuk, de én azt gondolom, hogy a dolog valódi tesztje az, hogy sikerül-e segíteni valakinek a problémájában, vagy nem. 

Sokszor kaptam már hasonló megerősítéseket a Szellemvilágtól, de persze olyan nap is van jócskán, amikor nem tudom eldönteni, hogy mennyire volt pontos vagy hatékony az utazás és a segítség. De azért kell gyakoroléni tovább, és hinni abban, hogy a Szellemvilág ott van, és segít, hogy idővel minél pontosabban tudjunk utazni és révülni.