"Az "üres" (súnja) szó használata ellenére az itt ismertetett "nemlétezés jógája" nem buddhista jóga. Inkább azokra a megkülönböztető jógákra utal, mint Patandzsalíé, melyben a felszabadulás végső állapotát nem a legfelsőbb istenséggel vagy a végső igazsággal való egyesülésként értelmezik. A mentális tevékenység megszűnése (niródha) által az ilyen jógák lehetővé teszik a gyakorló számára, hogy megkülönböztesse a tiszta, örök önvaló létezését az anyag (prakriti) világától. A nemlétezés e jógája azonban nem nyilvánítja meg az Önvaló azonosságát Sivával. Ahhoz hasznos eszköz, hogy különbséget tudjunk tenni az igazi, örök Önvaló és a változásoknak alárendelt, egoisztikus önvaló között, ami a felszabadulás előkészítő gyakorlata. De nincs annyi ereje, hogy elvigye a jógít az Önvaló és az anyagi természet ontológiai különbségének felismerésétől az Önvaló Istennel való egységéről szóló magasabb tudásig.
Ez a különbségtétel a két jóga között egy másik pasupata szövegre emlékeztet, még pedig Kaundinja kommentárjára a Pasupata-szútrákhoz. A szánkhja által befolyásolt Patandzsalí-jógafilozófia ott is említve van és alacsonyabb státuszba kerül, mint a pasupata-jóga. De az Ísvara-gítá és Kaundinja Pasupata-szútra kommentárja másképpen tárja elénk a rituális és doktrinális eltérések kérdését. Az Ísvara-gítá a nemlétezés jógájának, a jóga lebontó megközelítésének előkészítő szerepét hangsúlyozza, míg Kaundinja ezzel ellentétben ismételten lebecsüli Patandzsalí követőit. Azt írja: "Azokat, akik elérték a [feltételezett] felszabadulást a szánkhja-jóga által, és igazából az összes teremtményt Brahmától egészen az állatokig, "vadállatnak" kell tekinteni. Itt Kaundinja a pasu ("vadállat") szót technikai értelemben minden feltételekhez kötött lélekre használja, aki még nem érte el a felszabadulást. Bár Patandzsalí követői másképp érvelnének, valójában nem érhetik el a felszabadulást, amíg nem ismerik fel alapvető azonosságukat Istennel. Ezért Kaundinja "vadállatoknak" nevezi őket. Az Ísvara-gítá azonban nem időzik ezen a hiányosságon, ehelyett a nemlétezés jógáját a nagy jóga, a pasupata-jóga előkészítő gyakorlatának tekinti.
Miután a 11. fejezet ismerteti a különbséget a két jóga között, a pasupata és Pátandzsála-jóga hagyományok keverékét mutatja be. A legnyilvánvalóbb kölcsönvétel Patandzsalítól a jóga nyolc ágának (astánga) befogadása. A Pasupata-szútrák igazából máshogyan sorolják fel a jóga lépcsőfokait, öt kategóriát (arthát), tíz tilalmat (jamát) és tíz előírást (nijamát) ismertetve. Ez eltér a Jóga-szútrában említett öt tilalommal és előírással. Az Ísvara-gítá 11.11-45. versei eléggé egyértelműen bemutatják Patandzsalí nyolc lépcsőfokát. Mégis, e rész kezdetén, a "jóga" szó meghatározásakor egyszerre elfogadja és el is utasítja Patandzsalí megértését, miszerint a jóga a "mentális működés megszűnése" (csitta-vritti-niródha). Az Úr Siva így kezdi a nyolc ág ismertetését az Ísvara-gítában:
"A légzéskontroll, meditáció, az érzékek visszavonása, koncentráció, elmerülés, tilalmak, előírások, és a pózok - ó bölcsek lekgiválóbbikai - a jóga az elme egy pontra szegezett koncentrációja rajtam, melynek során a többi mentális tevékenység megszűnik. Ennek nyolc módját most soroltam fel."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése