"Miután felsorolja a jóga nyolc fokozatát, az Úr Siva itt a jóga meghatározásakor egyszerre illeszkedik, de el is rugaszkodik Patandzsalí híres 1.2. szútrájától: "A jóga a mentális tevékenység felfüggesztése" (jógas csitta-vritti niródhah). Az Ísvara-gítá szerint az elme Patandzsalí által előírt felfüggesztése önmagában nem teljes, csupán egy eszköz az Úrban történő, magasabb rendű elmerüléshez. Ez az Úr Sivára irányuló egy pontra szegezett mentális fókusszal (éka-csittatá) érhető el. Persze az Úron történő meditáció Patandzsalí jógájában is játszik némi szerepet: ísvara-pranidhánának nevezik, és ebben a rendszerben az öt előírás (nijama) egyikének tekinthető. Mint ilyen, ez az egyik előkészítő gyakorlat, ami idővel elvezet a meditáció magasabb formáihoz, és végül az egyedülállás (kaivalja) transzcendens állapotához. De az Ísvara-gítá szellemében az Úr Sivára irányuló mentális fókusz a legmagasabb jóga, míg a Patandzsála-jóga legmagasabb szamádhija egy alacsonyabb helyet foglal el a jógák hierarchiájában.
Egy másik bizonyíték arra, hogy az Ísvara-gítá igyekezett pozitív fényben bemutatni a pasupata-jógát, minden olyan doktrínától és gyakorlattól mentesen, ami elriaszthatta volna a puránák szélesebb közönségét, a pasupata-fogadalom második fokozatához tartozó gyakorlatok említésének hiánya. Az őrület tettetése és az obszcén gesztusok nem voltak bevett gyakorlatok a premodern India legtöbb lemondott jógija számára, így ezt nehéz lett volna elmagyarázni egy olyan közönségnek, akiknek nem volt részletes ismerete vagy kapcsolata a pasupata irányzattal. Ezt a második szintet és a mögöttes értelmét egyáltalán nem említi az Ísvara-gítá. Ehelyett a bemutatott jóga-út közeli hasonlóságot mutat Patandzsalí nyolcfokú jógájával, de új, Siva-központú hozzáállással. Bár Patandzsalí az öt előírás (nijama) között felsorolja az "Úron történő meditációt" (ísvara-pranidhánát), az Úr pontos azonossága és a pranidhána fogalmának pontos meghatározása számos interpretációs lehetőséget hagy nyitva. Még azzal is érvelhetnénk, hogy Patandzsalí szándékoltan fogalmazott homályosan, mert nem akarta kifejezetten Visnuként vagy Sivaként azonosítani az Urat, ezzel elidegenítve potenciális közönsége egy részét. Ezzel szemben, az Ísvara-gítá teljesen egyértelmű abban, hogy Sivát tekinti az Úrnak. Patandzsalí homályos pranidhána szava helyett az ísvara-púdzsana, vagyis az Úr Siva imádata kifejezést használja. (Megjegyzés: az „ísvara” szó „urat” vagy „irányítót” jelent, tehát magából a szóból nem következik az, hogy Visnura vagy Sivára értik, ezt a szövegkörnyezet vagy az adott mű alapvetése dönti el.)
Mindenek felett, a pasupaták gyakorlatának speciális megnyilvánulása volt a test bedörzsölése hamuval. Bár az Ísvara-gítá nem foglalkozik vele részletesen, ezt a figyelemre méltó gyakorlatot legalább megemlíti. A pasupata-jógí által végzett vizualizációs gyakorlatok sorának végén említi meg. Ezeket a gyakorlatokat írja le az Ísvara-gítá a "nagy jógaként" (mahá-jóga). Ez az a jóga, ami meghaladja a "nemlétezés jógájának" (abháva-jóga) előkészítő gyakorlatát, melyet Patandzsalí és más jógík a jóga végső formájának tekintenek, mint a mentális tevékenység felfüggesztését (niródha). A "nagy jóga" gyakorlatai elősegítik a jógí azonosítását az Úr Sivával, amíg ez egyesülés (szamjóga) ténylegesen be nem következik:
"A jógí vegye fel a szvasztikát, a lótusz- vagy féllótusz-pózt, a tekintetét nyugtassa egyenletesen az orrhegyén, a szemei félig nyitva, legyen csendes és mentes a félelemtől, és mondjon le erről a mágikus erőből álló világról. A Legfelsőbb Úrra koncentráljon, arra az istenre, aki a saját önvalójában létezik.
Ezután egy tizenkét hüvelyk méretű lótuszvirágot vizualizál a varkocsa csúcsán. Ez a lótusz gyönyörű, és a dharma bimbójából fakad. A szára a tudás, a misztikus erők pedig a nyolc szirma. Teljesen fehér. A lemondás a bibéje. Ebben a bibében a jógínak egy fenséges, arany kincset kell vizualizálnia. Mivel benne van az összes erő, közvetlenül Óm-nak, az isteni, örök szótagnak nevezik, a megnyilvánulatlannak, melyet ragyogó sugarak ölelnek körbe. Ott meg a tiszta, legfelsőbb, örök fényre kell gondolnia. Ebbe a fénybe kell helyeznie az önvalóját, mely azonos vele. Az Úron meditál, a legmagasabb okon, aki a tér közepén áll. Végül, amikor magává a mindent átható úrrá válik, semmit sem vizualizál."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése