Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"Visaja-bhavané
Milyennek kell lennie az elmeállapotnak a jógánga gyakorlása közben? Ezt a vinyásza határozza meg. Lehet, hogy valakinek van elegendő vagyona, aranya, és anyagi értékei, de ha a pránaváju nem tud szabadon áramlani a testükben, akkor nem lesznek boldogok. Az, aki nem gyakorolja a jógángát, egy galiga (24 perc) alatt kb 360-szor lélegeznek be és ki. Egy nappal és éjszaka 60 galigából áll, ezért egy nap alatt 60x360, vagyis 21600 be- és kilégzést végeznek el. Ez a szám az egészséges emberekre érvényes. Ha valaki beteg, akkor a szám lehet magasabb, vagy alacsonyabb. Gyerekek, terhes nők, részegek és bűnözők légzésének gyakorisága ettől teljesen eltérhet. Összességében nem haladhatja meg a 21600-at. Ha meghaladja, akkor a túl korai halál garantált. Akik viszont gyakorolják a jógángát, a vinyásza és pránájáma ereje által képesek jelentősen lecsökkenteni ezt a légzésszámot.
Miközben tisztelettel gyakoroljuk a jógát, a lényünket felajánlhatjuk Istennek a kilégzés és a belégzés közben, elképzelve, ahogy Isten belép a szívünkbe. A kumbhaka közben gyakorolhatjuk a dháranát és a dhjánát. Az ilyen gyakorlás fejleszti az elme koncentrációját és erősíti a belső csendet és nyugalmat. Megszünteti az izgatottságot és a nyugtalanságot. Ez könnyű a szamakája személyiségű emberek számára, de lehetetlen a visamakája testalkatúak számára.
Álljunk szamakája-szthitibe (szamaszthitibe), hívjuk meg az ísta-dévatát (imádott isteni formát) a szívünkbe, és imádkozzunk hozzá. Ezt egyes emberek '”hrid-jagjának” (a szív áldozata vagy áldozat a szívben) nevezik. Csakis állva végezzük.
A pránájámát, dhjánát és dzsapát is végezzük szamakája-szthitiben, de ülve. A pránájáma-gyakorlatokat mindig ülve kell végezni. A báhjárádhanát (imádkozás Istenhez vagy Isten dicsőítése) ülve vagy állva is lehet végezni.
Az ember pránaváju-mozgásainak napi számai Srí Sajana Mádhava Szarvadarsana gyűjteményének Patandzsala-dasrsana részéből származik.
A pránájáma és jóga alatt érzett tiszteletet és elmélyülést a Srí Visnu-szahaszranáma alábbi verse (91) tárgyalja:
ásrama sramanah ksamah szuparnó váju-váhanah
(bhara-bhrit – aki a vállán viszi a súlyt; kathitah – akit a Védák dicsőítenek; jógí – a) aki természetfeletti erőkkel rendelkezik; b) akit a jóga által lehet megvalósítani; c) aki által minden összekapcsolódik; d) aki teljes mértékben uralja magát; e) aki beteljesíti a hívei vágyát; jógísah – a legkiválóbb jógi, a jógik ura; szarva-káma-dah – aki minden vágyat beteljesít; ásramah – aki a keresők menedéke; sramanah – aki lehetővé teszi a jóga beteljesítését a következő életben; ksamah – aki túléli az univerzum pusztulását; szuparnah – aki átviszi a jógit a szamszára óceánján; váju-váhanah – aki a szelet mozgatja az élet fenntartása érdekében.)
A jógángák gyakorlása közben, a szamakája vagy visamakája állapotának megfelelően kell gyakorolni a brimhana-krijá, langhana-krijá vagy szamakrijá vinyászát. A szamakrijá az egyforma arányú belégzésre és kilégzésre vonatkozik."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése