A bálnák gyászéneke - egy sámán dala
"Ennek a zenének a gondolata egy váratlan találkozás után jött egy csapat pilóta-bálnával Fiji partjai mellett egy Namena nevű, kicsi és távoli sziget rövid és informális ökológiai tanulmányozása során.
Az élmény, amikor húsz vagy még több hatalmas bálna között úsztam, valóban megváltoztatta az elmém működését, és úgy érzetem, hogy írnom kell egy zenét, amely kifejezi csodálatomat és ámulatomat. A zene előzetes címe "A bálnák altatója" volt, de ahogy kezdtem belemerülni a bálnák és delfinek kollektív tudatába, egyre erősebb depresszió kezdett a hatalmába keríteni. Nem volt kérdés számomra, hogy a bolygónkon a bálnák és a delfinek nagyon szenvednek. Elkezdtem utánaolvasni az oceanográfiai tanulmányoknak és olyan tengerbiológusok jelentéseinek, akik ezekel a csodálatos tengeri emlősökkel dolgoznak, és nem jó hírekre leltem, egyáltalán nem jókra.
Végül, nagyjából egy hétnyi küzdelem után, amíg próbáltam működőképes állapotba hozni a kompozíciót, a darab tonalitása egyértelműen a dúr és moll skála érdekes keverékévé vált.
Mint ahogy egyes korábbi zenei projekteimnél, a feleségem, Judi pótolhatatlan szövetséges volt, akivel megbeszélhettem a gondolataimat, érzéseimet és benyomásaimat. A beszélgetés során egyértelművé vált számunkra, hogy ez a zene nem egy altatódal, hanem egy gyászének lesz. Így lett a címe "A bálnák gyászéneke".
Röviddel azután, hogy meghallgattam az alapot adó alkotóelemeket, ami a púpos bálnák hangjaiból állt, melyet én utánoztam a hangommal, valamint egy élő felvételből az óceán hullámainak hangjáról, amit Maui partjain vettem fel, transzélményeim kezdtek lenni egy ősi sámánról, aki Alaszka egyik távoli vidékén énekel a púpos bálnák rajának.
Ezek a benyomások ébredtek az elmémben, miközben Maui partjainak egy olyan szakaszán éltünk, ahol a púpos bálnák a kicsinyeiket nevelték, nem messze a Maui Marine Preserve "Bölcsőde" nevű részétől. Ezen a szakaszon szó szerint hemzsegtek a bálna-babák és az anyukáik.
Annyira felerősödött enek a sámánnak a benyomása, hogy láttam is a mentális szemeim előtt. Egyik nap hajnali 3-kor lementem a rögtönzött stúdiómba és felvettem a hangját. Ez egy emlékezetes pillanat volt számomra, mert oly sok pátosz volt a hangjában.
Az ilyen éneket proto-nyelvnek nevezem, mert a nyelv "átvitt" formái. Az igazi nyelvekhez hasonlóan, van jelentésük, de a jelentés erősen függ attól, hogy ki hallgatja a hangot.
Az volt a benyomásom, hogy a sámán a régi barátainak énekel, néhány púpos bálnának, akiket sok évtizede ismer. Dala annak a szívből történő elfogadását sugallta, hogy víziemlős barátai hamarosan elhagyják ezt a világot. Szomorúságának részben az volt az oka, hogy a dédunokái már nem fogják látni a bálnákat, és csak a törzs öregeitől fogják hallani a bálnákról szóló történeteket, mivel addigra a bálnák mér fizikailag elhagyják ezt a világot (vagyis kihalnak) egy-két nemzedéken belül. A dal utolsó refrénjében a sámán jó utat kíván púpos barátainak a Szellemvilágba.
A szám végére a bálnák hangja elhal, mint ahogyan a sámáné is, és csak az óceán hullámainak hangja marad, arra utalva, hogy az emberek is el fognak tűnni ebből a világból. Úgy hiszem, hogy erős változásnak vagyunk szemtanúi a Föld bioszférájában, valamint a civilizációnk kulturális valóságában, ahogy elfgadjuk a klímaváltozás tényét (bármi is legyen az oka), és a növény- és állatfajok növekvő ütemben történő kihalását.
A "Bálnák gyászéneke" egy dal a Szellemvilágból, ami lehet, hogy profetikus természetű, de lehet, hogy nem az. Ha mi, emberek, nem változtatunk azon, ahogy viszonyulunk az óceánhoz a bolygnkon, akkor azt gondolom, hogy a gyászének valóra válhat. A dalt erre a linkre kattintiva hallgathatjátok meg."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése