"A Bhagavad-gítának az eredményekhez való ragaszkodás nélkül végzett tettekről szóló tanítása a megoldás a családos emberek élethelyzetére. A második fejezettől kezdve Krisna isten azt tanítja, hogy egy olyan személy számára, mint Ardzsuna, lehetséges az, hogy követi a kasztja számára előírt kötelességeket, és közben mégis felszabadul. Ahelyett, hogy eldobná az íját és lemondana minden cselekvésről, Ardzsunának belül kell lemondottá válnia. Ha úgy végzi a kötelességeit, hogy nem érdeklik a belőle származó pozitív karmikus eredmények, akkor Ardzsuna és mindenki más számára, a társadalmi osztálytól (varna) és életrendtől (ásrama) függetlenül a felszabadulás elérhető, miközben a cselekvés életét éli. Ezt nem elsődlegesen úgy interpretálták a későbbiekben, mint felszólítást a tradicionális kötelességek végzésére, hanem inkább a progresszív társadalmi aktivizmus iránti buzdításként, de Gandhi és követői ebből merítettek inspirációt, hogy az özvegyek és az érinthetetlenek jogaiért küzdjenek, ellene menve a rituális tisztaság és szennyesség korábbi nézeteinek.
A legelső fejezetétől kezdve egyértelmű, hogy az Ísvara-gítá társadalmi miliője teljesen eltérő. Ahelyett, hogy a családfenntartó cselekvéshez kapcsolódó kötelességeire fókuszálna, az Ísvara-gítá azt tanítja, hogy a jógával kísért elmondás Isten megismerésének legmagasabb útja. Patandzsalí Jóga-szútrájából kölcsönözve az elképzelést, mely szintén a lemondásról szóló szöveg, az Ísvara-gítá elvárja a cölibátus (brahmacsarja) és a vagyonról való lemondás (aparigraha) gyakorlását, mint az előkészítő lépéseket a jóga tökéletességének magasabb szintjeihez vezető úton. Siva tanítása ebben a szövegben nem elsődlegesen a harcosokhoz (ksatrijákhoz) szól, mint amilyen az evilági erkölcsi dilemmákkal küszködő Ardzsuna volt; hanem a lemondott bráhmanákhoz, akik egy távoli szent helyen gyűltek össze a Himalájában, hogy tisztázzák zavarodottságukat. Zavarodottságuk tárgya nem a világi társadalmi kötelezettségeikkel, hanem a metafizikával kapcsolatos? „Ki az úr, aki másokat újraszületésre késztet? Ki lát mindent? Mi a legmagasabb brahman?” Bár végső soron a Bhagavad-gítá is választ ad ezekre a kérdésekre, a kötelességek és az áldozat természetére vonatkozó evilági kérdésekkel kezdődik. Az Ísvara-gítá első fejezete azonnal a hindu metafizika és kozmológia mélységeibe merül, ami miatt elsőre a Bhagavad-gítánál nehezebben értelmezhetőnek tűnhet a modern olvasó számára.
Másfelől, az Ísvara-gítá előnye a Bhagavad-gítával szemben az, hogy sokkal részletesebben foglalkozik a jóga gyakorlásával. A Bhagavad-gítá néhány híres versében felvázolja, hogyan és hol kell gyakorolnia a jóginak, de elsődlegesen azzal foglalkozik, hogyan teljesítse a családos ember sikeresen a világi kötelességeit a megfelelő mentális hozzáállással. Meditációs kézikönyvnek nem túl részletes. Mi a légzés-kontroll (pránájáma) és mik a hatásai? Milyen típusú mantrákat kell gyakorolni? És ami a legfontosabb – hogyan tudja gyakorolni a jógi a meditatív koncentrációt (dhjánát), mely a felszabaduláshoz vezet? Az Ísvara-gítá 11. fejezete szisztematikusan ismerteti a jóga nyolc ágát, részletezve bizonyos pózokat, erkölcsi előírásokat, légzőgyakorlatokat, és részletesen leírja a vizualizációs gyakorlatokat. A fejezet által bemutatott anyag ismerős lesz Patandzsalí Jóga-szútrájának olvasói számára, mivel a jóga nyolc ága (angája) mindkét szövegben ugyanaz. De Patandzsalí kihagyja azt, amit az Ísvara-gítá a legfontosabbnak tart. Ahhoz, hogy a jógi valóban elérje a felszabadulást, először istenné kell válnia."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése