"A pránájáma gyakorlása közben a jógángábhjászában a belégzés és a kilégzés a két orrlyukon, a légcsövön, a nyelv csúcsán, a két ajak között és a két sor fog között történik.
A jógászana gyakorlása alatt a belégzést és kilégzést a gégén keresztül végezzük, mélyen, lágyan és hanggal kísérve. Ez az általános gyakorlat mindenki számára. Ezt a légzést anulóma uddzsájínak nevezik. A Hatha-jóga Pradípiká (2.51-53) szerint:
mukham szamjamja nádíbhjám ákrisja pavanam sanaih
jathá lagati kanthát tu hridajávadhi szaszvanam
púrvavat kumbhajét pránam récsajéd idajá tatah
slésma-dósa-haram kanthé déhánala-vivardhanam
nádí-dzsalódarádhátu-gata-dósa-vinásanam
gaccshatá tisthatá kárjam uddzsájjákhjam tu kumbhakam
„Zárjuk le a gégefőt, és lassan szívjuk be a levegőt olyan módon, hogy a torokból a mellkasba menet hangot adjon ki. Tartsuk vissza, mint korábban, és engedjük ki az ídán (bal orrlyukon) keresztül. Ez megszünteti a nyálkát a torokban, és növeli az étvágyat. Megsemmisíti a nádík szennyeződéseit, az ödémát és a dósák zavarait. Az uddzsájít minden élethelyzetben végezni kell, még séta vagy ülés közben is.”
Hajtsuk előre a fejünket, és szorosan nyomjuk oda az állunkat a mellkashoz, és lélegezzünk be mindkét orrlyukon, majd a gégén keresztül egészen le a mellkasig, finom susogó hangok kiadva, végezzünk el egy mély belégzést (kezdők a képességeik szerint), majd lassan, erőlködés nélkül lélegezzük ki a bal orrlyukon keresztül. Ezt gurumukhának nevezik.
Megszünteti a kaphát (nyálkát) a torokban, és éhséget okoz. Eltávolítja a szennyeződéseket a nádíkból, a gyomorból, a tüdőből, a kiválasztó szervekből, a vesékből és az ízületekből. A dzsalódhara és mahódhara betegségeket is megelőzi. Gyakorolhatjuk ülve, állva, sétálva és fekve is."
(Megjegyzés: Az anulóma uddzsájí leírásánál a kilégzést mindig a bal orrlyukon keresztül kellene végezni, ami ászana-gyakorlás közben kivitelezhetetlen. Ezért az általános uddzsájí légzésnél, melyet ászana-gyakorlás közben végzünk, a belégzés és a kilégzés is mindkét orrlyukon keresztül történik, a sziszegő, vagy inkább susogó hangot is mindkét légzésfázis alatt egyenletesen kell képezni a hangszálak enyhe megfeszítése, és a gégefőnek a gégére történő enyhe rázárása által. A hang zöngétlen, tehát a hangszálakat ne hozzuk rezgésbe. A belégzés nem csak a mellkasba történik, hanem a tüdő mindhárom részébe ebben a sorrendben: hasüreg (rekeszizom), bordakosár és tüdőcsúcsok, alulról felfelé. A kilégzésnél szintén alulról felfelé sorrendben ürítjük ki a tüdőszegmenseket. A múla és uddíjána bandha alkalmazásával együtt válik teljessé az uddzsájí légzés, illetve a hangképzés a részleges dzsálándhára bandhát szimbolizálja. Az állat nem minden pózban tanácsos a mellkashoz nyomni, tehát ez opcionális.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése