"Az Ísvara-gítá egy filozófiai költemény, mely a Siva-imádók egyik csoportja, a pasupaták tanításait közvetíti. Ez a csoport mélyreható és tartós befolyással volt a hinduizmus kialakulására. Kr. u. 8. századbeli születése óta sok nemzedéknyi filozófus, hívő és jógi inspirációjának a forrása volt Indiában. Híres elődjéhez, a Bhagavad-gítához hasonlóan, tartalma túlmutat a puszta filozófiai elméleteken: leírja azoknak a spirituális gyakorlatoknak a rendszerét, mellyel elérhetjük a transzcendenst és az abszolút szabadságot. Ezek a spirituális gyakorlatok - a „pasupata-jóga” - etikai szabályokból, légzéskontrollból, fizikai pózokból, és mentális koncentrációból állnak, melyek által a jógi isteni tudásra, erőre és felszabadulásra tesz szert. A pasupaták nem elégszenek meg csupán azzal, hogy megismerjék Istent. A pasupata-jóga végső célja az Istenné válás – elérni az Úr Siva fenséges hatalmát és bölcsességét még ebben az életben a mentális elmerülés, és vele, a Jóga Urával történő egyesülés által.
A 20. és 21. századi globalizált jógában virágzó számos különböző gyakorlat bizonytalanság elé állította a modern jógikat a jóga gyakorlásának végső célját illetően: Vajon a stresszoldás az? Az elme békéje? Az önmegvalósítás? A nirvána? Sok mai tanító Patandzsalí Jóga-szútráit (egy prominens, Kr. u. 2. és 5. század között íródott szöveget) tartja a jóga-gyakorlás irányelveit összefoglaló hiteles forrásnak. De ha megvizsgáljuk Patandzsalí művét, akkor úgy találjuk, hogy számos, a jógával kapcsolatos elképzelés és gyakorlat, ahogy azokat ma értelmezzük, hiányzik belőle. Az egyik jellegzetes eltérés Patandzsalí relatív érdektelensége a fizikai pózok (ászanák) iránt, ami a modern jógik gyakorlatának fő fókusza. Egy másik meglepetés lehet egyes hinduk számára Isten (ísvara) helyzete Patandzsalí Jóga-szútráiban. Bár gyakran a „klasszikus hindu” jógaként írják le, Patandzsalí szerint Isten imádata és a rajta történő meditáció csupán a jóga legmagasabb formájának előkészítő gyakorlata. Ez ellentétes a legtöbb hindu megértésével, akik számára az elmerülés Istenben a legmagasabb jógikus gyakorlat. Az Ísvara-gítában is felfedezhetjük Patandzsalí nyolcfokú jógájának bizonyos befolyását. E későbbi szöveg szerint azonban Patandzsalí legmagasabb fokú mentális elmerülése (a szamádhi) alacsonyabb rendű, mint az elmerülés Istenben.
Az Ísvara-gítában sok közös téma és elképzelés található a híres Bhagavad-gítával, melyet mintegy hat évszázaddal korábban írtak. A két szöveg közötti legnyilvánvalóbb különbség az isten személyében van, aki elmondja a tanításokat. A Bhagavad-gítában ez Krisna egy szekérhajtó álruhájában, aki bevezeti Ardzsunát, a nagy harcost a filozófia és a szent kötelességek (dharma) rejtelmeibe. Az Ísvara-gítában pedig Siva, mint Pasupati, a Vadak Ura, aki a bölcsek egy csoportját oktatja a legmagasabb igazságról és annak megvalósítási módjáról a jóga gyakorlása által. Siva kijelenti, hogy ő maga a legfelsőbb, ő az összes többi isten teremtésének forrása, és a jógik koncentrációjának végső középpontja. A közhiedelem szerint, főleg a nem-hinduk körében Sivát a pusztító istennek tekintik. Az Ísvara-gítá szerzői, a pasupaták szerint azonban ő ennél sokkal több: az univerzum teremtője és a világi kötődés, valamint a felszabadulás végső forrása."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése