abhjászát sziddhim ápnóti szarva-jógésvatandritah /Hatha-jóga Pradípiká 1.66/
„Akár fiatal, akár öreg, vagy nagyon öreg, akár beteg, vagy sovány, aki legyőzi a lustaságot, az sikeres lesz a jóga gyakorlásában.”
Akik azonban nem elég bölcsek ahhoz, hogy a helyes utat kövessék, hanem a saját útjukat járják, veszéllyel és fájdalommal is találkozhatnak. Ez mindenhol, minden vállalkozásban így van.
Egyesek szerint “a jógászana őrületet okoz” (azoknak az esetében, akik a helytelen gyakorlás miatt őrültek meg és nem tudtak kigyógyulni belőle semmilyen más szádhanával). Azt viszont nem tudják megmagyarázni, miért bolondulnak meg azok, akik nem is gyakorolták a jógánga szádhanát, mint ahogy azt sem, hogy akik megőrültek, valóban gyakorolták-e a jógánga szádhanát.
Bárki bármilyen témában, ha nem megfelelően gyakorolja azt, akkor nem fogja megtapasztalni a megfelelő hasznát, és ki fogja jelenteni, hogy az erény hibás, vagy a hiba az erény, értelmetlen dolgot jelent ki, ami ellentétes a saját meggyőződésével.
A jógászanák gyakorlása segít a bomló vizelet és széklet, az izomzat és a fölös zsír kiválasztásában a kiválasztó nyílásokon keresztül, és ragyogóvá teszi a testünket. Ezért az őseink a jógánga-szádhanákat asztra-sásztra csikitszának vagy asászatra-sásztra csikitszának nevezték. A jóga-sásztra képes megszüntetni a fölösleges zsírlerakódásokat és megtisztítani a túlsúlyos ember vérét, jó kinézeted adva neki; vagy a túlzottan vékony emberek esetében a gyakorlás elősegíti az izmok növekedését és a szép test elérését. Ezért sokan saríra-silpa-sásztrának (testszobrász-művészetnek) is nevezik a jóga-sásztrát."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése