A Hegy Szelleme

Ma este előadást tartottam a Nomád Jógában, az "Árnyék és a tudatalatti" címmel. Az előadás vágán egy kis tisztító szertartást végeztünk (a résztvevők online), melyben a tűz lángjába fújtuk a nehéz energiát az auránkból. Ezt a szertartást majd részletesebben leírom egy másik bejegyzésben. Utána egy sámándobos meditációt vezettem, mely alatt a tudalalattink barlangjaiba utaztunk. A révülés közben én is bekötöttem a szememet, és miközben elkezdtem dobolni, szerettem volna elindulni a tudatalattim barlangjaiba. 

Amikor behunytam a szememet, akkor egy havas hegycsúcsot láttam, amely mintha kereszt alakú lett volna, négy csúcsból állt. A q'erok szerint az Apuk, vagyis a hegyek szellemei nagyon nagy erejűek, és egy paqonak, vagyis sámánnak egy Apu szolgálatába kell szegődnie, miután a hegy elhívta, hogy szolgáljon. A hegy nevét is hallottam, amit láttam, Apu Ausangate, és aztán a Cruz nevet is, ami keresztet jelent spanyolul. A hegy szelleme egy száttárt karú emberi sziluettként emelkedett ki a hegyből, és felkapott engem, mint egy kis állatkát, aztán bekapott, megrágott, megemésztett, majd kiöklendezett. Utána megnyílt a hegy gyomra, és elindultam befelé, a tudatalattim barlangjaiba. Az első barlangban egy perui sámán ült, akitől nemrég kezdtem online tanulni az andoki sámáni hagyományt. Puma Fredy Quispe Singona a neve, és egy szertűz előtt ült, majd egy mesát (orvosságos csomagot) és koka-leveleket nyújtott felém. Azt mondta, hogy be kell járnom a szent Apukat Peruban, hogy megkapjam az áldásukat. Megköszöntem az áldást, és tovább mentem a következő barlangba. Abban Oguz ült, és azt mondta, hogy meg kell kapnom a beavatásokat tőle, hogy tudjam vezetni a szertartásokat, mert ezt a feladatot adja nekem a hegy a gyógyítás mellett. A harmadik barlangban a feleségem volt, aki mintha most született volna meg, magzatmáz burkolta, de felnőtt formája volt. Sok törődést és figyelmet kell fordítanom felé. A negyedik barlangban a nagylányom volt, majd a középső lányom, majd a hatodikban a fiam. Mindannyian nyugodtan ültek, és a barlang is rendezett volt körülöttük. Azt éreztem, hogy oda kell figyelnem arra, hogy megfelelően felnőjenek, és megtalálják a saját egyéniségüket. 

A hetedik barlangban a farkasom várt, szintén nyugalomban. Amikor beértem a barlangba, akkor hatalmas farkasüvöltést hallatott, és a sörényében megláttam az összes többi erőállatomat. Majd a barlangból tovább mentem, de ott a szikla mélyén egy nagy fényfoltot vettem észre, mintha közelről szemlélnék egy csillagot. A csillagból egy fénycsóva vezetett kifelé és fölfelé, és így átkerültem valahogy a hegy gyomrán keresztül az égbe, ahol a fénycsóva kereszt alakot vett fel. Egyik ága a Plejádok felé nyúlt, a másik az Orion csillagkép felé, a harmadik pedig a Szíriusz felé. A negyedik leért a Földanyához. A q'ero hagyomány szerint az emberiség a csillagokból származik, onnan került a Földre, és egyszer majd vissza fog térni oda. Ahogy a lefelé mutató ágat követtem, ismét a földön láttam magam, a hegyek között. Három szikla volt egymás felé fordítva, mintha három megkövült bárány-fej volna, akik összedugták a fejüket. Nem tudtam mire vélni a kőbárányok jelenlétét, de hirtelen szétrobbantak, és három farkas bújt ki belőlük, akik féktelen nyargalásba fogtak. A "báránybőrbe bújt farkas" kifejezés ezáltal új értelmet nyert számomra: a birka a megszelídített, szabadságát és bölcsességét vesztett, erőtlen háziállatot jelképezte, az emberiséget, akiket félrevezetett a globális, technikai civilizáció csillogása, és leszoktatta őket a gondolkodásról és az eredetiségről. A farkasok a tudatalattiban rejtőző, zabolázatlan és vad, szabad, Alsó Világbeli énjét képviselték az emberiségnek, melyek ledobták magukról a butító dogmák béklyóit, és visszatértek az eredeti, hiteles élethez, harmóniában a vad Természettel. 

Feltűnően rend volt ezekben a barlangokban, nem feltételezem, hogy ennyire egyensúlyban lenne a tudatalattim. De talán azt is akarta szimbolizálni ez a látomás, hogy a sámáni úton történő haladás és a családtagjaimmal való kapcsolat egyformán fontos, és ha ezeknek szentelem az életemet, az az önimsereti úton is előbbre visz. Közben a hegyeknek is utánanéztem a Google-ban: Az Ausangate valóban létezik, a q'erók egyik legszentebb hegye, 6384 méter magas. A Colque Cruz, vagy Sahuasiray hegy nem messze van tőle, és 5818 méter magas.