Külső és belső gyakorlás

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

" Patandzsalí Maharisi leírta, hogy a jógángák három részből állnak: bahiranga (külső) szádhana, antaranga (belső) szádhana és paramántaranga (a belsőn túli) szádhana.

trajam-antarangam púrvébhjah
tadapi bahirangam nirbídzsaszja

Ez a három ág a belső ág a többihez képest. Viszont még a dháraná, dhjána és a szamádhi is külső tagok a mag nélküli szamádhihoz képest. (Jóga-szútra 3.7-8)

A nyolc fent említett jógánga közül az első öt lépést bahiranga szádhanának nevezik. A fennmaradó három antaránga szádhanaként ismert a leginkább. A szamjama és az antaránga szádhanába tartozik.

Azokat a betegségeket, melyeket észlelni tudunk a fő érzékszerveinkkel, mint például a szemeinkkel és a füleinkkel, melyek a testrészeket érintik (például a kezeket vagy a lábakat), az érzékszerveket (szemek, fülek, orr, nyelv stb.), vagy az izmokat, tüdőt, nádíkat és a nádí granthikat, a csontokat, vagy a csontok közötti űrt, meg lehet szüntetni és a testet is meg lehet erősíteni az öt bahiranga szádhana - a jama, nijama, ászana, pránájáma és a pratjáhára segítségével.

Bár ez nem figyelhető meg a fő érzékszervekkel, a dzsíva, vagyis a testben rejtőző lélek a visistádvaita és a dvaita filozófiák követői szerint számtalan szenvedést és élvezetet él meg. A szánkhja filozófusok szerint a szenvedés az elmében keletkezik, míg egyes jógik és az advaita követői szerint a dzsívátmá visszatükröződésében. Az elme (és érzékelési képessége), melynek csapongását a szívünk segítségével tudjuk visszafogni (amit dháranának vagy kuharának nevezünk), az alábbi csakrák alatt és fölött található:

Múládhára csakra – a köldök alatt, a nemi szervek fölött
Szvádisthána – a múládhára és a manipúra között
Manipúraka – pontosan a köldöknél
Anáhata – a szív közepén
Visuddi csakra – a nyak tövében
Ágjá – a szemöldökök között
Szahaszrára – a fejtetőn"

Megjegyzés: A múládhára csakra elhelyezkedését a legtöbb tantrikus szöveg a gát közepére teszi, illetve férfiaknál a prosztata, nőknél a méhszáj magasságába, tehát valóban a külső nemi szervek fölé. A szvádhisthána csakrát körülbelül a szeméremcsont felső széléhez helyezik a tantrák, míg a szívcsakrát a mellkas közepére, a szegycsontra, tehát nem az anatómiai szív fölé.