A kondor és a kolibri

Tegnap meghallgattam egy online előadást egy q'ero sámántól, Puma Fredy Quispe Singonától, melyben az andoki q'ero indiánok tanításait osztotta meg. Ezt a népcsoportot tartják az inkák utolsó leszármazottainak. Az andoki sámánokat paquosnak nevezik. Ebben a hagyományban az egyik alaptanítás a számi (fényes, könnyű) és a hucsa (nehéz, sötét) energiáról szól,  melyek mindenhol és mindenkiben benne vannak. A sámán ezek egyensúlyára törekszik, melyet Ayninak neveznek. 

Puma megtanított egy nagyon egyszerű légzőgyakorlatot, melynek során a nehéz energiát átalakítjuk fénnyé. Amikor az embert gondok, bajok gyötrik, akkor ösztönösen mélyeket kezd el sóhajtani, és így magába szívja a segítő energiát, majd kilélegzi a nehéz energiát. Ilyenkor tehát a hucsa, a nehéz energia ott marad a környezetünkben. De ha szeretnénk tudatosan lélegezni, akkor magunkba szívjuk a fény-energiát Pachamamától, a Földanyától, és megkérjük, hogy alakítsa át a nehéz energiát a szívünkben fénnyé. Így, a kilégzés által is áldást hozunk a könyezetünkre. Lélegezd be a fényt, és lélegezd ki a fénnyé alakított sötétséget. 

A második gyakorlat, amit Puma megtanított, egy nagyon egyszerű kapcsolódás a Földanyához. Álljunk a földre, és nyomjuk be a lábunkat egy kissé erősebben a talajba, és kérjük a Földanyát, hogy hadd eresszenek mély gyökeret a lábaink a Földbe, az Alsó Világba. A gyökértelenség, az elszakadás az Alsó Világbeli énünktől gyakori probléma a mai világban. Ha sikerül mély gyökereket eresztenünk, akkor a karjaink, a tudatunk olyan magasra tud emelkedni a Felső Világban, hogy eléri a csillagokat, az istenek birodalmát. 

Puma megosztott egy mesét is az andoki hagyományból, mely a kondorkeselyűről és a kolibriről szól. A kolibri nagyon picike madár, és egyszer kihívta a kondort, hogy repüljenek versenyt a mennyekbe, az istenek birodalmába. A kondor nem akart kötélnek állni, mert attól tartott, hogy az apró madárka meg fog fagyni a jeges szelekben és elpusztul. Végül mégis beleegyezett a versenybe, és másnap napkeltére összehívta az összes madarat, hogy szemtanúi legyenek a kihívásnak. 

A kondor megérkezett, de a kolibri nem volt sehol.- Végül a kondor elindult felfelé, és nagy sokára fel is ért az égbolt tetejére. A kolibri pedig ott várta: "Mi tartott ilyen sokáig?" A kondor nagyon meglepődött, és felkiáltott, hogy mától a kolibrit is királyi madárnak kell tekinteni, mert felvette a versenyt a kondorral. Ekkor azt mondta neki, hogy menjenek vissza a földre, és jelentsék be a többi madárnak is, hogy sikeres volt a kihívás. A kolibri azt mondta: "Rendben, de lefelé is a farktollaidon utazom!" Ez a mese egy szép példája annak, hogyank kell túllépni a saját egónkon is önkorlátozó hiedelmeinken: be kell hívni a Szellemvilág hatalmas erőit, és beléjük kell kapaszkodni, akkor minden sikerülni fog. 

Puma arról is beszélt, hogy az emberiség a csillagokból származik, vagy a "Napból, ami soha nem kel fel, és soha nem nyugszik le". Ennek a Napnak hét sugara érte el a Földet, és ezeken a helyeket magas spirituális kultúrák jöttek létre. A hét sugár közül az egyik az Andokat érte el, a többit még nem tudom pontosan, hogy hová estek. Puma egyik gyógyító szertartását itt nézhetitek meg: 

A nádík anatómiája

Újabb részlet a Jóga-tárávalíból:

Függelék: Jógikus anatómia

A prána fogalma központi szerepet játszik a jógában. Nem csak a lélegzetet, vagy a tudatos légzést jelenti, hanem magát az életerőt is, azt a szimptómát, mely az élőlényeket megkülönbözteti a halott, élettelen tárgyaktól. A légzés nélkülözhetetlen életjelenség, hiszen ha nem vennénk levegőt, akkor hamarosan meghalnánk. A jógában azonban a prána kifejezés az öntudatlan légzéssel szemben a tudatosan kontrollált légzésmintát jelenti, sőt, az upanisadok szerint a prána maga a tudat kifejeződése is, mint ahogyan a napsugarak a Nap kivetülései. Akkor is tudatában vagyunk a Nap létezésének, ha nem látjuk közvetlenül a napkorongot. A napfény megfoghatatlan, mégis bevilágítja a házunk belsejét az ablakon keresztül. Hasonlóképpen észlelhetjük a tudatosság jelenlétét a testben azáltal, hogy a prána mindenhol áramlik benne.

A nádík rendszere az a finom fizikai csatornahálózat, mely elszállítja a pránát a test minden részébe. A nádík hálózata az egész testet behálózza, egyes írások 72 ezer nádíról tesznek említést. Más írások szerint a test egyik felében van csupán 72 ezer nádí, megint más források szerint megszámlálhatatlanul sok nádí alkotja ezt a hálózatot.

Mint ahogyan egy fa egy magból hajt ki, és a törzse egyesíti a gyökereket és az ágait is, a nádík rendszere is egyetlen pontból, a múládhára csakrából indul ki. A jóga-írások szerint az összes nádí között három legfontosabb van: az ídá, pingalá és a szusumná. A szusumná, vagyis a központi energiacsatorna a múládhárából indul ki, és a gerinc mentén halad végig a koronacsakráig. Az ídá (Hold-vezeték) a szusumná jobb oldalán indul ki a múládhárából, a pingalá (Nap-vezeték) pedig a bal oldalából. Ezután mindegyik fő csakránál (szvádhisthána, manipúra, anáhata, visuddhi és ágjá) keresztezik egymás útját, és oldalt cserélnek, míg el nem érik a bal (ídá) és jobb (pingalá) orrlyukat.

A három fő nádí keresztezési pontjainál és eredésénél jön létre a hat fő csakra (múládhára – gyökércsakra; szvádhisthána – szakrális csakra; manipúra – köldökcsakra; anáhata – szívcsakra; visuddhi – torokcsakra; ágjá – harmadik szem-csakra), illetve a fejtetőn található az ezerszirmú lótusz, a szahaszrára csakra.

Virakocsa - az inkák Teremtője

A Munay-ki rítusokat az andok indián törzsei, például a querók vagy quechuák őrizték meg az inkák hagyatékaként. Így Virakocsa, az inkák fő teremtő istensége is fontos szerephez jut ezekben a szertartásokban. A szertartás elején mindig Virakocsát hívjuk, hogy kedvező teret hozzon létre, és általában úgy vizualizáljuk, mintha egy arany köpeny borulna ránk. Utána ezt a "köpenyt" kiterjesztjük a kezelt személyre is. Én hasonló fény-köpenyt, illetve fény-piramist tapasztaltam, amikor tizedik dimenziós gyógyítóm, Ekendranatha szokott kezelni valakit. 

Térjünk vissza tehát Virakocsára! Az inkák teremtésmítosza szerint Virakocsa az ősóceánt jelképező Titicaca-tóból emelkedett ki (mivel az Andokban nincs tenger), mely a csodás és rejtélyes Tiwanaku mellet helyezkedik el (ez az inkák szerint a világ közepe). Virakocsa szoros kapcsolatban áll a vízzel és a tengerekkel, valamint két eberi fajt is eredeztetnek tőle: az óriásokét (akiket később ő maga semmisített meg, mert nem voltak együttműködők) és a ma élő emberekét. A halott óriásokból lettek a Tiwanaku környékén található hatalmas kövek a monda szerint. 

Miután Virakocsa második teremtésében sikeresen létrehozta az embereket (itt van némi összecsengés például a babiloni eredetmondával, az Enuma Elissel, de a maják Popol Vuh-történetét is említhetnénk, ahol egymás után több emberszerű faj meg van semmisítve a teremtők által). Miután Virakocsa létrehozta az embereket, útnak indult az akkori közép-amerikai kultúrák városállamaiba, és kultúrhérosz gyanánt sok mindenre megtanította, "civilizálta" az ott élő népeket (pl. építészetre, művészetre, mezőgazdaságra, csillagászatra stb.). Ezt a vonást Kukulkan vagy Quetzalkoatl esetében is megtaláljuk, sőt, másik közös vonásuk, hogy a krónikák szerint világos bőrű, szakállas istenek voltak. Még egy hasonlóság a két fenti, azték és maja Tollaskígyó-archetípussal: Virakocsa tevékenységének befejezéseképpen elhajózott nyugat felé, azzal az ígérettel, hogy egyszer majd visszatér az amerikai kontinensre. 

Az inka teremtésmítosz így szól: kezdetben semmi nem létezett, csak a sötétség. Ekkor Virakocsa, a Teremtő kiemelkedett a Titicaca tó habjai közül, és megteremtette a földet és az eget. Ekkor teremtette az óriásokat, de mivel nem engedelmeskedtek neki, és nem mutatták az értelem jeleit, ezért árvízzel sújtotta a világot, és megsemmisítette őket. Egyes óriásokat kővé változtatott. Ezután teremtette Virakócsa a Napot, a Holdat és a csillagokat. 

Ezután Virakocsa embereket teremtett, hogy benépesítsék a Földet, de ők a Föld üregeiben maradtak. Ekkor Virakócsa megteremtett egy másik embercsoportot a virakocsákat (földőrzők lehetnek?) és elküldte őket minden égtáj felé, kettőt kivéve. Ez a két virakócsa barlangokhoz, forrásokhoz, folyókhoz és vízesésekhez ment, és az ott a föld alatt rejtőzködő emberekhez szóltak, elmondva, hogy eljött az ideje, hogy előjöjjenek a Föld alól. 

Az egyik legenda szerint Virakócsa fia Inti, a Napisten, két lánya pedig Mama Killa (Holdanya) és Pacsamama (Föld- vagy Természet-anya). E legenda szerint Virakócsa egy Unu Pacsakuti nevű nagy árvizet hozott az emberiségre, mely 60 napig és 60 éjszakáig tartott, amit csak két ember élt túl: Manko Csapak (Inti fia, neve "ragyogó alapot" jelent, valamint Mama Ugllu, a "Termékenység-anya", akik később az emberiség ősnemzői lettek. Virakocsa neve "tengeri habot" jelent. Virakocsát, mint Ős-teremtőt, a síksági indiánok "Nagy Szelleméhez" vagy az ázsiai Tengrihez lehetne hasonlítani. Virakocsa teremtette az univerzumot, a Napot, Holdat, a csillagokat, és az időt, amikor ráparancsolt a Napra, hogy haladjon végig az égen. Virakocsát a Nap és a viharok isteneként is tisztelik. Ábrázolásaiban a fején a Napkorongot viseli koronaként, villámok vannak a kezében, és könnyek folynak a szeméből, melyek az esőt képviselik. 

A belsőn túli gyakorlás

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

" E hét csakrát (nádí granthit) a három nádí, vagyis az ávritti, parivritti és a szamvritti veszi körül. E csakrákat a pránájáma és a récsakák, púrakák és kumbhakák változatainak nagy ereje által tudjuk mozgásba hozni.

Megjegyzés: az ávritti és parivritti a test mentén elől lefelé, (áróhí) és hátul fölfelé (avaróhí) keringő pránára vonatkozik, mely a szusumnában kiegyenlítődik (szamavritti), tehát a lefelé és felfelé irányuló mozgás kiegyenlíti egymást. Így a csakrák is két irányba (előre és hátrafelé) nyitottak. Egyes tanítások szerint az elülső (leszálló) aspektus az érzelmi (befogadó), míg a hátulsó (felszálló) aspektus az akarati (kiáramló).

Ezek mellett, az antaránga szádhana gyakorlatai a dháraná, dhjána és a szamádhi, melyek stabilizálják az elme vándorlását, sodródását és csapongását, megszüntetik a mentális betegségeket és aggodalmakat, növelik a várható élethosszt, az intellektuális képességeket és megnyitják az elmét az új gondolatok felé.

Ezek mellett, a szamjama nevű antaránga szádhana gyakorlása által a jóga-gyakorlók olyan finom dolgokat tanulnak meg érzékelni, melyek puszta szemmel nem láthatók (és modern eszközökkel sem), és így megismerhetik az igazságot. Ezt a szamjamát antardristinek, divja-dristinek vagy jóga-dristinek nevezik. Ennek részleteit megtanulhatjuk a Jóga-szútrából:

nábhi-csakré kája-vjúha-gjánam

A köldökcsakrára irányított szamjama által az orvostudomány ismeretére tehetünk szert. (3.30)

Ki a dzsívátmá? Ki a paramátmá? Mi a kapcsolat a kettő között? Ezen elvek közül számosat megérthetünk a nirvikalpa szamádhi gyakorlása által, mely paramántaránga szádhanaként is ismert."

Megjegyzés: a nirvikalpa, vagyis nirbídzsa (mag nélküli), vagy aszampragjáta (tárgy nélküli) szamádhi a szamádhik legfelsőbb foka, mivel itt már nem választunk semmilyen tárgyat az elme számára, melyre a figyelmét koncentrálja. Az elme itt niródha (felfüggesztett) állapotba kerül, a tudat pedig önnön természetében állapodik meg. Mind a dzsívátmá (egyéni tudat), mind a Paramátmá (Legfelsőbb tudat) ugyanannak a Brahmannak (Egyetemes tudatmező) a különböző megnyilvánulásai.

Külső és belső gyakorlás

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

" Patandzsalí Maharisi leírta, hogy a jógángák három részből állnak: bahiranga (külső) szádhana, antaranga (belső) szádhana és paramántaranga (a belsőn túli) szádhana.

trajam-antarangam púrvébhjah
tadapi bahirangam nirbídzsaszja

Ez a három ág a belső ág a többihez képest. Viszont még a dháraná, dhjána és a szamádhi is külső tagok a mag nélküli szamádhihoz képest. (Jóga-szútra 3.7-8)

A nyolc fent említett jógánga közül az első öt lépést bahiranga szádhanának nevezik. A fennmaradó három antaránga szádhanaként ismert a leginkább. A szamjama és az antaránga szádhanába tartozik.

Azokat a betegségeket, melyeket észlelni tudunk a fő érzékszerveinkkel, mint például a szemeinkkel és a füleinkkel, melyek a testrészeket érintik (például a kezeket vagy a lábakat), az érzékszerveket (szemek, fülek, orr, nyelv stb.), vagy az izmokat, tüdőt, nádíkat és a nádí granthikat, a csontokat, vagy a csontok közötti űrt, meg lehet szüntetni és a testet is meg lehet erősíteni az öt bahiranga szádhana - a jama, nijama, ászana, pránájáma és a pratjáhára segítségével.

Bár ez nem figyelhető meg a fő érzékszervekkel, a dzsíva, vagyis a testben rejtőző lélek a visistádvaita és a dvaita filozófiák követői szerint számtalan szenvedést és élvezetet él meg. A szánkhja filozófusok szerint a szenvedés az elmében keletkezik, míg egyes jógik és az advaita követői szerint a dzsívátmá visszatükröződésében. Az elme (és érzékelési képessége), melynek csapongását a szívünk segítségével tudjuk visszafogni (amit dháranának vagy kuharának nevezünk), az alábbi csakrák alatt és fölött található:

Múládhára csakra – a köldök alatt, a nemi szervek fölött
Szvádisthána – a múládhára és a manipúra között
Manipúraka – pontosan a köldöknél
Anáhata – a szív közepén
Visuddi csakra – a nyak tövében
Ágjá – a szemöldökök között
Szahaszrára – a fejtetőn"

Megjegyzés: A múládhára csakra elhelyezkedését a legtöbb tantrikus szöveg a gát közepére teszi, illetve férfiaknál a prosztata, nőknél a méhszáj magasságába, tehát valóban a külső nemi szervek fölé. A szvádhisthána csakrát körülbelül a szeméremcsont felső széléhez helyezik a tantrák, míg a szívcsakrát a mellkas közepére, a szegycsontra, tehát nem az anatómiai szív fölé.

Sámánság és veganizmus

A modern korban (vagy nevezzük posztmodernnek?) kezd egyre inkább visszajönni az emberek érdeklődése a sámánság, a sámáni kultúrák és a természeti népek hagyományai iránt. Ugyanakkor megfigyelhető egy tendencia is, főleg a városlakó, globalizált kultúrában élő emberek körében: egyre többen kezdik el csökkenteni, vagy kizárni az étkezésükből az állati eredetű élelmiszereket. Vannak olyanok, akik szerint az a két dolog kizárja egymást, ám az alábbi írásomban (bármiféle fanatizmustól vagy ideológiai körítéstől mentesen) szeretnék felvetni néhány gondolatot arról, milyen módokon találkozhat a modern ember életében és tudatában a táplálkozás és a sámáni gondolkodás.

Az első könyv, amire szeretnék hivatkozni, Dr. Weston A. Price "Nutrition and Physical Degeneration" című könyve. Ebben összegyűjti számos természeti nép táplálkozási szokásaival kapcsolatos megfigyeléseit, melyeket az 1900-as évek elején végzett utazásai során. Ezek a természeti népek természetesen javarászt vadászó-gyűjtögető életmódot éltek, bár voltak példák nomád állattenyésztésre is. Feldolgozatlan élelmiszereket ettek, mindegyik ilyen nép fogyasztott állati eredetű ételeket (hús, hal, tojás, tejtermékek tartósítás nélkül), szezonálisan, helyben termő élelmiszerek alkották az étrendjüket, és persze sokat mozogtak hozzá. Tulajdonképpen arra a következtetésre jut, hogy a természeti népek körében egy sincs, amely pusztán növényi eredetű étkezésre állt volna rá, mégis meglehetősen jó egészségi állapotban vannak.

Ha visszamegyünk az időben pár tízezer vagy százezer évet, akkor felsejlik, hogy a sámáni világkép és az animizmus, vagyis a természetvallás az emberiség legősibb spirituális megnyilvánulási formája. Ez a világkép tiszteletben tartja a Természet és minden képviselőjének isteni erejét, és az ősközösségi, vadászó-gyűjtögető társadalmakat ezért "leaver", vagyis "meghagyó" tásadalmaknak is nevezhetjük, hiszen csak annyit vesznek el a Természettől, amennyire éppen szükségük van. Míg a mezőgazdaság megjelenése után, kb 12 ezer évvel ezelőtti időtől kezdődően, az emberiség fokozatosan rászokott a természet kizsákmányolására, és a földművelésre, állattartásra irányuló első bátortalan törekvéseket nagyon hamar felváltotta a "totalitárius" mezőgazdaság, melyben a vad Természettől elorzott földterületen minden állat- és növényfaja kipusztulásra van ítélve, hogy az előirányzott kultúrnövény kapjon helyet a művelés során. Ezáltal az ősközösséget felváltották a városállamok, és uralkodóvá vált a "taker", vagyis "kizsákmányoló" társadalom. Ahogy egyre több élelmiszer-fölösleg keletkezett, az emberiség egyre jobban elszaporodott, és még több helyet vett el a vad élővilág elől, vagy éppen a kihalás szélére sodorva levadászott egyes vad fajokat, akár táplálék, akár szórakozás céljából. Ezzel kapcsolatban Daniel Quinn "Izmael" című könyvét ajánlom a figyelmetekbe.

Az ősközösségi időszakban, kb 15 ezer évvel ezelőtt még csupán mintegy 5 millió Homo sapiens népesítette be Földünket, most viszont 7.8 milliárdan vagyunk. Kétségtelen, és egyértelmű, hogy a százezer éveken át fenntartható vadószú-gyűjtögető életmódnak befellegzett, ehhez már nem térhetünk vissza. Viszont akkor hogyan is fedezzük a növekvő emberiség élelmiszer-szükségleteit anélkül, hogy még inkább kiszigerelnénk a Természetet? A növényi étrend, vagyis az állati eredetű, haszonállatokból készült termékek fogyasztásának csökkentése egy racionális lépésnek látszik. Jelenleg (most csak viszonyszámokat mondok, de utána lehet kutatni) a megművelhető földterületek több, mint 70%-án mezőgazdasági tevékenység zajlik, ebből majdnem 50% az a terület, ahol takarmányt termesztenek a haszonállatok számára és csak 20%, ahol közvetlenül emberi fogyasztásra nőnek a növények. A haszonállatok élő masszája földünk emlőseinek több, mint 90%-át teszi ki jelen pillanatban. Tehát nagyon is racionálisnak tűnik a haszonállatok táplálkozási célú felhasználásának radikális csökkentése. Nem mellesleg a növényi étrend egészségre gyakorolt hatásáról is született azért sok tanulmány, például Colin T. Campbell "Kína-tanulmánya", vagy Dr. Michael Greger "Hogyan ne halj meg" című könyve. 

A sámáni út szellemiségének fontos része a természeti környezet tisztelete és védelme, és a nem-ártás elvének követése is. Vadászó és gyűjtögető őseink mindig csak annyit vettek el a Természettől, amennyire éppen szükségük volt, sohasem többet. Ha elejtettek egy állatot, akkor megköszönték a lelkének, hogy a testét áldozta az életben maradásukhoz, és tudatosították magukban, hogy egyszer majd az ő lelkük fog a zsákány testében újjászületni, ahogy a Természet körforgása megkívánja. Az elejtett állat minden részét felhasználták, nem keletkezett kidobandó fölösleg. Ebből fakadóan az állatáldozatok szerepe a sámán-szertartásokban is csak a nomád, állattenyésztő életmód elterjedésével került előtérbe, azelőtt nem volt erre szükség. 

Modern korunkban tehát nem tudjuk mindenben felvenni távoli őseink életmódját. Az alapelvek tiszteletben tartásával azonban gyakorolni tudjuk a sámáni út szellemiségét, akármennyi állati vagy növényi eredető ételt eszünk is. Minél természetesebb eredetű az ételünk, minél fenntarthatóbb és önfenntartóbb az életmódunk, annál közelebb kerülünk a sámáni szemlélet ideáljaihoz, melynek lényege az, hogy harmóniában éljünk a Természettel. Nem elég csak a dobunkat verve révülgetni, az életmódunkban, értékrendünkben is meg kell, hogy jelenjen az a szellemiség, amely felé haladni próbálunk.

Az elmén túl

A Jóga-tárávalí befejzése következik:

29. vers

vicsaratu matirésá nirvikalpé szamádhau
kucsa-kalasa-jugé vá krisna-száréksanánám
csataradzsa-damaté vá saddzanánám maté vá
mati krita guna dósá mám vibhum na szprisanti

Hadd merüljön el ez az elme a nirvikalpa szamádhiban, vagy az antilop-szemű gyönyörű bölcsek korsóhoz hasonló melleinek nézésében. Meditáljon akár egy ostoba személy szemlélésén, vagy kontemplálja a nemes elméjű emberek természetét. Az elme erényes vagy bűnös gondolatai nem befolyásolnak engem, aki mindent átható vagyok.

A jógi tudata arra a szintre emelkedik, amikor nem lát különbséget aközött, hogy a nirvikalpa szamádhiban önnön valódi természetén, a határtalan tudaton meditál, vagy pedig a megnyilvánult (szaguna) brahman különféle formáinak szépségét szemléli, hiszen mindkettő a Brahman, vagyis az abszolút tudatosság megnyilvánulatlan vagy éppen megnyilvánult formája. A gyakorló gi számára van különbség aközött, hogy egy ostoba vagy bűnös személy jellemén meditál, vagy éppen a nemes, szent életű emberek jellemére emlékezik. A manónmaní állapot csúcsán azonban a jógi figyelmét nem csak hogy nem téríti el az elme erényes vagy hibás működése, de újabb karmát és mentális lenyomatokat sem hoz létre.

Swami Narasimhananda fordításában egy másik befejező verset olvashatunk:

brahma-randhra-gatéh vájau
giréh prasravanam bhavét
srinóti sravanátítam
nádam muktir na szamsajah

Amikor a prána megszilárdul a brahma-randhrában (a felső “léleknyílásban”), a tudat úgy áramlik, mint egy vízesés a hegy tetejéről. A jógi meghallja az anáhata hangot, mely túl van a hallható tartományon, és nem lehet kétség afelől, hogy eléri a muktit (felszabadulást).

iti srímat-paramahamsza parivrádzsakácsárjaszja
srí-góvinda-bhagavat-púdzsja-páda-sisjaszja srímat sankarácsárja kritau jóga-tárávalí szampúrnam

Így végződik a Jóga-tárávalí, melynek szerzője Srí Sankarácsárja, aki Góvinda-bhagavatpáda tanítványa.

2021 - a számvetés éve

A múlt héten, még a korlátozások előtt posztoltam egy mémet a Facebook oldalamra, melynek a témája az volt, hogy 2021-ben még nagyobb próbatételeknek nézünk elébe, mint amilyenre a 2020-as, szintén fullextrás év sikeredett. Sokan felháborodtak, hogy mit riogatom itt a népet, amikor így is sokan már a félelemtől dermedten várják a járvány "végét". Azt nem szabad azonban elfelejteni, hogy a járvány igazából csak a jéghegy csúcsa, mert ha figyelünk, akkor észrevesszük, hogy közben erőteljes, globális mértékű változások is zajlanak. Egyet szerintem biztosan leszögezhetünk: bármilyen is lesz az új "normális", köszönőviszonyban sem lesz azzal az élettel, amit eddigi 20-30-40 (kinek mennyi) évünk alatt kényelmesen megszoktunk. 

Szóval miután így leoltottak az ismerőseim riogatásért, gondoltam egyet, és leültem dobolni a kristálykoponyáimmal, hátha mutatnak valamit 2021-el kapcsolatban. Már asztrológusként is tartottam magam egyébként ahhoz a nézethez, hogy világvégét jósolni (gondoljunk csak a Y2K vagy a 2012 őrületre) nem kifizetődő dolog, mert ha nem jön be, akkor mindenki ki fog röhögni, viszont ha bejön, akkor sem fog gratulálni senki. Szóval amit a kristálykoponyák mutattak, arra én sem voltam felkészülve, illetve dehogyisnem, a hangulatom az már fel van készülve, de azért mindannyiunk java érdekében én is reménykedtem volna benne, hogy 2021-ben jön már valami fény az alagút végén. Tehát ha így lesz, ha nem így lesz, reméljük, hogy inkább jobbra fordul az élet 2021-ben, mint annál rosszabra, ami a jóslatban szerepel. 

Szóval a Kilenc Kristálykoponya tanácsa szerint a következők várhatók 2021-ben (megjegyzem, hogy még csak nyolc koponyám van, de a kilencedik valószínűleg ott készülődik valahol az éterben, hogy megérkezzen): Tűzvészek és cunamik lesznek több helyen, ami az amúgy is küszködő bioszféra számára rémálom, de viszont az ott élő embereknek nyilván nagyjából a véget jelenti. Aki túléli, az elköltözik valahová máshová. A migráció, népvándorlás amúgy is jelentős lesz, mint ahogy már el is kezdődött az afrikai lakosság északra vándorlása és a kínaiak kiszivárgása minden jóléti államba. A gazdasági válság öt évre prolongálva van, tehát korai lenne még jövőre annak is az enyhülését vizionálni. Miközben a világ többi része az életszínvonal hirtelen esésével küzd (az eddig is nélkülöző embermilliók esetében add össze, hogy ez mit jelent), egyedül Kína hasít a gazdaságban, iparban, innovációban, árutermelésben és exportban. Elárasztják a világot a termékeikkel, és szép csendben legyarmatosítanak mindenkit. 

Eközben a Közel-keleten háborúk zajlanak, ki tudja milyen alapon: vallás, olaj, politika, válságkezelés stb. De viszont Latin-Amerikában is beindulnak a drogkartellek és a korrupt, militáns rezsimek és fenntartható élet helyett ott is a rablógazdaság, terrorizmus és az általános nyomor terjed egyre jobban. Bár nem így lenne! Az USA-ban tömeges tüntetések zajlanak, inog a gazdasági és politikai egyensúly. Az egyetlen jó hír az volt, hogy a járvány hirtelen eltűnik, magától megszűnik valamikor az év elején, de ez is csak arra lesz jó, hogy rájöjjünk: nem ez volt a legnagyobb problémánk. Eddig a jóslat dióhéjban.

Minderre az eddigi gondolkodási paradigmáinkkal; gazdasági-társadalmi mechanizmusunk, fogyasztási szokásaink és életmódunk megtartásával szinte lehetetlen felkészülni. Hiába tele a spájz, hiába élsz egy jóléti országban, ahol alacsony a népsűrűség, a vihar mindenhová betör így vagy úgy, a változás szele mindent kisöpör. Talán az egyetlen dolog, ami érintetlenül marad, sőt az elpusztult régi paradigmák romjain meg is tud erősödni, az a spiritualitás, a szellemi úton járók életében ez az egy biztos kapaszkodópont lesz. Tegyük hozzá, hogy itt nem az intézményesült egyházak által propagált spiritualitásra gondolok, mely irrelevánssá válik. Talán csak az iszlám fog megerősödni, de azzal sem járunk túl jól. A káosz és a pusztulás (ami persze nem egy évig tartó folyamatokat jelent, hanem ez az átrendeződés a következő 50-100 évre is kiterjed, és sok áldozattal fog járni) tulajdonképpen elősegíti az elavult és fenntarthatatlan dolgoktól való megszabadulást, és helyet teremt egy új rendezettségi állapot kialakulására. 

Én hosszú távon optimista vagyok (bár lehet, hogy azt az időszakot már ebben a testben nem fogom megérni), de bízom benne, hogy a fenntarthatatlan anyagi habzsolás irányába jócskán eltolódott értékrendünk a helyére fog billenni. Ennek természetesen feltétele a mohóságon történő felülemelkedés, ami csak azoknak fog sikerülni, akik a szellemi úton elindulva rátalálnak az Önvalójukra. Egy biztos, hogy ez nem fog anélkül menni, hogy kilépnénk a komfortzónánkból. A fejlődésnek mindig ára van, és az ember hajlamos belekényelmesedni a megszokott helyzetbe, amíg csak nem kényszeríti valamilyen fájdalmas körülmény a változásra. Ezért úgy érzem, hogy 2021 a számvetés éve lesz sokunk számára: mint a halál pillanatában, lepörög előttünk eddigi életünk és talán elkezdjük egy másik szemszögből látni azt az értékrendet, amit eddig megszoktunk, és amit már el kell engedni, át kell alakítani. A válságos időszakokat mindig ki kell használni, mert lehetőséget adnak a mélyebb felismerésekre. 

Végezetül néhány szót a fenti képről. 1838-ban, az ausztráliai Kimberley környékén fedezték fel ezeket a barlang-festményeket. Hogy milyen régiek, erről csak feltételezések vannak. Egyes szakértők 17 ezer évesre becsülték a korukat, míg mások, a környéken talált emberi maradványok és kőeszközök alapján azt állítják, hogy akár 100 ezer éve is keletkezhettek a festmények. A rajtuk ábrázolt antropomorf lényeket a környékbeli őslakosok Wandjinának nevezik, és a Földre szállt szellemeknek, az Emberiség ősnemzőinek tartják őket, akik esőt, termést és jólétet hoznak. Hasonló, az égből a földre szállt istenek vagy ősök számos természeti nép teremtésmítoszaiban léteznek, a sumér és főníciai kultúráktól kezdve egészen az indián kultúrákig, vagy akár az afrikai dogonokat is említhetjük. Mindezt csak azért írtam le, mert amit mi rekonstruálni tudunk a Föld és az emberiség történelméről, az vélhetően egy nagyon kicsi töredéke annak, amit például az ókori mítoszokban rögzítettek és továbbadtak. Ezzel kapcsolatban Biaggio Russo "Istenek rabszolgái" című műve egy nagyon érdekes és tanulságos könyv, a benne említett Anunnaki témával kapcsolatban viszont ezt az anyagot is ajánlom elolvasásra azoknak, akik tudnak angolul.

A szamádhi a koronacsakrában

Újabb részlet a Jóga-tárávalíból:

28. vers

sziddhim tathávidha-manóvilajám szamádhau
srí-saila-sringa-kuharésu kadópalapszjé
gátram jadá mama latáh parivéstajantí
karné jadá viracsajanti khagás csa nídám

Mikor fogom, a Srí-Saila hegy barlangjában lakva (Siva Dzsjótir-lingájának szentelt szent hely Indiában, Andhra Pradesh államban) elérni a szamádhi tökéletességét, melyben feloldódik az elme, amikor kúszónövények futják be a testemet, és madarak raknak fészket a füleimben?

Itt Sankara azt a kérdést válaszolja meg, ami felmerülhet a gyakorlóban: „Mikor fogom elérni ezt a szintet?” A tárgy nélküli (nirvikalpa) szamádhi elérésének feltétele az, hogy a nádík (energiacsatornák) megtisztultak, a testünk és az érzékszervek nyugalmi állapotban vannak, azaz mentesek az izgalomtól, és amikor a prána és a manasz (életerő és elme) felemelkedtek a szahaszrára (korona) csakrába. A Kundaliní kígyó az, amely a szahaszrárába juttatja a pránát és az elmét. A srísaila-sringa-kuhara a templomok kapujának csúcsdíszére is utal, és így a koronacsakra metaforájának is tekinthetjük.

A dzsjótir-linga az öntudat fényéből álló Siva-forma, mely az egó végső legyőzését is szimbolizálja, hiszen amikor az elme feloldódik a szahaszrárában, akkor az egyéni tudatosság teljesen megszűnik, és csak az egységélmény marad. A kúszónövények és a madarak említése sem véletlenszerű: a kúszónövény jelképezheti a Kundaliní kígyót, míg a madarak a Forrás felé szárnyaló lelket. Ugyanakkor arra is utal, hogy a jógi teljességgel elsajátította az ahimszá elvét, és ezért a növények és az állatok nem éreznek semmiféle fenyegetettséget a jógi közelében, csak a szívéből kiáradó szeretetet érzékelik.

Munay Ki - a gyógyítók rítusa

Már egy hónapja kaptam meg a Munay Ki beavatásokat, és azóta szorgalmasan "etetem" tűzzel az erőállatokat a csakrákban. Most fejeztem be a jaguár etetését a második csakrában, de erről majd később írok részletesen, haladjunk sorrendben. A beavatások során az volt az érzésem, mintha a pi-kővel és a rítusokkal együtt egy nagy kulcscsomót kaptam volna a kezembe, csakhogy azt nem tudtam, hogy melyik kulcs milyen ajtót nyit, és hogy mit keressek mögötte. A harmadik rítusnál viszonylag érthető volt a csakrákba helyezett erőállatok és védő szellemek magjainak "kikeltése", amit tizennégy héten keresztül kell végezni. Viszont a többi rítusnál nem igazán tudtam, hogy milyen szellemi minőséghez, tartományhoz kell kapcsolódni. 

A mai dobkörön éppen ezért ezt a témát tettem fel magamban: "Szeretnék kapcsolódni a Gyógyító szellemek láncolatához, és megérteni, hogy miképpen gyógyítanak vagy segítik az én gyógyító munkámat." A gyógyítók rítusa az első a kilenc közül. A rítusok előtt mindig kapcsolódni kell a Virakocsához, amit Alberto Villoldo a nyolcadik csakrával, vagy a Forrással azonosít. Az inkák és az andoki indiánok mitológiájában Virakocsa a fő teremtő isten, talán napistennek is lehet nevezni. De az ő alakjának és archetípusának is utána fogok járni részletesebben. Nekem úgy jelenik meg, mint egy arany fénypalást, melyre ha gondolok, akkor beborítja az aurámat, és ugyanúgy rá tudom borítani másokra is. Az áldott légkör létrehozásához először meg kell hívni a hét irányt, majd a Virakocsát kiterjeszteni a kezelt személyre. Ezután hívni kell a Pacsamamát (Földanyát), az Apukat (a szent helyek és hegyek őrző szellemeit) és a gyógyítókat, akik számomra egy fénylényekből álló kör formájában szoktak megjelenni, és én állok középen, ők pedig energiát közvetítenek felém, vagy afelé, akit éppen kezelek. 

Ezeket a meghívásokat megtettem a dobkör kezdő dalai közben, majd elkezdtük az "éneklő sámán" gyakorlatot. Ekkor elindult egy utazás, melynek során a Pi-kő (egy kerek, középen lyukas kő, melyet a Gyógyítók rítusa során ad át a beavató) forgott a fejem fölött és fölötte meg alatta egy-egy örvény keletkezett, melyen keresztül elindultak a gyógyító szellemek az Alsó és Felső Világból felénk, akik a körben álltunk. 

Tehát a Pi-kő ezek szerint egy kaput jelképez, melyen keresztül meg tudjuk idézni az Alsó és Felső Világok szellemeit. Fontos, hogy a gyógyítók fénylények, tehát nem Középső Világbeli szellemek, és még ha valaha a Földön éltek is, szellemük azóta megtisztult, és leszállt az Alsó Világba, vagy a Felsőbe emelkedett. A gyógyító fénylények (korábban is volt már kapcsolatom párral), elkezdtek beleszállni a testembe, és helyet foglaltak annak különböző pontjain, mintha fénylő tetoválások jelölnék a vitálisan fontos és szakrális helyeket. Utána a Nazca-vonalakat láttam, melyek mintha szintén egy gigászi emberalakot formáznának, ha összekötjük a különböző pontjaikat. Ebbe a hálózatba belekapcsolódott az összes szent hegy és hely, megalitikus építmény a Föld különböző pontjain. A testem csomópontjai és a Föld szakrális energiahálózata mintha egymásra tükröződnének, ahogy a Mikrokozmosz visszatükrözi a Makrokozmosz struktúráját. 

Az andoki sámánságban a lélekutazás nem igazán bevett szokás, ők inkább a behívásos módszert alkalmazzák, amikor a testükbe és a háromdimenziós térbe hívják át a Szellemvilág erőit. Mindazonáltal, ahogy megérkeztek a gyógyítók, hirtelen az atjárómnál találtam magamat, az Életfánál, mely összeköti a három világot. Oguz ekkor azt mondta, hogy mindenki feküdjön le, és utazzunk a dob hangjával, mely táltos paripaként elvisz bennünket a Szellemvilágba. A magyar kultúrában a táltos ló nagyon szerves szimbolikaként van jelen, míg az Andokban és egész Dél- Amerikában nem ismerték a lovakat a spanyol gyarmatosítás ideje előtt. 

Mégis azt láttam, hogy megjelenik a táltos paripa, és a gyógyító fénylényekkel együtt elvisz minket a Szellemvilág különböző helyeire, mintha egy égi szanatóriumba kerültünk volna. A fénylények ide-oda kísérgettek bennünket. Volt, hogy egy erdőben kötöttünk ki, melyben magas, fénylő füvek és nagy gombák teremtek, mindegyik gyógyító. erősítő hatású. Ezekből bármennyit meg lehetett enni a gyors gyógyulás érdekében. Utána szertüzeket láttam, és a gyógyítók rádobták az embereket a tűzre, hogy az kiégesse belőlük a betegség-energiát. Volt, akit vízesés alá állítottak, míg csak a zubogó víz teljességgel fel nem oldotta a testüket, és így tisztította meg a betegségektől. A Földanya is az ölébe fogadtas gyermekeit, és a méhéből születtünk újjá. A szél, az Ég, a csillagok és a Hold fénye is átszitálta a lelkünket, amíg nem lettünk teljesen csillag-minőségűek, majd a Nap töltötte fel ragyogó fénnyel fénytestünket. 

Láttam olyan jelenetet is, amikor a beavatott gyógyító ráteszi a kezét a beteg emberre, vagy fölé teszi, vagy mellette virraszt, dobol, és a fénylények az ő testébe bújva, a kezein keresztül gyógyítják a beteg embert. Ez a gyógyítók rítusának lényege, hogy a tenyércsakráinkat összeköti a központi energiacsatornával, ahová a fénylények bejönnek. 

Utána az Alsó Világba kerültünk, és a Földanya, mint egy föld-színű és erdei növényekbe öltözött, bogyókkal díszített, csodálatos tündér jelent meg, aki a méhén keresztül megszült, a kebleiből szoptatott, és a szívébe zárt. Majd találkoztam Akuntinkával, az Alsó Világbeli indián sámán-tanítómmal. Ő most a mesa, vagyis a gyógyító tasak használatát mutatta be. Azt mutatta, hogy egy áldozati kendőbe bele kell hajtogatni az erőtárgyaimat, és azt a szívemre helyezve hívni kell a gyógyítók láncolatát. Majd amikor a mesa, mint egy kapu megnyílt, és árasztja magából a fényt, meg kell érinteni vele a beteg ember szívét, fejét, és a beteg testrészeit. Akuntinka mesájában kristályok, kis szobrocskák és szárított gyógynövények voltak. 

Az utazás következő részében az erőállatokat láttam, ahogy körbeállták a beteg embert, és elkezdték nyalogatni, majd kiharapdáltak részeket a testéből, és azokat kiköpve, fénnyel helyettesítették. A fénytest kialakulása a teljes tudatosság kifejlődésével jár együtt, ami az egészség mellett számos szellemi erővel és képességgel ruházza fel a szellemi úton járó embert, mint a jógikat vagy a sámánokat is ilyen különleges erők használatába avatták be a szellemek és az erőállatok. A fekvő dobolás végén Oguz azt mondta, hogy csak lélegezz, és engedd, hogy a légzés elvigyen minden betegséget és mindent, ami nem kell. Itt volt egy erős megélésem, hogy a legnagyobb gyógyító maga a légzésünk, hiszen ki tudjuk lélegezni a beteg energiát, az útjára tudjuk bocsátani, és be tudjuk szívni a belégzéssel a gyógyító erőt és az áldást. Ha valaki elég hosszú időre elmerül a légzésében, és a tudatát teljességgel arra fordítja, akkor minden szenvedéstől megszabadulhat. A quero indiánok sokszor használják a légzést a szertartások során: áldást fújnak a beteg ember testébe, csakráiba.

Ezután ismét az Univerzális Rendet fenntartó Pi-követ láttam forogni a fejem felett, és rájöttem, hogy a Pi-kő egy másik ősi inka szimbólum, a Csakana közepén lévő kerek nyílást szimbolizálja. A Csakana nem csak síkban, hanem térben is kirajzolódott, és rájöttem arra is, hogy a dél-amerikai lépcsőzetes piramisok (egyébként a legrégebbi egyiptomiak is lépcsősek), és megalitikus építmények, de még a Húsvét-szigeteki nagy kőszobrok vagy Stonehenge "csillagtemploma" is a Csakana szimbólum három szintjének kiterjedései, és minden helyzetben össze tudnak kapcsolni bennünket a három Világgal, valamint elősegítik saját belső világunk három szintjének integrációját is. A térbeli Csakana nem csak a három dimenziót és a hét irányt köti össze, de a kereszt-tengelyek mentén újabb és újabb dimenziókba is lehetővé teszik a bejutást. Három ábrát is közlök ebben a bejegyzésben. A Csakana nem különbözik a tórusztól, vagyis az Ouruborost, a Tollaskígyót (Quetzalcoatlt) ábrázoló spiráltól vagy körgyűrűtől. Emellett Virakocsát, az Ősteremtőt, Ősforrást is szimbolizálja. Az első rítus szimbolikája és jelentősége tehát nagyjából összeállt, bár mindenki számára sajátos és egyéni módon érkezhet meg, mivel e szimbolikák végtelen dimenziókat, értelmezési és alkalmazási lehetőségeket rejtenek magukba. 

A dobkör végén Oguz azt mondta, hogy helyezzük gondolatban az oltárra felajánlásként azt, amit szeretnénk elküldeni a Szellemvilágnak. Én gondolatban a mesámat (gyógyító tasakomat) láttam, melybe a szívemet helyeztem, és azt ajánlottam fel a Szellemvilágnak. Közben azt is megértettem, hogy igazán gyógyítani és segíteni csak szívvel szabad, és a szeretet az, amivel meg tudjuk érinteni a másik ember szívét.

Az ászanák sokasága

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

" A jóga-szádhanának ez az útja nem egy új dolog, amit most fedeztek fel. Ezek a gyakorlatok, melyek sok ezer éve ismertek voltak a Védák és a Puránák tanúsága szerint, rekonstruálva lettek. Mi alapján állítjuk mindezt? A Srí Bhagavad-gítá, melyet a világ minden embere elismer, nem elegendő?

A jógászanák és a testi jólét közötti szoros kapcsolatról:

hathaszja prathamángatvád ászanam púrvam ucsjaté
kurját tadászanam szthairjam árógjam csánga-lághatvam /Hatha-jóga Pradípiká 1.19/

Az ászana a hatha-jóga elsődleges tagja. Az ászanát a szilárd testhelyzet, ez egészség és a végtagok könnyedségének elérése érdekében kell gyakorolni.

Csakis a jógászana teszi lehetővé az emberek számára, hogy hosszú életet éljenek, egészséges testtel és intellektussal, mivel optimalizálja a prána, apána, vjána, udána, szamána és a tíz másik életlevegő akadálytalan áramlását, valamint megtisztítja a legfontosabb nádíkat, mint az ídát, pingalát, púsát és jasaszvinít. Szvátmáráma Jógí azt mondja: „A test és az indriják (érzékszervek) egészsége nélkül a vájuk szabályos áramlása nem fog megvalósulni, ezért rendszerezve leírom a jógászana kramákat és a gyakorlásukból származó előnyöket.”

Ennek az alapja: tató dvandvánabhigatah (Jóga-szútra 2.48). Aki gyakorolja a jógángászanát, azt nem zavarja a hideg, szél, nap, boldogság, bánat vagy a váta, pitta és kapha zavarai Maharshi Bhagavat Patandzsalí szerint.

Sok ezer éve ezek a jógánga szádhanák bevett szokásként terjedtek, mindenféle ellenállás nélkül. Az a véleményem azonban, hogy nem a mi kötelességünk, hogy kitaláljuk, miért tűntek el ezek a szokások mostanra.

A jóga-darsana és egyéb sásztrák leírták:

Jama – 5 -féle
Nijama – 5 -féle
Ászana – számtalan
Pránájáma – 128-féle
Pratjáhára – 2 -féle
Dháraná – 2 -féle
Dhjána – 2 -féle
Szamádhi – 8 -féle

A jógászanák a jógánga szádhana harmadik lépését alkotják. Azt a szádhana gyakorlatot, mely a dháranát, dhjánát és a szamádhit kombinálja, szamjamának nevezik a Jóga-szútra szerint (3.4): trajamékátra szamjamah. Ebből a jógik felfedezhetik mindazt, amit a szem nem lát. A jógászanák száma végtelen, ezt a Dhjána-bindu Upanisad is egyértelműen kijelenti, melyben az Úr Siva and spirituális tanácsot Párvatínak: ászanáni csa távanti javattó dzsíva-rasajah: “ahány féle élőlény létezik, annyi féle ászana is van”. Ennek ellenére, sokan még mindig azt állítják, hogy csak 84 ászana létezik. A Hatha-jóga Pradípiká, ami egy alapvető jóga-szöveg, kijelenti:

vaszisthádjais csa munibhir matszjéndrádjais csa jógibhir
angíkritányászanáni kathjanté káni csinmajá /1.20/

„Le fogok írni bizonyos ászanákat, amelyeket az olyan bölcsek alkalmaztak, mint Vaszistha, és az olyan jógik, mint Matszjéndra.”

Vaszistha és más bölcsek, valamint Matszéndranátha és Górakhnátha és más jógik is elfogadták, hogy számtalan jógapóz létezik. Nem megböbbentő-e mégis, hogy egyesek továbbra is erősködnek, hogy csak 84 póz létezik?"

Jóga és egészség

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Az ászanák magyarázatai

Uttánászana
Ardha baddha padmóttánászana
Pascsimóttánászana
Dzsánusírsászana
Upavista kónászana
Baddhakónászana
Szúpta pádángusthászana
Szúpta páda pársvángusthászana
Baddha padmászana
Návászana
Bakászana
Kúrmászana
Szúptakónászana
Marícsjászana
Niralamba szarvángászana
Dvipada sírsászana
Jóganidrászana
Buddhászana
Dúrvászana
Trivikramászana
Gandabhérundászana

Ellenőriztem az uttánászanát, pascsimóttánászanát és a dzsánusírsászanát. A magyarázatok azonosak a Jóga-makarandában megadottakkal.

Speciális instrukciók

El kell hinnünk, hogy a nyolc jógánga – a jama, nijama, ászana, pránájáma, pratjáhára, dháraná, dhjána és a szamádhi a legjobb utat jelenti a bhakti (odaadás) szádhanája (lelki gyakorlata) felé, és el kell kezdenünk a gyakorlásukat.

Az ember nem tud fejlődni csupán az evés, alvás és szexuális öröm által. Ezt az állatok is ugyanúgy megtapasztalják. A dzsívátmá és a Paramátmá lényegének felfedezése mellett törekednünk kell, arra, hogy olyan energiája tegyünk szert, mely megvédi az elmét még a gyors természetes változásoktól is. Annak a Paramátmának az utasításai alatt kell élnünk, mely mindenhol jelen lévő, mindent átható, mindentudó, a legkiemelkedőbb tulajdonságokkal rendelkezik, és aki védelmezi azokat, akik közelednek hozzá, és úgy kell ingó és ingatlan vagyonra szert tenni, hogy ellene mennénk a szentírások előírásainak, és fogadalmat kell tenni, hogy a szolgálatunk gyümölcseit visszaajánljuk Neki, és mindezt egó nélkül kell képviselni a világban. Ne hallgass azokra, akik azt mondják vagy írják: „Isten nem létezik, egy nagy humbug az egész!” A jóga gyakorlóinak és tanítóiknak nyíltan vállalniuk kell a két legfontosabb nijamát, melyek olyanok, mint az életerő ebben a világban – A brahmacsarját (nőtlenségi fogadalom) és a pativratját (házassági fogadalom). Ne felejtsük el, hogy az embereket gyötrő különböző betegségek főleg a túlzott evésnek, ivásnak és szórakozásnak köszönhetőek. Fogyasszunk vegetáriánus ételt, csak az igazságot mondjuk és hetente egyszer gyakoroljuk a csendet (ne beszéljünk). 15 naponta tartsunk egy böjtnapot és legyünk jó kedélyűek.

Az élet kényelmeinek élvezetére lehetőséget adó fő tényező a jó egészség áldása, ezzel mindenki egyetért. Tudván, hogy a „jógászana a legfontosabb képesség, mely nagy befektetés nélkül biztosítja a jó egészséget, és amely az összes kaszt és társadalmi csoport számra elérhető”, Bharata (India) nagy ősei számos kiemelkedő írást hagytak hátra, hogy gyakorolhassunk a javasolt nijamák alapján és élvezhessük a gyakorlás gyümölcseit."

Munka az erőállatokkal

Sokszor felmerül a kérdés olyan gyakorlók részéről, akik még csak most kezdenek ismerkedni a Szellemvilággal, hogy mit kezdjenek az erőállatokkal, mi a szerepük, és hogyan kell dolgozni velük? Mielőtt a mai blogban megosztok veletek néhány információt és gyakorlatot, javaslom, hogy olvassátok el az eddigi blogbejegyzéseimet, melyek az erőállatokkal foglalkoznak:

Erőállat behívása 
Erőállat megtartása 
Gyógyító erőállatok
Kapcsolódás az erőállathoz

Az Alsó Világ és a tudatalatti

A sámáni hagyományok szerint az erőállatok szellemei az Alsó Világban laknak, ami a Föld alatt, a Földanya gyomrában vagy méhében helyezkedik el, persze a szellemi térben, nem 3D-ben. Az erőállatok az első kísérőink a szellemi úton: születésünk óta legalább egy erőállat vigyáz ránk, és ha elhagyna, akkor nagyon betegek lennénk. A fentebb linkelt negyedik posztban leírt módszerrel, az erőállat visszahívásával sok esetben súlyos betegségekből is el tud kezdeni felgyógyulni az ember, mivel megkapja az erőállat gyógyító és védelmező erejét. Az Alsó Világban az erőállatok szellemein kívül találkozhatunk a Növények és az Ásványok szellemeivel is, illetve a Földanya, az Őselemek szellemeivel vagy isteneivel, az ősök szellemeivel, valamint az Emberiség ős-archetípusával. Mint ahogy az oroszlán szelleme az összes oroszlán fajba tartozó állat szellemi erejét képviseli, vagy a Zsálya szelleme az összes zsálya közös ős-szelleme, Az Alsó Világbeli szellemi tanítók is az Ember kollektív tudatának megnyilvánulásai lesznek, valamilyen természeti nép jegyeit magukra öltve. Mindezekkel a szellemekkel, valamint a Felső Világbeli tanítókkal és istenekkel is az erőállatok segítenek felvenni a kapcsolatot. Ha azt kérjük, hogy az erőállat tanítson, akkor vagy megmutat nekünk mindenféle dolgot, vagy elvisz ahhoz a tanítóhoz, aki meg tudja tanítani. Ha arra kérjük, hogy gyógyítson, azt is sokféleképpen tudja megtenni, amiről majd szó lesz a következő bejegyzésekben, vagy elvisz egy gyógyítóhoz, aki képes meggyógyítani bennünket. 

A sámáni világképben az Alsó, Felső és Középső Világok nem az egyéni tudatunk és tudatalattink kivetülései, hanem a Makrokozmosz régiói, ugyanúgy, mint a háromdimenziós világ, mely a buddhizmus elképzelésétől eltérően nem azért létezik, mert feltételekhez kötött tudatunk megálmodja a létét, hanem egyéni tudatosságunk jelenlététől vagy távollététől függetlenül is ott van. Azonban van kapcsolat a tudatalattink és az Alsó Világ között, hiszen ez az a lélekrészünk, mellyel az Alsó Világhoz tudunk kapcsolódni. Az erőállatokkal és az Alsó Világgal végzett szellemi munkat tehát abban is nagy segítségünkre van, hogy kapcsolatot teremtsünk a tudatalattinkkal, az Árnyékunkkal, és elkezdjünk dolgozni vele.

Erőállatok és érzelmek

Az erőállatok érzelmi és ösztön-energiákat képviselnek, és ezért nem véletlen, hogy milyen erőállattal találkozunk össze. Annak az energiájára, a minőségére van a leginkább szüksége a tudatalattinknak, mert az adott erőállat szimbolikájához tartozó minőségeket és tulajdonságokat fojtjuk el a legjobban. Mivel az állatok érzelmi és ösztönlények, hamar kialakulhat a kölcsönös bizalom és ragaszkodás, és az erőállatnak MINDIG és VÉGIG ott kell lennie az utazásunk minden pontján. Ha eltűnik, akkor nem kizárt, hogy bajba keveredhetünk. 

Mivel az erőállatok ösztön- és érzelmi energiák megtestesülései, hamar ki tud alakulni a kapcsolat velük. Hozzájuk képest a növények szellemei már nem annyira pörgősek és érzelmesek, de sokat lehet tanulni tőlük, csakúgy, mint az ásványok szellemeitől. A Felső Világbeli tanítók is sokkal szenvtelenebbek, mint az erőállatok, hiszen ők magasabb dimenzióban léteznek, és a szeretetük, az érzelmi folyamataik sokkal egyetemlegesebbek, mint a mieink. 

Az erőállat viszont az Árnyék-munkában is nagy segítségünkre lehet, mivel el tud vinni a tudatalattink rejtett zugaiba, és szembesíteni tud bennünket a félelmeinkkel, miközben védelmező erejével segíti a traumáink oldását is. Az erőállattal nagyon sokféleképpen lehet dolgozni: játszhatunk vele, befogadhatjuk a testünkbe, vagy átváltozhatunk erőállattá, kérhetünk tőle gyógyítást, tanítást, vagy azt, hogy vigyen el a Szellemvilág bizonyos szegletébe pl. lélekvisszahívás kapcsán. Mindezekről a szerepköreiről részletesen lesz szó a következő blogbejegyzésekben. Ha a fent említett "erőállat visszahívása" gyakorlatot elvégeztünk, akkor sokkal könnyebben tudunk kapcsolatot teremteni az erőállatunkkal éber tudatállapotban is, és akár fizikai tevékenységünkhöz is kérhetünk segítséget tőle.

Hálaadás az erőállatnak

Amikor a hála kifejezéséről van szó, akkor könnyen eszünkbe szokott jutni, hogy hálát adjunk Istennek, az apánknak, anyánknak, esetleg az őseinknek vagy a szellemi tanítóinknak. Azonban ugyanolyan fontos a hála kifejezése az erőállatok felé is. Az alábbi gyakorlat ebben lesz a segítségünkre, persze akkor tudjuk igazán végrehajtani, ha már kifejlődött a kapcsolatunk az erőállatunkkal. A gyakorlatot többször is megismételhetjük.

1. Állíts össze egy listát azokról a dolgokról, melyek miatt hálás vagy az erőállatodnak, ne csak fejben, hanem írd is le! Írj le mindent, amit értékelsz benne, amiben segít, a kiemelkedő tulajdonságait, és a kapcsolatotokat.

2. Ülj le, és hívd az erőállatodat, amíg nem érzékeled a jelenlétét magad előtt. Hagyj elegendő időt az erőállat tudatosítására.

3. Lassan, egyesével, érzéssel olvasd fel mindazt, amit leírtál róla. 

4. Ülj csendben, és ne várd, hogy az erőállat megdicsérjen, vállon veregessen, vagy meghálálja a szavaidat. Ez a gyakorlat arról szól, hogy kifejezed a háládat neki, feltétel és viszonzás elvárása nélkül. 

5. A gyakorlatot érdemes mindegyik erőállatoddal elvégezni, akár külön alkalmak idején, illetve egy erőállat felé rendszeresen kifejezheted a háládat. 

A tudatlanság sötétségének eloszlatása

Újabb részlet a Jóga-tárávalíból:

27. vers

prakása-máné paramátma-bhánau
nasjatya-vidjá-timiré szamaszté
ahó! Budhá nirmala-dristajó' pi
kincsinna pasjanti dzsagat-szamagram

Amikor a Paramátmá fénye izzik, az avidjá (tudatlanság) sötétje teljességgel elpusztul; és bár ekkor a jógi mindent tisztán fog fel, mégsem lát semmit sem ebből a világból.

Sankara itt folytatja a nirvikalpa szamádhi állapotában lévő jógi élményeinek leírását. A Paramátmát, vagyis a Felsőlelket a naphoz hasonlítja, mely eloszlatja az avidjából (tudatlanságból) származó sötétséget.

A Jóga-szútra a következőképpen fogalmazza meg ezt a folyamatot:

tatah pratjak-csétanádhigamó 'pjantarájábhávascsa (1.29)

„Ebből a gyakorlásból az önvaló ismerete és az akadályok hiánya származik.” Vagyis, minél jobban „felragyog” a Paramátmá és vele együtt az Önvaló ismerete, annál inkább szertefoszlanak az akadályok, melyeket az avidjá jelképez. Mivel az avidjá a szenvedés és az érzékelés torzulásának oka, ennek megszűnésével a jógi most már tisztán lát. De, miközben a jógi elmerül a Paramátmá gyönyörűségében és boldogságában, minden más iránt érdektelenné válik. Ezért írja Sankara, hogy bár a jógi mindent tisztán lát, mégsem érzékel semmit sem az anyagi világból. T. Krishnamacharya hozzáteszi, hogy az avidjá teljes felszámolása azt jelenti, hogy a tetteink, a szavaink és a gondolataink is mentessé válnak a tudatlanságtól.

Az Árnyék integrálása

Az előző két részben az Árnyék elfogadásának fontosságáról és az Árnyék típusairól volt szó, most pedig foglalkozzunk egy kicsit azzal, hogyan is integrálhatjuk az Árnyékunkat a teljes személyiségünkbe! Természetesen nem arról van szó, hogy hagyjuk elhatalmasodni a természetünk sötét és láthatatlan részeit a tudatos énünk fölött. Ennek destruktív hatásait sok példán keresztül tapasztalhatjuk (függőségek, pszichózisok, a személyiség szétesése stb.). 

Érdekes dolog viszont, hogy sok esetben a perszóna az, ami "társadalmilag" elfogadott, míg a lényünk "primitív", ősi, ösztönszintű megnyilvánulásait reflex-szerűen az Árnyákba száműzzük, sok esetben a személyiségünk kreatív, megszokottól eltérő, egyedi, non-konform vonásaival együtt. Tehát az Árnyék felfedezése során nem csak elfojtott agresszióra, destruktív tulajdonságokra és negatív személyiség-jegyekre bukkanhatunk, hanem számtalan kreatív és érdekes, hasznos dologra, amitől évek óta öntudatlanul elzárjuk magunkat, mert például gyerekkorunkban azt mondták, hogy "nem tudsz festeni, énekelni, nem értesz hozzá, nem vagy képes rá" stb. 

Az alábbiakban három módszert is megismerhetünk, melyek elősegítik az Árnyékunk felderítését és integrálását a tudatos énünkbe. 

1. Művészet (festés, rajzolás stb.)

A pszichológiában gyakran alkalmazzák a művészet-terápiát, de igazából terapeuta sem kell hozzá: vonulj el, ülj le a papír vagy a vászon előtt, és kérdezd meg az Árnyékodat: "Mi akarsz megmutatni, megtanítani nekem ma?" Utána rajzold, fesd le mindazt, ami jön. Még a legfurcsább mentális képek, szürreális jelenetek is sok mindent elárulnak rejtett érzelmeidről, gondolataidról, emlékeidről, traumáidról. 

Ne ítélkezz magad fölött, légy nyitott, ne akarj megfelelni valamilyen esztétikai elvárásoknak stb, mivel pontosan ezek nyomják el az Árnyékot a tudatalattidba. Engedd a felszínre mindazt, ami ki akar törni, és emlékezz: az Árnyék a részed, de nem határozza meg, hogy ki vagy.

2. Írás

Goethe Faustja egy remek irodalmi alkotás, melyben az Egó és az Árnyék felszabadítása egyszerre történik meg. Ha van kedved, megírhatsz egy kitalált történetet, az Árnyék elemeit ráruházva a történet "negatív" főhősére, melyek így a felszínre kerülhetnek. 

Ha a történetírás nem annyira fekszik, akkor kezdj el naplót vezetni, melyben őszintén leírod a téged foglalkoztaó gondolatokat, érzelmeket, és ezt visszaolvasva nyomon követheted az egyensúlyod alakulását is. 

3. Tudatos projekció, vagy inkább a projekció tudatosítása

Az árnyék a pszichénk azon része, melyet nem akarunk elismerni, elfogadni. Ezért önvédelemből kivetítjük másokra mindazt, ami az Árnyékunkban zajlik. Ez egy öntudatlan túlélő-stratégia, ami azonban sok kárt és traumát tud okozni.

Tehát sok esetben, amikor másokra vetítjük ki azokat a tulajdonságainkat, amelyeket nem szeretünk, vagy nem akarunk önmagunkon belül foglalkozni velük, azzal elkerülhetjük a felelősség vállalását önmagunk iránt, és másokat hibáztathatunk feloldatlan belső konfliktusainkért. 

Ha azonban a projekciót tudatosan közelítjük meg, akkor az árnyék-munka erőteljes eszközévé válhat. Ha megfigyeljük, hogy kire és miért vetítjük ki az árnyékunkat a körülöttünk lévő emberek közül, abból sokat tanulhatunk.

Érdekes módon nem csak a negatív, hanem a pozitív tulajdonságainkat is hajlamosak vagyunk kivetíteni másokra. A negatív kivetítések tárgyait játszó személyeket elítéljük, konfliktusba keveredünk velük, vagy bűnbaknak kiáltjuk ki, míg a pozitív kivetítéseink tárgyát képező "hősöket" imádjuk, idealizáljuk, mondhatni idolizáljuk, és ők lesznek a követendő példáink. Más szavakkal, olyan tulajdonságokkal ruházzuk fel őket a tudatunkban, melyekkel nem rendelkeznek, vagy nem olyan mértékben. A guru-tanítvány érzelmi dinamikát is ez hajtja, ugyanúgy, mint amikor bármilyen bálványt, példaképet, szerepmodellt választunk magunknak. A pozitív projekció végeredménye gyakran lehet csalódás vagy a narcisztikus erő-dinamika kialakulása, ha erre a másik fél is rájátszik és kihasználja. 

A pszichológiából tudjuk, hogy milyen mértékben hajlamosak a gyerekek idealizálni a szüleiket, és "megmagyarázni" maguknak minden olyan élményt vagy csalódást, mely összetörné ezt a sérülékeny képet. A pozitív tulajdonságoknak (gyakran az idea- vagy Felsőbb Én-nek) a projektálása másokra azzal járhat, hogy önként lemondunk ezekről a tulajdonságokról és a belőlük fakadó erőről, önkorlátozó hiedelmek közé szorítjuk az énképünket, és lecsökken az önbizalmunk. 

Másfelől viszont, amikor a hatalmi dinamika másik oldalán állunk, és mi vagyunk az "ideál" vagy a "bálvány" helyzetében, akár házastásként egy önbizalom-hiányos empata mellett, akár szülőként, vezetőként, akitől mások függnek anyagi, hatalmi vagy spirituális értelemben, hajlamosak vagyunk a védtelen és sérülékeny egyedekre projektálni az Árnyék-tulajdonságainkat. A gyerek aránytalanul nagy szidást kap, mert "idegesít", akár még a kis háziállatainkat is hajlamosak lehetünk kegyetlenül megbüntetni, bántalmazni. A bántalmazó magatartás, legyen az érzelmi, fizikai vagy szexuális, a legtöbbször az Árnyék projekciójával egyetemben zajlik. 

El kell kezdeni tehát tudatosan dolgozni ezekkel a folyamatokkal. Fel kell ismerni a dráma-háromszögeket (üldöző-áldozat-megmentő), melyeket a projekcióinkkal mi magunk hozunk létre, és fel kell ismerni a projekcióink destruktív hatását, legyen az a pozitív vagy a negatív vonások kivetítése. Használd a világot tükörként! Mi az, ami irritál benne? Mi az, amit elítélsz? Mit nem tudsz elfogadni másokban? Milyen regényeket olvasol, milyen hősök szerepelnek a filmekben, amiket nézel? A pozitív-negatív főhősök személyiség-fejlődése mindig jó lehetőséget ad az önreflexióra, annak megfigyelésére, hogy mit vált ki benned, mit hoz elő belőled egy műalkotás, egy regény, vagy film története. 

Néhány további ötlet az Árnyék integrációjának megsegítéséhez:

- Meditálj! Számos technikával tudsz kapcsolódni rejtett lélekrészeidhez, a Teljesség felé törekedve.

- Gyakorold a tudatosságot és az öntudatosságot! Fogyeld meg magad, a tetteidet, szavaidat, viselkedésedet, érzelmeidet a hétköznapokban! Próbáld ítélkezés nélkül, tárgyilagosan felismerni a hibáidat és az elnyomott, szégyellnivaló dolgaidat.

- Kérj visszajelzést a környezetedtől: barátaidtól, párodtól, szeretteidtől arról, hogyan látnak téged, mik a hibáid, miken kell dolgoznod. Ha ezt is tárgyilagosan tudod kezelni a védekezés vagy vádaskodás helyett, azzal még közelebb kerülsz az Árnyékodhoz.