Visszatöltés - őszi napéjegyenlőség

Korábbi bolgomban (A köztes lét megtapasztalása) írtam arról, hogy lelkileg és minden más módon is mennyire megviseltek az Atma Center bezárása, és a Nomád Jóga megnyitása körüli események, és mostanra kezd találn kialakulni az új "életem", bár a feladat most sem kevés. A blogbejegyzéseimmel is eléggé elmaradtam, de most igyekszem majd azokat is behozni. Így a mostani blogbejegyzés is augusztus elejére van visszadátumozva, pedig valójában már szeptember huszadika van. A "köztes lét" állapota a Szellemivlághoz való kapcsolódásom képességét is eléggé próbára tette. Ez egy szempontból természetes, illetve várható, hiszen az itteni világgal kapcsolatos stressz szétszórja az ember figyelmét, és nehezebben tud a Szellemvilágra koncentrálni, ahol stabilabb rend és harmónia uralkodik. Ennek ellenére a gyógyítások a Nomád Jógában elég jól sikerültek a vendégeim visszajelzései alapján, amit biztató jelnek veszek. E hét csütörtökén volt egy tanítványi gyűlés Oguznál, és miután lemaradtam a Naptáncról, a nyári elvonulásról és a Napszarvasról is, üdítő volt végre együtt lenni a jurtában, és töltődni egy kicsit. Tulajdonképpen a júniusi látomáskeresés volt az utolsó alkalmam az intenzívebb szellemi gyakorlatra. 

Szóval a csütörtöki diósjenői találkozó után jött a pénteki transzlégzés, ami szintén feltöltött jó érzésekkel, és jó volt együtt zenélni a fiúkkal, magával is ragadott a transz. Bár ilyenkor, mint szertartásvezető, a résztvevőkre koncentrálok elsősorban, és nekik tartom a teret a folyamataikhoz, én is sokat töltődtem, úgy érzem. Ezt követte szombaton egy izzasztókunyhó Oguznál, mindez a közeledő őszi napéjegyenlőség jegyében. A legutóbbi két kunyhóról is azt tudom mondani, hogy erősen megviseltek, vagy inkább próbára tették a komfortzónám határövezetét. Pedig már kezdtem azt hinni, még a karantén előtt, hogy egészen jól bírom a kunyhókat. 

A mostani kunyhóban az első kör még nagyjából elviselhető állapotban zajlott, de a másodiknál már beütött az a fajta türelmetlenség, hogy "mikor lehet már innen kimenni, meddig kell még ezt kibírni?" Végül mindenki végig bírta a kunyhót, és nem ment ki senki a vége előtt, de én már a második körben lefeküdtem a kövek előtt, és Földanyától kértem a hűsítő menedéket. A negyedik körben valahol azt éreztem, hogy túllendültem a holtponton, és egy kis erőre kaptam, de ott meg már a szomjúság kezdett erősen kínozni, pedig előtte jó sokat ittam. A hőséget is valahogy nehezen viseltem. 

Az ember ilyenkor próbál filozófiailag elmerülni a hideg-meleg kettősségének kínzó voltában és a rajtuk való túllépés lehetőségében, de persze a gyakorlat nem mindig megy annyira simén, mint az elképzelés. Alapból eléggé fázós típus vagyok, és amikor mér kezdett marha melegem lenni a kunyhóban, arra próbáltam gondolni, hogy az októberi látomáskeresés hideg éjszakáin mennyire jól jönne az a temérdek hőség. Itt csak két órát kellett kibírni az izzó követ és a gőz társaságában, ott viszont három hosszú, őszi éjszakán keresztül kell majd melegednem a lelkem lángja mellett. 

Az imakörök egészen jól sikerültek, úgy érzem, de kifejezett látomásom most sem volt. Remélem, hogy a Szellemvilág azért elfogadta a felajánlásomat, és támogatni fog a következő időszak kihívásai során. A szertartás végén négykézláb kikúsztam a kunyhóból, ittam egy jó adag vizet, és lefeküdtem a törölközőre, hogy visszahűljek. Ez elég hamar sikerült is, mert pár perc múlva már fázni kezdtem, így kénytelen voltam közelebb húzódni a parázsló szertűzhöz. Miután kissé letisztálkodtunk és átöltöztünk, a sötétedés elérkeztével együtt leültünk lakomázni, de ott is éreztem, hogy átjár a hideg. Hazaérve nem volt erőm semmire, csak arra, hogy befeküdjek az ágyba. 

A következő héten lesz az utolsó tanulós hétvégénk Oguzzal, majd októberben a csoportfolyamatot záró látomáskeresés. Utána minden bizonnyal új fejezetek várnak még rám a sámáni és a szellemi úton, de talán már elkezdődik egy új egyensúlyi állapot kialakulása, életem, életünk újabb fejezetének kirajzolódása. Mindannyian, az egész család, várjuk a kiköltözést a csúcshegyi nagy kertes bridalomba, ahol majd jurtát is szeretnénk felállítani, ha összejön. De addig még sok munka van hátra, és némi pénzenergiát is bele kell áramoltatni ebbe a projektbe. Szóval remélem, hogy lesz erőm mindehhez, és ahhoz is, hogy felvállaljam majd mindazokat a feladatokat, melyekkel a Szellemvilág akar majd megbízni e földi létem során. 2021-ben sem számítok könnyű évre, de bízom benne, hogy sok hasznos, fontos lépést meg tudunk tenni az életünkben, egyénileg, és kollektív szinten is, még ha mindezeket az ideihez hasonló vagy teljesen más jellegű nehézségek is fogják kísérni.