Nyugtalan holtak

Az utóbbi időben két alkalommal is kértek tőlem segítséget halottak lélekkísérésének ügyében. Az előző mondatba belinkeltem egy-két olyan blogbejegyzést, melyeket érdemes szintén elolvasni ez ügyben, mielőtt tovább megyünk. Az első eset, amihez hívtak, egy házszentelés-tisztítás volt. A házban, pontosabban lakásban egy idős néni lakott, akivel nem nagyon törődtek a gyerekei, így amikor meghalt, több napig ott feküdt még a lakásban, a kutyái társaságában. A szertartás során át kellett kísérni a lelkét a Holtak Birodalmába, hogy a lakásba utána beköltözőknek "nyugodt" legyen az életük, hiszen ha egy halott szelleme nem tud tovább menni, akkor vagy az itt maradt rokonaival órábál kapcsolatba lépni, "rájuk telepedni", vagy azon a helyen reked, ahol végül meghalt és elhagyta a testét. Főleg, ha nem búcsúztatták el rendesen, és nem tartottak halotti szertartást, akkor a lélek itt reked, és magányosan "bolyong" az elmúlt megtestesülésének színterén. 

A néni lelkét végül sikerült elvinni a bárkával a Holtak Birodalmába, ahogy örömmel vette tudomásul, hogy a korábban elhunyt hozzátartozói mind ott várják és szeretettel fogadják. Az itt maradottaknak pedig ilyenkor békésebb lesz az élete, mert nem zaklatják őket "odaátról". A természeti, sámáni kultúrákban mindig nagy gondot fordítottak az élők és a halottak "elkülönítésére", mert nem jó, ha egy helyen vannak. A mai korban viszont annak sincs meg a hagyománya, hogyan kell egy ember lelkét felkészíteni a Nagy Utazásra, és annak sem, hogyan kell elbúcsúzni a halottaktól. Ennek következtében a halott gyakran nem is érti, nem tudja, hogy meghalt, nem tudja, hová került, és hogy hová kellene mennie. Ha nem kap étel- és italfelajánlást, akkor nem csak nyugtalan lesz, hanem "éhes" is, mert ezek a felajánlások táplálják a lelkét, amíg eljut a Holtak Birodalmába. Sok ősi kultúrában nagy figyelmet fordítottak a halottaknak szánt étel- és italfelajánlásokra. 

A másik esetben három testvér keresett fel, és ketten panaszkodtak arra, hogy majdnem egy évvel korábban elhalálozott anyukájukkal kapcsolatban gyakran éreznek nyugtalanító gondolatokat, nem tudtak békében elválni tőle, sőt, még önszabotáló, öngyilkossági gondolatok is kerülgetik őket. Amikor a halott lelke nem lelt békére, akkor ezt a nyugtalanságot, elkeseredettséget, frusztrációt gyakran az itt maradott rokonaira vetíti ki, tulajdonképpen öntudatlanul, mint ahogyan a fuldokló is néha szinte magával rántja a megmentésén fáradozó embert a víz alá. A harmadik testvér tudatosabban jár a szellemi úton, így a gyászfolyamatát is hamarabb le tudta zárni, és ő nem tapaasztalt nyulgtalanító gondolatokat az anyukájával kapcsolatban. Az is megtörténhet ilyenkor, hogy aki érzi a halott rokon jelenlétét, az akár még zajokat, zörejeket, "poltergeisthez", vagyis kopogtató szellemekhez hasonló jelenségeket is észlelhet például otthon, vagy ahol a halott korábban élt. A zavaró asztrális hatások mellett az is gyakran előfordul az el nem búcsúztatott halottak és le nem zárt gyászfolyamatok esetében, hogy egy lélekrészünk ott marad a halottnál, vagy az ő lélekrészét tartjuk öntudatlanul magunknál, és ezzel akadályozzuk a továbblépését. Az egyéni lélekkísérésről már írtam korábban egy blogbejegyzést. A legfontosabb teendők tehát a halott rokonnal kapcsolatban: étel- és italfelajánlások legalább tizenkét napig, utána egy búcsúztató szertartás elvégzése (például elmegyünk egy folyóhoz, egy kis "csónakba" helyezünk egy meggyújtott teamécsest, és elengedjük a lelkét, hagyjuk, hogy az áramlás elsodorja a kis tutajt). A lélekvisszahívás is sokat segíthet a nehezen zajló gyászfolyamat lezárásának megkönnyítése érdekében. 

Emellett, ha tudást és tapasztalatot szerzünk mások halálával és a lelkének mozgásával kapcsolatban, az számunkra is segítség lehet a halálra való felkészülésben. Ezzel kapcsolatban ajánlom a Chico Xavier brazil médium életén alapuló "Levelek a túlvilágról" című filmet.