Előző élet - vagy párhuzamos valóság?

Előző blogbejegyzésem folytatásaképpen (Jóga és sámánizmus) szeretnék írni egy kicsit arról, hogyan is álljunk hozzá a sámánutazás vagy lélekutazás során megélt élményekhez. Egyéni lélekutazásnál, vagy akár csoportos hangfürdőknél is előfordul, hogy valaki egy egészen részletes utazást él meg, és úgy kategorizálja magában, hogy ez biztosan egy előző életbeli emlék volt, ami felszínre jött. Bizonyára sokan éltünk az előző életeinkben indiánok, ausztrálok vagy más természeti népek törzsében, vagy éppenséggel a nagy ősi spirituális kultúrák (Egyiptom, India, Tibet, Inka, Maja stb.) valamelyikében. Nekem is számos olyan élményem jött elő, amióta a sámáni utat járom, amelyeket előző életeim valamelyikéhez tudnék kötni. 

Azonban azt is megértettem és megtapasztaltam közben, hogy az idő a sámáni valóságban, a Szellemvilág szempontjából nem ugyanolyan lineáris módon működik, mint ahogyan mi megéljük. A mi időfelfogásunk szerint egyszerre egy helyen vagyunk, és így a megtestesülések, valamint azon belül az életesemények úgy követik egymást, mintha egy fonálra lennének felfűzve. A Szellemvilág szepmontjából nézve multidimenzionális tudatossággal rendelkezünk, és a tudatunk egyszerre van jelen az Alsó, Felső és a Középső Világban is. Amikor elindulunk egy lélekutazásra, akkor igyekszünk hátrahagyni a Középső Világbeli azonosságunkat, és a hozzá kapcsolódó tudati tartalmakat, és az Alsó, vagy Felső Világbeli lélekrészünkön keresztül éljük meg az ottani valóságot az utazás során. 

Például megtörténhet, hogy a lélekutazás során az erőállatok levisznek az Alsó Világba, és ott találkozunk egy ősember-törzzsel, akik valamely természeti nép formájában jelennek meg. Megtörténhet, hogy az egyik természeti nép gyermekeként születünk meg, végigéljük az életünket, vadászunk velük, beavatásokon megyünk keresztül, tanítanak, gyógyítanak, megválasztanak királynak vagy törzsfőnöknek, stb. Ezt logikusan elkönyveljük, mint egy előző életbeli emléket, pedig ugyanolyan eséllyel lehet, hogy a tudatunkba kódolt szimbolikát felhasználva, az Emberiség kollektív tudatából idéztek fel a szellemek olyan archetipikus motívumokat, melyek a lelkünk gyógyulását segítik elő. Például megkaphatjuk az anyai szeretetet, vagy az apai törődést, példamutatást egy ilyen utazás során, és ezzel a Szellemvilág pótolja azt a hiányt, amit ebben az életünkben nem kaptunk meg a vér szerinti apánktól és anyánktól. Ez egy tipikus Alsó Világbeli gyógyítás forgatókönyve, ami nem kevésbé valóságos, mintha valamelyik előző életünkben a fizikai világban is megéltük volna mindezt. 

Ugyanilyen valóságosak és teremtő erejűek tudnak lenni az álmok is, és nem attól lesznek valóságosak, hogy ténylegesen, fizikai szinten megélt emlékek kelnek életre bennük, hanem attól, hogy figyelmesen befogadjuk őket, és bízunk a Szellemvilágban, hogy mindannak, amit megélünk, mély jelentősége van az életünkre és a lelkünk gyógyulására, fejlődésére nézve. Tehát a Szellemvilág szempontjából a párhuzamos valóságok és létsíkok ugyanolyan fontosak, mint a fizikai világban lezajló események. Természetesen a teljes gyógyuláshoz és integrációhoz hozzátartozik az is, hogy az itteni életünkben, a fizikai valóságunkban is elindulnak a változások, manifesztálódik a harmónia, a teljesség felé történő elmozdulás. Mindennek az alapja azonban az, hogy minél jobban ki tudjunk lépni az önkorlátozó hiedelemrendszereinkből, és a megélt élményeket ne teintsük képzelgésnek, hanem konkrét üzenetnek a Szellemvilág részéről, melybe útmutatás, gyógyítás és erő is van csomagolva. Ezen keresztül tanulhatjuk meg fokozatosan, hogy nem vagyunk egyedül, és mindig számíthatunk a Szellemvilág segítségére és támogatására.