Az elme nélküli állapot

Újabb részlet a Jóga-tárávalíból:

21. vers

nisvászalópair nibhritaih saríraih
nétrámbudzsair ardha-nimílitais csa
ávirbhavantím amanaszka-múdrám
álókajámó muni-pungavánám

A légzés megszűnése, a szilárd, mozdulatlan test, és a félig nyitott lótusz-szemek az amanaszka-múdrá jelei, melyet az lecsendesült jógik élnek meg.

Ez a vers az unmaní állapot jellemzőit sorolja fel, és amanaszka-múdrának (elme nélküli gyakorlatnak) nevezi. A légzés megszűnése azt jelenti, hogy a szabálytalan és a szabályos légzésmintázat is megszűnik ebben az állapotban. Helyette alig észrevehető, finom, lágy légzés lesz jellemző.

A test szilárd, vagyis nem gyötrik betegségek és nincs túlhajszolva. Az erő és a stabilitás tökéletes harmóniában van mozdulatlan testében. A mozdulatlanság itt arra vonatkozik, hogy a jógi nem érez késztetést a kényszeres végtag-mozgásokra, hanem szilárdan meg tud maradni bármelyik meditációs testhelyzetben.

A szemei amanaszka múdrában vannak, vagyis félig nyitva, de mégsem a külvölág felé irányul a tekintet, hanem a belső világ felé. Ezért használja Sankara a lótusz analógiáját, mely félig nyitva van, de félig össze van zárva. Úgy tűnik, mintha a jógi ebben az állapotban éber tudatánál lenne és kifelé nézne, a világra, holott valójában befelé tekint, és nem zavarják meg a körülötte zajló események.