20. vers
szambhédané szantata szávadhánam
álambanásád-apacsíjamánam
sanaih sanaih sántimupaiti csétah
Fontos megjegyezni: Ha az elme folyamatosan és éberen törekszik a szankalpák láncolatainak kitörlésére, melyek az elmével együtt elenyésznek, ha megsemmisítjük az alapjukat, akkor az elme fokozatosan eléri a békét.
Sankara itt az unmaní állapot eredményét ismerteti, melyet sántinak, vagyis békének nevez. Ez a béke nem egy újabb tudati tartalom, hanem a kiegyensúlyozott, kiüresedett elmeállapot, melyben a különböző stimulusok, érzékszervi benyomások nem váltanak ki irritációt vagy bármiféle válaszreakciót.
A szankalpáról ezt olvassuk a Hatha-jóga Pradípikában:
szankalpa-mátra-kalanaiva dzsagat szamagram
szankalpa-mátra-kalanaiva manó-vilászah
szankalpa-mátra-matim utszridzsja nirvikalpam
ásritja niscsajam avápnuhi ráma sántim /4.57/
„Ez az egész világ és az elme összes működése csak a gondolataink terméke. Hagyjuk figyelmen kívül ezeket a gondolatokat és vegyünk menedéket Rámánál, akkor elérjük a békét.”
A szankalpa tehát az a szándék, vágy, ragaszkodás, amely a korábban befogadott tudati benyomások (szamszkárák) következtében alakul ki. A szándékot általában cselekvés követi, ami pedig már egy karmikus láncolatot indít el. A szankalpa alapjául szolgáló tudati benyomásokat úgy tudjuk törölni, ha minél több spirituális tartalommal töltjük meg az elménket. Ezek a megvilágosodottsággal, békével kapcsolatos szamszkárák önmagukban nem hoznak létre újabb szamszkárákat, viszont törlik a korábbi, anyagi élvezetekre irányuló szamszkárákat.
A szankalpa, vagyis a szándék kifejezése azonban a jógikus gyakorlatokban is fontos eszköz. Mielőtt belekezdünk egy gyakorlásba, tanulási folyamatba vagy aszkézisbe, ki kell mondani a szándékot, amiért tesszük. Így a gyakorlat sikeressége és a kívánt eredmény elérése is esélyesebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése