A Mjölnir szimbólum

Odin következő szimbóluma akkor jelent meg, amikor éppen egy lélekvisszahívást végeztem. A lélekvisszahívás esetében azokat az elkóborolt vagy leszakadt lélekrészeket keressük meg, melyek a kezelt személyhez tartoznak, de valamilyne trauma következtében elveszítette a kapcsolatát velük. Egyik szellemi vezetőmet szoktam felkeresni, aki kifejezetten a lélekrészek felkutatásában és visszahozásában segít, pontosabban az ő irányításának megfelelő lélekrészeket szotuk visszahozni. A Mjöllnir, azaz Thor kalapácsának két tulajdonsága cseng össze a lélekvisszahívás folyamatával: a kalapács mindig célba talál, még akkor is, ha Thor nem tudja, hol rejtőzik az a személy vagy tárgy, melyet megcélzott a kalapácsával. És mindig visszatér Thorhoz. Az is egy érdekes tulajdonsága, hogy csak az arra jogosult személy tudja felemelni, vagyis Thor. A lélekvisszahívás is egy olyan folyamat, amelyet az abban jártas személy tud hatékonyan véghezvinni, miközben a lélekvesztést elszenvedő személy önmagában esetleg nem lenne sikeres ebben. 

Odin ismét egy fekete rúnakövet nyújtott felém, melyen tengerkék színnel volt metszve a Mojöllnir szimbólum, ahogyan itt látjátok alul. A kalapács tárgalap alakú feje fölött egy kisebb, egyenlő oldalú, míg alatta egy jóval hosszabb, egyenlő szárú háromszög volt. Odin a mellkasomra rajzolta a szimbólumot, majd magyarázni kezdett: "Amikor elindultok a lélekrészeket keresni, akkor küldd előre a kalapácsot, hogy pontosan megmutassa, hol kell keresni a lélekrészt, és milyen formát vett fel. Amikor visszahozzátok a lélekrészeket, akkor a Mjöllnir veletek jön, hogy biztosítsa a sikeres visszatérítést."

Érdekes, hogy Ishmail, arcturusi segítőm, aki kifejezetteln a lélekvisszahívásokban és a transzgenerációs oldűásokban segít, szintén ugyanilyen kék színű. A lélekvisszahívás maga nem egy nagyon harcias beavatkozás, legfeljebb abban az esetben, ha valaki szánt szándékkal elrabolta másvalakinek a lélekrészét, és nem hajlandó szépszerével visszaadni a fogva tartott lélekrészt. Ilyenkor is van azonban több lehetőség, amivel elkerülhető a konfliktus a fogvatartóval, aki lehet akár egy nagyobb erővel rendelkező narcisztikus személy, vagy valamilyen fekete mágus is. Az egyik lehetőség az, hogy észrevételenül ellopjuk a fogva tartott lélekrészt, vagy valamilyen trükkel eltereljük a figyelmét, és olyankor akár mások, általa fogva tartott lélekrészeit is van időnk kiszabadítani.

A szellemvilágban az az elv uralkodik, hogy nyílt konfliktusba csak a legvégső és elkerülhetetlen esetben bocsátkozunk, és nem azért vagyunk ott, hogy istent játsszunk, igazságot szolgáltassunk vagy megbüntessük azt, aki rászolgált. Egyrészt sohasem tudjuk előre, hogy mekkora veszéllyel vagy erővel állunk szemben, másrészt a ránk bízott feladatot igyekszünk optimális energiafelhasználással sikerre vinni, és nem élünk vissza sem az erőállataink, sem a szellemi segítőink, sem Isten erejével. Az igazságszolgáltatást majd intézi az Univerzális törvény. 

Ilyen tekintetben Thor kalapácsa, mint szimbólum szintén nem egy támadó vagy pusztító fegyver, hanem egy szellemi képesség, mely a lélekvisszahívás pontosságát és hatékonyságát hivatott elősegíteni. Legalábbis én így értelmeztem Odin tanításából, és egyébként sem vagyok az a szabadságharcos típus, aki ha kell, ha nem, az egész Szellemvilágot rendbe akarja tenni és móresre akar tanítani minden gonosz szellemet. Így is akadnak nagyobb kihívást jelentő megbízások, amikor mások rosszindulatával, ártó szándékával kell szembeszállni, nem csak az általánosan uralkodó káoszban kell helytállni és naivitásból származó hibák helyrehozatalálval kell foglalkozni. Emellett Thor kalapácsa a lélekvisszahívást végző személyt is védelmezi, tehát érdemes megidézni egy ilyen beavatkozás előtt. 

A Mjölnir a skandináv mitológiában Thor villámisten ősi fegyvere volt. Eleinte ez kőkalapács (kőbalta) volt, de a Próza-Eddában, amikor a kovács törpék (dvergek) az ázok kincsét kovácsolták, már vaskalapácsról volt szó. Az emberek azt gondolták, ha Thor megforgatta kalapácsát, akkor dörgött az ég. Használat során, ha Thor elhajította, az visszatért kezébe, akár egy bumeráng. Thor Mjölnir segítségével győzte le a Midgard-kígyót, azonban a kígyó mérge ráfröccsent az istenre és megmérgezte. Thor halála után fiai átvették az uralmat és megtalálták apjuk csodálatos fegyverét.

Mjölnir a legfélelmetesebb fegyver volt az északi pantheon arzenáljában és arra tervezték, hogy legyőzzék vele kihívójukat. Sokféleképpen ábrázolták, például baltaként, kalapácsként és bunkósbotként is. Azt tartották róla, hogy használója képes felülmúlni az óriásokat és hegyeket emelni egyetlen ütéssel.

Legenda vette körül a harci kalapács eredetét is: néhány elmélet szerint a sötételfek vagy törpék készítették (a föld alatt éltek, ott, ahol az Yggdrasil gyökerei eredtek), vagyis Eitri és Brokk készítette a furfangos és számító Loki parancsára. Mások úgy tartották, hogy az égből szállt le meteoritként. Következésképpen sok északi pogány hitte azt, hogy a villámlások Mjölnir földi megnyilvánulásai. Mjölnirt sokszor kilincsként vagy nyélként ábrázolták. A Tiwaz rúnát általában Tyr isten szimbólumának tartották, mások szerint azonban ez Thor kalapácsát jelentette. Jelenthette még a termékenységet, egy phallos ami beteríti, átitatja a földeket. Néha Thor kalapácsa olyan volt, mint egy bumeráng. Általában egyszerű harci kalapácsként használták. Sok kapcsolat volt Thor "bumeráng" kalapácsa és a frank Francisca hajító kalapács között.

Mjölnir készítésének mítoszát a legnépszerűbb változatban Snorri Eddájában, a Skáldskaparmál versében találjuk meg. A történet szerint az ármányos Loki öncélúan felkereste a törpéket, akiket Ivaldi (vagy Ovaldi) fiainak hívtak és sok értékes dolgot készítettek az isteneknek, mint Odin lándzsáját, a Gungnirt, vagy Frey elsüllyeszthetetlen hajóját, a Skidbladnirt. Loki a fejét ajánlotta Sindri (vagy Eidri) és testvére, Brokk számára. A fogadás szerint soha nem fognak olyan csodálatos dolgot készíteni, mint Ivaldi fiai.

A fogadást elfogadták és a két testvér egyből munkához is kezdett. Eitri egy disznónak a bőrét tette a kohóba és azt mondta Brokknak, hogy folyamatosan izzítsa a kohót addig amíg ő vissza nem jött és ki nem vette, ami benne volt.

Brokk szorgalmasan dolgozott, azonban Loki egy légy képében beszállt a kovácsműhelybe és megcsípte Brokk karját. Brokk azonban nem hagyta abba a kohó izzítását. Mikor Eitri visszajött, kivette a kohóból Gullinburstit, ami Freynek a vaddisznója volt csillogó sörtékkel. Ezután Eitri egy kis aranyat tett a kohóba és ugyanazokat a parancsokat adta testvérének, mint az előbb. Ám Loki ismét visszatért a légy képében és megcsípte Brokk nyakát kétszer olyan erősen, mint ahogy az előbb. Azonban Brokk nem hagyta abba az izzítást. Mikor testvére visszatért, kivette a kohóból Draupnit. Odin gyűrűjét, amely replikázta magát minden kilencedik éjszakán. Eitri ekkor vasat öntött a kohóba, hasonló utasításokkal, mint az előbbi két esetben, azonban Loki ismét megjelent és szemhéjon csípte Brokkot, sokkal erősebben, mint azt az előzőekben tette. Brokknak a vérzés miatt szüneteltetnie kellett a munkát. Mikor Eitri visszajött kivette a kohóból Mjölnirt. Ám a kalapács nyele rövidebb volt (egykezes lett kétkezes helyett) és a nyele sem volt merőleges a fejrészére. Ám a fegyver így is csodálatosan erős lett. A törpe testvérpár megnyerte a fogadást – Loki fejét –, de nem lehetett teljesíteni, mert a nyakát is le kellett volna vágniuk, ami nem volt benne a fogadásban. Brokk erre összevarrta Loki száját, hogy megleckéztesse.

Thor birtokában volt félelmetes fogata, melyet két csodálatos kecske húzott, varázslatos öve, és vaskesztyűje, amivel fel bírta emelni Mjölnirt, azonban mindig csak kalapácsa volt a róla szóló kalandok központjában. A fegyver erejét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy sokszor megpróbálták már elvenni Thortól.

Snorri Eddája jól leírta, hogy a Mjölnirnek milyen különleges képességei voltak:
„Thor olyan gyorsan tudott vele támadni, ahogy csak akart, habár ha ő célt tévesztett, a kalapács soha nem tévedett, ha eldobta valamire, az soha nem hibázott és soha nem szállt olyan messzire, hogy ne találja meg a visszavezető utat gazdájához, és akár olyan kicsivé vált, hogy az istenség kényelmesen hordhatta tunicája alatt.