A belső férfi és nő

Zajlik most a kommentháború az LGBT mesekönyv kapcsán, viszont én azt hiszem, hogy sok mindenki megfeledkezik egy dologról, illetve lehet, hogy nem is tud róla: mindannyiunkban él egy belső nő és belső férfi, van férfi és női oldalunk, függetlenül a fizikai testünk nemétől, a szexuális preferenciánktól, vagy attól, hogy mit tartunk "normális" párkapcsolatnak és mit nem. Aki nem tudatos erről, az könnyen beleeshet abba a hibába, hogy elnyomja az egyik oldalát, vagy nem foglalkozik vele, így pszichológiai értelenben a személyisége nem tud kiteljesedni és egészségesen fejlődni. 

A múlt heti előadásom végén végeztünk egy sámándobos lélekutazást, melynek ez volt a témája: "Keresd meg a benned élő Nőt és Férfit, és figyeld meg, hogyan jelennek meg, milyen szimbólumokat hordoznak, és mit csinálnak. Ha mindkettővel sikerült kapcsolatot teremtened, és találkoznak, akkor mi történik közöttük?" 

Ez nem egy könnyű feladat, ha valaki még nem gyakorolta a révülést vagy lélekutazást egy meghatározott témára, tehát elképzelhető, hogy első körben két alkalomra érdemes bontani és úgy ismerkedni a bennünk élő Nővel és Férfivel. A résztvevők a gyakorlat után sok érdekes megélésről számoltak be, és most leírom azt is, amit én éltem meg, miközben doboltam. 

Az Életfát láttam, és saját magam csak mint egy éber tudatosság voltam jelen. Először egy női alak jelent meg, aki az Életfa alatt ült. Hosszú, barna haja lobogott a lágy szellőben, és fejér vagy világos, meleg színű, könnyű selyem vagy hasonló anyagból készült fátylakba volt öltözve, melyeket szintén hullámoztatott a szél. Egy kosár alma volt a kezében, és várt. Idunn jutott eszembe, akik a viking mitológiában aranyalmákat szüretel, és azokat kiosztja az Ász istenek között, hogy ne öregedjenek meg. A tápláló és éltető aranyalmák vártak arra, hogy valakinek odaadja a Belső Nő, mondhatnám Istennőnek is. 

 Utána megjelent a Belső Férfi, lóháton közeledett az erdőből. A ló fehér volt, a Férfinek hosszú, szőke haja volt, és nehéz, fém páncélba volt öltözve, mely akadályozta a mozgását, és valamennyire magatehetetlenné tette. Amikor odaért, és meglátta a Nőt, az szerelmesen fogadta, és elkezdte lehámozni róla a vérteket, biztosítva róla, hogy azok nélkül sem marad védtelen. Megetette almákkal, és amikor már minden páncél lekerült róla, a testén ragyogó fény-vértezet jelent meg. 

Azután szakrális szexuális aktusban egyesültek, a Nő volt felül, mintegy beavatta a Férfit. A nászukból egy magzat kezdett fejlődni az Életfa törzsében, és amikor megszületett, akkor láttam, hogy én vagyok az. A Férfi vadászott, harcolt, menedéket épített, a Nő pedig vigyázott rám, és nevelgetett. Volt, amikor veszekedtek, de összetartottak, mert közös céljuk volt.

Végül az Életfa helyén egy fénylő út jelent meg, és ők ketten elindultak a Fény felé, a Felső Világba. Ekkor láttam meg a saját testemet is az utazásban, ahogy magamra néztem - egy inidián sámán vagy varázsló díszeiben álltam ott. Ezt az utazást érdemes többször is ismételni, hogy nyomon tudjuk követni a férfi- és női oldalunk változásait.