Oltár felállítása

A házi oltár az a hely az otthonunkban, mely a szakralitást képviseli, melyen keresztül a Szellemvilághoz kapcsolódunk. Ha még nincs otthon oltárad, akkor itt az ideje elkezdeni gondolkodni rajta, mert szükséged lesz rá! Az alábbiakban néhány alapgondolatot szeretnék leírni ezzel kapcsolatban. 

1. Keresd meg az oltár helyét! A legtöbb hagyományos kultúrában a keleti vagy északi irány felé tájolják az oltárakat, de bármelyik helyet választhatod a házban, amiről úgy érzed, hogy ott lesz a legjobb. Egy komód vagy szekrény, vagy valamilyen emeltebb asztalka, egyéb bútordarab jó alap lesz az oltárhoz. Vannak, akik komolyabb felépítményt is kialakítanak az oltár helyén. A lényeg az, hogy ez legyen egy nyugodt helye a házadnak, ahol le tudsz ülni révülni, meditálni, imádkozni, szellemi munkát végezni. 

2. Keress erőtárgyakat! Erőtárgy minden olyan tárgy, mely a számodra a szakralitást, spiritualitást, a szellemi valóságot vagy az isteni energiákat képviseli. Lehetnek természetes képződmények, például faágak, tollak, csontok, koponyák, szarvak, agyarak, növényi részek, kövek, ásványok, de megmunkált tárgyak is, pl. szobrok, bálványok, fémtárgyak, képek vagy festmények, metszetek. Az erőállataidat és a szellemi tanítóidat is megjelenítheted valamilyen formában az oltáron.

3. Állítsd fel az oltáradat! Amikor az erőtárgyakat az oltárra helyezed, törekedj arra, hogy megjelenjen a négy égtáj és a négy elem (föld, víz tűz, levegő), sőt, vannak, akik "háromdimenziós" oltárat készítenek, ahol az Alsó, Felső és Középső Világot is megjelenítik. Az oltáron lehetnek még hangszerek, szertartás-eszközök, füstölők, gyertyák, mécsesek, és felajánlásként odatehetsz ételt-italt, virágokat, gyümölcsöket, terméseket is. 

4. Az oltár "beavatásánál" kérd a Szellemvilág áldását, és azt, hogy amikor "aktív" az oltár, például amikor füstölőt gyújtottál, vagy odahelyezted az étel-áldozatot, akkor működjék kapuként a Szellemvilágba. Amikor nem használod, vagy elutazol otthonról, akkor ezt a kaput le kell zárni, nehogy "illetéktelenek" is bejöjjenek rajta keresztül. 

Az andoki indiánok, akik az inkák szakrális utódai, például "mesának" nevezik azt a kis zsákocskát, amit mindig magukkal cipelnek. Eben a zsákocskában erőtárgyak vannak, melyeket elhelyeznek az oltáron, amikor szertartást végeznek, és a széthajtogatott zsákocska lesz ilyenkor az oltárterítő. Bizonyos népeknél az áldozati tűztér, a sámándob vagy a sámán öltözete képviseli az oltárt, és ott jelenítenek meg minden szentséget. Bár a sámánság nem dogmatikus, és nem ír elő szigorú szabályrendszereket, érdemes a saját intuíciónkra hallgatva létrehozni az oltárunkat, és a fenti elvek figyelembe vételével használni. Az oltár lehet nagyon egyszerű, és nagyon komplex is, de nem feltétlenül ez fogja meghatározni a szellemi munkánk hatékonyságát.