9. vers
anáhaté csétaszi szávadhánaih
abhjásza-súrair-anubhújamáná
szamsztambhita svászamanah pracsárá
szá dzsrimbhaté kévala kumbhaka-sríh
A kévala kumbhaka pompája akkor virágzik ki, amikor a figyelmes gyakorló elméje elmerül az anáhata hangban, mely megállítja a lélegzet és az elme mozgását.
Ez a vers tovább részletezi a kévala kumbhaka elérésnek módját. A pránájáma és a bandhák előzetes gyakorlása után, miközben az elmét megszabadítottuk a nem kívánt ragaszkodástól, az elménket el kell meríteni az anáhata csakrában, illetve a szívcsakrában keletkező belső hangban, az anáhata-nádában. Ennek hatására a légzés és az elme is megdermed, mozdulatlanná válik:
náda-sravanatah ksipram antaranga-bhudzsangamah
viszmritja szarvam ékágrah kutracsin nahi dhávati
„Az elme olyan, mint egy kígyó, amelyik minden ingatagságot feladva és a nádát meghallva nem mozdul el sehová.”
kásthé pravartitó vahnih kásthéna szaha sámjati
nádé pravartitam csittam nádéna szaha líjaté
„A tűz, miután meggyújtotta a tűzifát, azzal együtt kialszik (amikor elégett); így a nádára rögzített elme is inaktívvá válik, ha a náda megszűnik.”
ghantádi-náda-szakta-sztabdhántahkarana-harinaszja
praharanam api szukaram sara-szandhána-pravínas csét
„Amikor az antahkarana [elme], mint az őz, elmerül a csengők stb. hangjának hallgatásában, és mozdulatlanná válik, akkor az ügyes íjász nagyon könnyen meg tudja ölni.” (Hatha-jóga Pradípiká 4.96-98)
A nádánuszandhánam korábban említett gyakorlatának következtében az elme elcsendesedik, és a légzés is tudatossá, szabályozottá válik. A légzés és az elme szorosan hat egymásra.
csalé váté csalam csittam niscsalé niscsalam bhavét
jógí szthánutvam ápnóti tató vájum niródhajét
„Amikor a légzés zavart, az elme is zavarttá válik. A légzés szabályozása által a jógí eléri az elme szilárdságát.” (Hatha-jóga Pradípiká 2.2)
A jógik tehát hangsúlyozzák a pránájáma gyakorlását az elme lecsendesítése érdekében. Meg kell jegyezni azonban, hogy ennek a fordítottja is igaz. Amikor az elme csendes, akkor a légzés is csendes, amikor pedig az elme izgatott, a légzés is szaggatottá válik. Ez a nádánuszandhánam hatása: ha az elme megnyugszik, akkor a légzés is. Ha sikerül hosszabb ideig fókuszált állapotban tartani az elménket, és elkerülni a csapongást, akkor a légzésünk is szilárddá válik. Azt azonban szintén érdemes észrevenni, hogy az elme sokkal finomabb, mint a légzés, tehát a légzésszabályozással könnyebben tudunk haladni, mint az elme szabályozásával, ezért ezzel érdemes kezdeni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése