A Visnu-állapot

Újabb részlet a Jóga-tárávalíból:

12. vers

pratjáhritah kévala-kumbhakéna
prabuddha kundaljupabhukta-sésah
pránah pratícsina pathéna mandam
vilíjaté visnu-padántarálé

A kévala kumbhaka által a szusumnába irányított prána, mely annak a maradványa, amit a Kundaliní megemésztett, miután felébredt, fokozatosan feloszlik a szusumnában, Visnu állapotában, aki a közbülső tér.

Itt ismét az ídában és pingalában keringő két életlevegő, a prána és apána egyesüléséről van szó a szusumnában, a központi energiavezetékben. A Kundaliní felébredése után nem csak felszabadítja a szusumná bejáratát, hanem el is emészti a szusumnába belekerülő pránát, melynek maradéka (bhukta-sésa) elősegíti, hogy a tudatosság elérje a legmagasabb állapotot, a Visnu-padát.

A múládhára csakra az a pont, ahol a három nádí találkozik, és ahol a prána be tud lépni a szusumnába. Innen emelkedik a prána, a Kundaliní és a tudat a szahaszrára-csakrába, melyet Visnu-padának is nevezhetünk. A Visnu-állapot, vagy Visnu lakhelye az antarála szóval is nevezve van, amit úgy fordíthatnánk, hogy "az, ami mindenben jelen van, de ugyanakkor mindenen kívül is van". Erről a Bhagavad-gítában (9.4-6) is olvashatunk:

"Megnyilvánulatlan formámban ezt az egész univerzumot áthatom. Minden lény Bennem van, de Én nem vagyok bennük. És mégsem nyugszik Bennem minden teremtett. Íme misztikus hatalmam! Habár Én vagyok az összes élőlény fenntartója, s jelen vagyok mindenhol, Én magam mégsem vagyok része e kozmikus megnyilvánulásnak, mert Én vagyok a teremtés eredeti forrása. Tudd meg, hogy minden teremtett lény úgy nyugszik Bennem, miként a mindenhol fújó erős szél nyugszik állandóan az űrben."

T. Krishnamacharya szerint, a pránák feloldódása a szusumnában egy maradandó változás, és utána már nem térnek vissza az ídába és a pingalába. Amikor a jógi eléri ezt az állapotot, akkor megszűnik a halálfélelme, az éhségérzete és a fáradtságot sem érzi. Ezt az állapotot csak nagyon kevés jógi tudja és akarja elérni, mert utána már csak a testből való végső kilépés vár rá, nem térhet vissza a "hétköznapi" érzékszervi tevékenységekhez. Ezt az elvet több hatha-jóga írás is alátámasztja. Így jobban fel tudjuk mérni, hogy mennyire szavahihető valaki, aki azt állítja, hogy átélte ezt az állapotot.