11. vers
trikúta-námni sztimité 'ntarangé
khé sztambhité kévala-kumbhakéna
pránániló bhánu-sasanka nádjau
vihája szadjó vilajam prajáti
Amikor a kévala kumbhaka megbénítja az elmét, a prána és a kozmikus prána azonnal elhagyja a szoláris (pingalá) és lunáris (ídá) nádíkat, és feloldódik a trikúta nevű csendes helyen (az ágjá csakrában).
Ebben a versben Ádi Sankara a kévala kumbhaka állapot hatását mutatja be. A kévala kumbhaka állapot folyamatos (vagy rendszeres) fennállása során a prána, mely a szoláris és lunáris nádík között oszcillál, belép a szusumnába, a központi energiavezetékbe. A felébredő Kundaliní energia elégeti a három granthit (csomót), melyek megakadályozzák a prána belépését a központi energiavezetékbe. A hatha-jóga állapota pontosan ugyanez:
ha-kárah kírtitah szúrjah tha-káras csandra ucsjaté
szúrja-csandramaszórjógát hatha-jógó nigadjaté
"A "ha" szótag a szúrja (pingalá) vezetékben áramló pránára, míg a "tha" szótag a csandra (ídá) vezetékben áramló pránára utal. A két prána összeolvadását nevezik hatha-jógának (Brahmánanda Dzsjótszná című kommentárjából a Hatha-jóga Pradípikához).
A Nap- és a Hold-prána mindaddig a két oldalsó vezetékben kering és oszcillál, amíg a szusumná bejáratát eltorlaszoló Brahma-granthit fel nem oldjuk a bandhák, nádí-sódahana pránájáma, múdrák és/vagy a kévala kumbhaka segítségével. Ekkor a bejáratnál szunnyadó Kundaliní belép a szusumnába, és vele együtt a két oldalsó vezetékből is behatol a prána a központi vezetékbe. Ennek következtében a jógi megszabadul a kettősségek (hideg-meleg, éjjel-nappal, bánat-öröm) befolyásától, és minden körülmények között képes megőrizni egyensúlyát. Ezt nevezi Buddha arany középútnak.
A fenti versből is láthatjuk, hogy a hatha-jóga állapotának eléréséhez elengedhetetlen a pránájáma gyakorlása. Sok szerző és tanító manapság úgy értelmezi a hatha-jóga kifejezést, hogy csak az ászana-gyakorlásra vonatkozik, holott valójában az ászana, valamint a jama és nijama gyakorlása csupán a pránájáma előkészítését szolgálja.
A trikúta kifejezés a két szemöldök közötti csakrára utal, vagyis az ágjá csakrára, melyben a három csatorna, vagyis az ídá, pingalá és a szusumná ismét egyesül. A prána, Kundaliní és a tudatosság, felemelkedve az ágjá csakrába, túllép az öt elem (föld, víz, tűz, levegő, és éter) korlátain, és megkezdi a szellemi megtapasztalás útját. Az ágjá csakrában a szaguna (tulajdonságokkal rendelkező) Brahmant és a szabídzsa (maggal rendelkező) szamádhit tapasztalhatja meg a gyakorló, és e hatodik csakrát tekinti a legtöbb tantrikus írás a legutolsónak. A nirguna (tulajdonságok nélküli) Brahmant, valamint a nirbídzsa (mag nélküli) szamádhit a szahaszrárába megérkezve élheti át a gyakorló. Más magyarázók szerint az ágjá a dzsívátmát (egyéni lelket), míg a szahaszrára a Paramátmát (Univerzális Lelket) képviseli.
A versben a prána az egyéni életerőt, életlevegőt képviseli, míg az anila a kozmikus pránát, vagyis a mindennek teret adó ákása (éter) elemet képviseli. A trikúta kifejezés (szó szerint "három hegycsúcs") az a pont a csakra-rendszerben, melyen túl az egyéni és a kozmikus prána összeolvad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése