Tanítások az ősök útján, hetedik lépés 3. rész

Vasárnap reggelre virradt, és én valahogy úgy éreztem, hogy még nem igazán dolgoztunk a félelmeinkkel ezen a hétvégén, bár közben arra is rájöttem, hogy ez egyik félelmem az, hogy lemaradok valamiről, vagy nem jut idő valamilyen fontos dologra. A napot egy megosztókörrel kezdtük, és mindenki elmondta az élményeit az eltelt másfél nappal kapcsolatban. Utána sor került az ajándékozásra, melyre a februári alkalom óta készültünk. Akkor Királyházán voltunk, és kimentünk ez erdőbe erőtárgyat gyűjteni, majd ebből készült valamilyen tárgy. Én találtam egy szarvas-lábszárcsontot, valamint egy szép lapos követ. A csontból egy dobverőt készítettem, kristállyal a végén, a kőből pedig egy füstölőtartót, úgy, hogy körberagasztottam a szélét hegyikristály és füstkvarc csúcsokkal, és így lehet benne zsályalevelet és egyéb füstölőanyagokat égetni. 

Nagyon izgultam, hogy ki fogja kapni az ajándékokat, és azon is, hogy nekem mi jut. Odahelyeztük az ajándékokat az oltár elé, és egyenként ment ki mindenki, hogy megérezze, melyik ajándék szól neki. Én végül egy üreges kéregből készült csövet kaptam, melyet egy ametiszt kristály díszített. Amikor mindenki megcsodálta az ajándékát, akkor végeztünk egy lélekutazást, hogy megtudjuk, miben segít majd bennünket az erőtárgy. Ahogy Oguz elkezdett dobolni, én bekötött szemmel lütem, előttem az üreges kéreg két kristálykoponya között. Ahogy elindult az utazás, úgy láttam, mintha ez a cső távcsőként vagy kaleidoszkópként működne, melyen keresztül a Szellemvilágot láthatom. Először az erőállataim szemét láttam a csőben: a Sas jobb, majd bal szemét, majd a harmadik szemét, mely nem sárga, hanem zöld volt. Utána a Farkas kék szemeit láttam, majd a harmadik szemét, mely lila volt. Majd az oroszlán sárgás szeme következett, a harmadik szeme pedig tűzszínű volt. A sárkány szemei szivárványszínben ragyogtak, a harmadik szeme viszont világító fekete volt, mintha UV-festék világítana a homloka közepén. 

Utána a csövön keresztül elindultam lefelé az Alsó Világba, és ott ismét találkoztam a sámán-indiánnal. Neki nem volt harmadik szem a homloka közepén, legalábbis a "távcsövem" kis körén keresztül nem láttam. Ehelyett a feje tetején lévő varkocsát láttam felülről, és azon keresztül bekerültem a fejébe, mintha a tobozmirigye és a gerince egy függőleges csatorna lett volna, mely még mélyebbre visz, az igazi gyökereimhez. Egy Életfa mentén ereszkedtem lefelé, és egy szép növényt láttam, melynek a nevét is hallottam: "árvalányhaj". Bár a növény nem úgy nézett ki, mint ahogy később az interneten megtaláltam az árvalányhajról készült fotókat, a néphagyomány szerint a hűséget elősegíti a szerelemben. 

Az árvalányhaj az Alsó Világbeli Életfa gyökerei között nőtt, majd még lejjebb ereszkedtem, és ott kristálykoponyák voltak nagy számban. Majd alattuk szok szép, természetes követ találtam, melyek erőtárgyak akartak lenni. Egy ideje érzem a hívást, hogy köveket faragjak, és remélem, hogy hamarosan meg fog valósulni. Utána a kövek alatt még sok állati csontot és agyarakat, szarvakat láttam, és ezzel kapcsolatban is az jött, hogy faragni kell majd belőlük. 

Az utazás hátralévő részében az a gondolat került előtérbe, hogy a sámánutazáshoz ki kell üríteni a tudatomat, mint egy üreges csövet, és ezt is jelképezi ez az erőtárgy. Most már, ha utazás elején, az "üreges csővé válást" szeretném, gyakorolni, akkor gondolhatok erre a kéreg-csőre. 

A nap további részében még egy lélekutazás várt ránk, melyet párban végeztünk el. Ennek az utazásnak az volt a témája, hogy "merre tovább?", mi a következő lépés, amit meg kell tennünk a szellemi úton, és ezt hogyan egyeztessük össze az életünk kihívásaival. Itt most arról fogok írni egy kicsit, hogy mit látott az én gyakorlópárom az én jövőbeli életemmel kapcsolatban. A jövő évi kiköltözésünk Csúcshegyre bizonyára egy mérföldkő lesz, amely lehetőséget ad a sámángyakorlatok és szertartások gyakorlására, jógára, workshopokra és sok minden másra a nagy kertben és a jurtában. Azt látta, hogy lesz egy kutyám, mely úgy fok kinézni, mnt egy farkas (valószínűleg husky vagy hasonló fajta), és neki is lesz szerepe a szertartásokban. A másik, ami látszott, hogy egy folyó mellett lesz egy elvonulóhelyünk, ami hosszabb távú terv, talán 10-20 év múlva ez is megvalósul. Minden esetre a spiritualitás és annak átadása, tanítása fontos szerepet fog betölteni a családunk életében. Ezzel zárult ez a hétvége, és sok ránk váró feladattal érkeztünk vissza. Az alsó és felső képen láthatjátok az általam készített erőtárgyakat, a középső képen pedig azt, amit én kaptam.