Sok mindenféle program volt betervezve a nyári napfordulóra: A szokásos margitszigeti Napforduló Jógafesztivál, mely a karanténos korlátozások miatt végül nem lett megtartva, csak a Jóga Világnapjával kapcsolatos online és offline események laza hálójaként; illetve az Everness Fesztivál, mely későbbre lett halasztva, és ebben az időszakban egy háromnapos online esemény zajlott le, melyen én is tartottam egy rövidke hatha-jógaórát.
Oguz is tartott behívó szertartást és izzasztókunyhót is a nyári napforduló alkalmával, de arra sem jutottam el, mert most a feleségem volt a soros: ő ment női elvonulásra a Naptanyára, mi pedig Zebegényben töltöttük a hétvégét a gyerekekkel. Ráadásul szombat este volt a Didgeridoo Világnapja is, melynek során a Naptanyán is sokan fújták a hangszerüket, illetve Ternyák Ricsi és Várnai Ákos a Dunakanyar másik felén, Nagymaroson koncertezett az Earth Jam formációval. Szóval minderről lemaradtam a mai napon, de viszont úgy éreztem, hogy a Napforduló időpontját mindenképpen meg kellene ünnepelnem egy szertartással nekem is.
Másfél hete jöttem haza a négynapos látomáskeresésből Csarkútról, amiről írtam is egy részletes beszámolót. Az ott történtek persze nem csak izgalmas kaladok voltak, hanem olyan változásokat indítottak el az életemben, vagy mélyítettek el, melyek feldolgozása még folyamatban van. Egyrészt a tízrészes beszámoló megírása majdnem olyan fáradságos munkának tűnt, mint magának a Látomáskeresésnek a megélése, másrészt amikor visszaértem, azt vettem észre, hogy nem csak az én mikrokozmoszomban változtak meg a dolgok, hanem a környezetemre is eléggé mélyen kihatott a folyamat, legalábbis amit a családtagokon, munkatársakon stb. éreztem ebből.
Ahogy mentünk bele a nyári napfordulóba, úgy éreztem, hogy egyre intenzívebben gyűlik fel bennem is valamiféle frusztrált, ingerült energia, valami, amitől jó lenne megszabadulni egyszer és mindenkorra, és továbblépni egy tudatosabb, lágyabb, befogadóbb irányba. Ez alkalomból írtam is egy posztot, ahogy a szertűz előtt üldögéltem, és készültem a mai egyszemélyes, ám mégsem magányos szertartásomra.
"Áldott Napfordulót kívánok Mindenkinek! Ez alkalommal súlyos energiák gyűltek fel a Makrokozmoszban és a Mikrokozmoszban is. A nyári napforduló magyar idő szerint június 20-án 23 óra 44 perckor fog bekövetkezni, újholddal és gyűrűs napfogyatkozással karöltve, miközben négy bolygó is retrográd irányban halad az égen: Merkúr, Vénusz, Jupiter és Szaturnusz. Tartsatok szert ezen az éjszakán, küldjétek fohászaitokat a Teremtőhöz, hogy ami már megérett a pusztulásra, az hadd mehessen a Tűzapa torkába, és helyet adhasson az újnak, aminek tovább kell élnie. Vigyen el a Vízanya minden tisztátalan dolgot a szívünkből és az életünkből, fújja el a Szélapa gondjainkat-bajainkat, és Földanya szolgáljon szilárd támaszunkul, hogy ismét újjászülethessünk, immáron sokadjára, a Nap-apa szekerének fordulásával, Holdanya tápláló tekintete alatt. Minden a rokonom! Áldás!"
Tegnap még az forgott a fejemben, hogy meghirdetek egy online tűzszertartást és meditációt, mint ahogy több ehhez hasonlót csináltam a karantén alatt. De végül mégis úgy döntöttem, hogy a mai szertartást a telefon kameráját és a Facebook Live nyilvánosságát mellőzve, mondhatni egyedül, a Szellemvilág előtt lemeztelenedve fogom végrehajtani. Egy szép kis hegyi faházikóban vagyunk itt a gyerekekkel, ahol van egy tűzrakóhely is. Ott már délután befűtöttem a szertüzet, a gyerekek is szeretik az ilyen mókát. Majd lefektettem őket, és előkészültem a tűzszertartáshoz.
A tűzzel régóta tart a szakrális "szerelem", már krisnás pap koromban is én végeztem a tűzáldozatokat a nevesebb ünnepek alkalmából. Amióta a sámáni megközelítésben élem meg a dolgokat, a szertartás-része leegyszerűsödött, viszont a szellemi dimenzió folyamatosan mélyül, és ezért itt le is írnám azt, hogyan végzem mostanában a tűzszertartásokat, hátha ti is szeretnétek kipróbálni. Persze ha nem tudsz otthon konkrét tüzet rakni, akkor egy mécses meggyújtása is elegendő, és felajánlásképpen tegyél egy-egy zsályalevelet vagy más illatos gyógynövényt egy parázsló szénkorongra. Az imákat így is el tudod mondani, és a Tűzapa is jelen lesz a gyertyaláng formájában.
De ha van lehetőséged rendes szertüzet gyújtani, akkor használj tiszta fát (ne bontott bútorokat például), és miután meggyújtottad a szertüzet déli vagy keleti irányból, gyújts egy kis füstölőt is. Amikor gyújtod a tüzet, hívd a Tűzapát elő Földanya szívéből, és hívd le Nap-apából is. A tűzbe az egyes imák, fohászok után érdemes felajánlásokat helyezni a Szellemvilág számára. Ez sokféle dolog lehet: tej, tömény alkoholos ital, gabonafélék, olajos, zsíros ételek, gyógynövények, gyümölcsök stb. Én ma este egy kis rizst kevertem össze olívaolajjal, és azt ajánlottam minden fohász után a tűzbe, illetve az elején néhány frissen szedett zsályatövet is beledobtam.
Az imák, fohászok konkrét szövegezése nem fontos, mondd azt, ami szívből jön! Krisnás koromban szanszkrit mantrákat zengettünk, de most a saját szavaimmal történő imát részesítem előnyben, mivel így mélyebben rá tudok hangolódni a különböző szellemi minőségekre. A fohászok sorrendjében a következő erőket szólíthatjuk meg:
1. A hét iránnyal kezdjük, évszaknak megfelelően: nyár-dél; ősz-nyugat; tél-észak; tavasz-kelet; Alsó Világ, Középső Világ, Felső Világ.
2. Nap-apa és Hold-anya
3. Csillagok
4. A Teremtő Isten és Istennő, Tengri, a Kék Ég, vagy az Űr
5. A négy elem istenségei: Szél-apa, Vízanya, Tűz-apa, Földanya
6. Az erőállatok szellemei
7. A növények és fák szellemei
8. A kövek és kristályok szellemei
9. Az ősök szellemei
10. A tanítók (evilági és szellemi)
11. Minden érző lény
A felsorolás még alakulhat, ahogyan az én világképem is alakul folyamatosan. Te is beleveheted még azokat a szellemi entitásokat, erőket, melyek számodra kiváltképp fontosak.
Mindegyik szellemhez elmondtam a fohászomat a saját szavaimmal, majd egy kis felajánlást helyeztem a tűzbe, és azt mondtam: "Minden a rokonom!"
Ahogy repültek a fohászok, úgy csendesedett és könnyebbedett a lelkem, mintha ez a napfordulós szer a méltó lezárása lenne az elmúlt heteknek és a látomáskeresésnek, és lassan valóban rá tudnék állni az új "kerékvágásra". A felajánlások után elkezdtem dobolni, és bár nem révültem be olyan mélyen, de volt egy megélésem, mintha egy vörösesen fénylő alagútban haladnék, melynek falai melegek és puhák, mintha élő szövet lenne. Az alagút egyszerre vezet a Földanya szívébe, és az én saját szívembe is, és a végén meleg fény fogad, és azt érzem, mintha egy élő, lüktető hálozatba lennék kapcsolva, mely minden érző lényt összeköt. Ezért nem mindegy, hogy én hogyan érzem magamat, és milyen érzéseket váltok ki másokból. Az érzések, érzelmi állapotok talán még fontosabbak, vagy közvetlenebbül hatnak, mint az intellektuális, ideológiai érvek és álláspontok. Valahogy nyertem egy megértést a "Minden a rokonom" jelszó jelentőségéről. Bár senki nem tudta, hgy én most itt szert végzek, mégis úgy éreztem, hogy nagyon közvetlenül tudok kapcsolódni mindenki szívéhez, és mindez egy megnyugtató, otthonos, harmonikus állapotot eredményez.
Ahogy abbahagytam a dobolást, még tovább merengtem a pislákoló parázson, és a tűz fellángolása és kilobbanása mögött is megsejtettem egyfajta állandóságot, mely néha láthatóan megjelenik, néha elrejti magát, de valójában mindig ott van. A parázs fény-árnyék játéka egy krokodilt, sárkányt, kígyót rajzolt ki, majd a sárkány szemét láttam, és egy evolúciós "animációt", melyben egymásba alakultak a különböző ősi lények, állatok, melyek hajdanán vagy mostanában benépesítették a Földet. Emberi arcok is megjelentek néha, de ők annyira groteszknek tűntek az állatok méltóságteljes szépségéhez képest. Mégis az össszhatás a megnyugvásé, megérkezésé, elfogadásé volt, hogy minden úgy jó, ahogy van, nekem csak rá kell ébrednem a létezés szépségére. Áldott Napfordulót kívánok Nektek is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése