vandé - leborulok, imákat ajánlok; gurúnám - a guruknak, vagyis a mesterek láncolatának; csarana-aravindé - lótuszhoz hasonlatos lábaiknak; szandarsita - akik megmutatják, megnyilvánítják; szva-átma - a saját önvalónk, a transzcendentális lélek; szukha - boldogság, öröm; avabódhé - a felébresztése, megvalósítása; nihsréjaszé - a végső java érdekében; dzsángalíkájamáné - kígyó-szelídítő formájában; szamszára - a születés és halál körforgása; háláhala - pusztító méreg; moha – illúzió; sántjai - megszelídítése.
Az összes guru lótusz lábainál imádkozom, akik az igaz tudást tanítják, és megmutatják az utat az önvaló felébresztésével járó, nagy boldogságról szóló tudáshoz, akik képesek megszelídíteni az illúzió kígyóját, és képesek semlegesíteni a feltételekhez kötött lét tudatlanságának mérgét.
A fenti versben Sankara kifejezi, hogy minden sikert, amelyet a jóga útján elérünk, a guru kegyének kell tekinteni. Az a guru, aki megvalósította a jóga tanítását, a Patandzsalítól, illetve az Úr Sivától eredő tanítványi láncolatot képviseli, ezért többes számban szólítja meg a versben. A hódolat felajánlása a guru lótuszlábainak a tisztelet hagyományos kifejezése, melyet a szívünk előtt összetett kezekkel, vagy a földön botként hasra fekve hajtunk végre. Sankara rámutat arra is, hogy a jóga gyakorlásának célja az önvalóról szóló tudás és megvalósítás felébresztése, mely elvezet a végső boldogsághoz. A guru mintegy kígyó-szelídítőként jelenik meg az anyagi lét dzsungelében, hogy megvédje az eltévedt lelkeket az illúzió kígyójának mérgező marásától, illetve az illúzió hatása alatt álló lelkeket kigyógyítsa tetszhalott állapotukból, és felébressze a valódi lelki létezésre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése