A Siva-szamhitá (5.30) is alátámasztja ugyanezt:
“Nincs még egy olyan póz, mint a sziddhászana, nincs még egy olyan erő, mint a kumbhaka, nincs még egy olyan múdrá, mint a khecsarí, és nincs még egy olyan laja, mint a náda.”
A laja lényege a feloldódás, ami azt jelenti, hogy a jógi a mentális lenyomatok és érzékszervi benyomások fölé igyekszik emelkedni azáltal, hogy a mikorokozmoszt, vagyis az agyát feloldja a természetfeletti Brahmanban. A laja-jóga a szamádhi elérését teszi lehetővé, melynek során az elme feloldódik a múla-prakritiben, vagyis a Természet megnyilvánulatlan állapotában.
Sankara szerint tehát a náda a laja legmagasabb formája, mivel Sivát a náda forrásának tekintik. A náda Siva kozmikus táncának következtében jön létre. Sivát a szanszkrit ábécé hangjai forrásának is tekintik. Ezáltal a szanszkrit nyelv, és minden szanszkrit mantra forrása is egyben. Egy alkalommal Siva és Párvatí versenyezni kezdtek, hogy melyikük a kiválóbb táncos. A nagy kozmikus tánc végén Siva győzött, és tizennégyszer megütötte a dobját. A tizennégy hangból jött létre a szanszkrit ábécé, és Mahésvara-szútráknak is elnevezték e verseket, melyek a szanszkrit ábécé betűit és hangjait tartalmazzák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése