A nádík megtisztításához leggyakrabban a nádí sódhana pránájámát alkalmazzák. Ez egy váltott orrlyukas légzéstechnika, melyet az alábbiakban röviden ismertetek:
Belégzés a bal orrlyukon keresztül
Kilégzés a jobb orrlyukon keresztül
Belégzés a jobb orrlyukon keresztül
Kilégzés a bal orrlyukon keresztül
A fenti két légzésciklus alkot egy kört a pránájámában, ezt a légzést naponta háromszor legalább 15-20 perc időtartamban kell gyakorolni. A belégzések és kilégzések hosszát (időtartamát) fokozatosan növeljük, pl. 4 másodpercről 12 másodpercig. Második lépésként elkezdhetjük a belégzéssel/kilégzéssel azonos hosszúságú kumbhakák (légzésvisszatartások) hozzáadását a légzésciklushoz. Ebben az esetben a fenti pránájáma-körben minden belégzés és kilégzés után egy azonos időtartamú kumbhaka következik. A cél az, hogy a belégzések/kilégzése és a kumbhakák időtartama elérje egyenként a 15 másodpercet. Ezután elkezdhetünk dolgozni az eltérő arányú légzésciklusokkal, még tovább növelve a kumbhakák hosszát, majd a gyakorláshoz hozzátehetjük a kévala kumbhaka pránájámát, melyben a légzéskimaradások spontán (nem szabályozott időtartamokban) következnek be. A kévala kumbhaka pránájáma lehetőséget ad a prána bevezetésére a megtisztult ídából és pingalából (Hold- illetve Nap-vezeték) a központi energiacsatornába, a szusumnába.
A duális (Nap-Hold) pránák egyesítése és szusumnába történő bevezetése, valamint a prána és apána (felfelé és lefelé irányuló prána) egybeolvadása a Kundaliní energia felébresztése által valósul meg. A Jóga-jágjavalkja szamhitá (12.8-13) a következőképpen ismerteti ezt a folyamatot:
„Ezután húzzuk befelé a pránát a tűzzel együtt és az elme segítségével fókuszáljuk a köldökben szunnyadó Kundaliníre. A Kundaliní a szájával eltakarja a szusumnát, a csuklyájával pedig a többi nádít, a saját farkát a szájában tartja, úgy lélegzik, mint egy szunnyadó kígyó, mégis mindig ébren van, a saját fényében ragyog, és minden lény köldökben (nábhi) lakik. Az, aki a prána által legyezett tűz lángjai által, teljes koncentrációval megégeti a Kundalinít, mely a kandaszthána (alhas) közepében lakik a nádíkban, és megakadályozza a párna áramlását; a legkiválóbb az emberek közül. Amikor a kígyó formájú Kundalinít megégeti a tűz, és megrázza a váju, akkor kiterjeszti csuklyáját és felébred. Amikor a Kundaliní felébred a nábhi (köldök) közepén, a vájuk (levegők) a testben egyesülnek, és együtt mozognak a tűzzel, mint a cérnaszálak a szövetben.”
Egyes interpretációk szerint a fenti idézetben a Kundaliní elégetéséről van szó, mivel az egy tisztátalanság, szennyeződés, ami eldugítja a szusumná bejáratát, és megakadályozza azt, hogy a prána bele tudjon áramolni. A tantra hagyománya viszont úgy tekint a Kundaliníre, mint az isteni teremtő erőre, az Istennő minőségére. Így a prána által felszított belső tűz (agni) nem elégeti a Kundalinít, hanem csak felmelegíti, mivel nem is lenne képes kárt okozni ebben az isteni energiában. A Kundaliní kígyó a belső hő hatására felébred, aktivizálódik, mint a napsugarak által felmelegített kígyó, és felvezeti a pránát a szusumnán keresztül. Tehát nem a Kundaliní ég el, hanem a Kundaliní, illetve az agni égeti el a csakrákat elzáró tisztátalanságokat, melyeket a jóga-írások granthikként, vagyis csomókként írnak le.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése