Wyrd - a Sors szimbóluma

Ezt a szimbólumot a múltkori "Lélek anatómiája" előadás utáni vezetett dobolás alatt kaptam. Még egyszer "ráutaztam", hogy pontosan tisztában legyek a használatával. Odin ismét a pajzsot nyújtotta, melynek egyik oldalán a sorsvető-tábla van, a másik oldalán pedig ez a szimbólum: középen egy kör, és abból három, tátott szájú kígyó indul ki, S alakban kanyarodik a testük, és tátott szájukból kilóg villás nyelvük. A tátott száj és a villás nyelv valószínűleg a szabad akaratot jelképezi, hiszen bármilyen helyzetbe is vessen bennünket a sorsunk, mindig van választási lehetőségünk, még ha az valamelyest korlátozott is sok esetben. A három kígyó a három Nornát képviseli, akik a skandináv mitológiában az élőlények és még az istenek sorsának fonalát is fonják. A pajzs kék színű volt, és rajta a jelek vörösek. Ahogy Odin tartotta, a kígyók kiemelkedtek, és összefonódva felfelé nyúltak, egyre jobban kifényesedve. Eddigi utazásaim során, amikor a Nornákat láttam a Wyrd forrás mellett ülve, ahogy a sorsfonalakat fonják, azt láttam, hogy minden ember sors-fonala felfelé nyúlik, a Teremtő vagy az Ősforrás felé, mellyel mindig össze vagyunk kapcsolva, mint egy köldökzsinórral, így a Legfelsőbb Tudatosság mindig tudja, hogy mi van velünk, mire van szükségünk, és mi is kapcsolódni tudunk Hozzá és a Szellemvilághoz. A tudatosságunk fejlesztésének alacsonyabb fokain is vannak összefonódások, kapcsolódások más egyéni lelkek sorsával, karmájával, de minél alacsonyabb rezgésen élük ezt meg, annál jobban lekötnek ezek a kapcsolódások, viszont minél magasabb és szabadabb a tudatunk, annál jobban ki tudjuk terjeszteni érzékelésünket mások sorsára, élethelyzetére is, anélkül, hogy az bennünket befolyásolna, vagy mi akarnánk beleszólni mások életébe.


A fenti képen egy modern pajzs-díszítésen láthatjuk a három Nornát, a lenti képen pedig az általam kapott szimbólumot igyekeztem lerajzolni. A három Nornáról már írtam korábban, a hármas szám sokféle szimbolikát takarhat, például: jelen, múlt, jövő; Alsó/Felső/Középső Világok; teremtés-fennmaradás-pusztulás, vagy akár a három anyagi minőség: szenvedély (aktivitás), tudatlanság (passzivitás), jóság (egyensúly). Mos szeretnék ismét idézni egy részletet Raven Kaldera könyvéből, melyben a Nornákkal való munkáról ír:

"A Nornák nagyon válogatósak azt illetően, hogy kivel hajlandóak dolgozni. Szinte lehetetlen rávenni őket, hogy a tanítványuk lehess. Általában a védelmező istenséged közbenjárására van szükség. Fontos emlékezni arra, hogy a Nornák nem tartoznak senkinek semmivel, semmilyen istennek, szellemnek vagy embernek sem, és senki nem parancsolgathat nekik. Sok szempontból ők a legnagyobb hatalmú lények a kilenc világban, mert olyan kozmikus törvények képviselői, melyeket még az isteneknek is be kell tartaniuk. A Wyrd-nek, vagyis a Sorsnak minden és mindenki, minden időben alá van rendelve. Ezárt a Nornák megtehetik azt, hogy válogatósak. A munkájuk fontosságát figyelembe véve ez érthető is.

Ez a lecke nem a megszokott formátumban van leírva, mert bármennyire is próbálkoztam, nem tudtam elérni, hogy rajtam keresztül diktáljanak. Úgy érzem, hogy valamilyen oknál fogva nem akarják ezt. Az is egy tényező, hogy a Nornák nem konkrét mondatokban kommunikálnak. Ezt mások is észrevették már. Nem tudni, hogy miért. Biztos vagyok benne, hogy képesek rá, de inkább kápekkel és szimbolikus szavakkal kommunikálnak. Ez nagyon zavaró, és nehéz szavakba önteni. Ezárt, amit most itt leírok, csupán a hangulatát érzékelteti annak, hogy milyen élmény a Nornákkal dolgozni. Igazából - mivel nagyon kevés emberrel állnak szóba (és ebbe a fénymunkások is beletartoznak), nem nagy az esélye, hogy tanítano fognak téged, de ha mégis, akkor figyelj oda, hogy sohase élj vissza ezzel a privilégiummal. Emlékezz rá, hogy ezeknek a lényeknek a kilenc világban senki - még Odin és Hela sem - mondhatja meg, hogy mit csináljanak. Még az istenek is alá vannak rendelve nekik és a szövésüknek.

Kétszer dolgoztam a Nornákkal, mindkét alkalommal nagyjából egy hónapig. A saját munkámmal fizettem érte - kézimunkával éás takarítással. Úgy tűnt, hogy ezt akarták a legjobban: hogy fonállal dolgozzak, fonjak és szőjek, hímezzek, valamint hogy tisztítsak és takarítsak. belefektettem az energiát, hogy dolgozhassak velük, és miközben dolgoztam - mosogattal, sikáltam, varrtam, az volt az érzésem, hogy valami mást is tisztítok és varrok, valami oylat, amibe nem láthattam bele. Első alkalommal fontam és varrtam, második alkalommal pedig szőttem. Mindkét alkalom erős tisztulással járt.

Több órányi varrással és takarítással kiérdemeltem néhány percnyi tanulási időt. Lefeküdtem és transzba merültem, és szinte azonnal az az érzés lett rajtam úrrá, mintha nagy magasságból egy hálóba esnék, ami a Nornák munkája. Annyira hatalmas volt ez a hálózat, hogy egyszerre csak egy kis darabkájára tudtam koncentrálni. Színes szövedéke úgy terjedt ki, mint a bolygó horizontja, amelyikre érkeztem. Minden esetben a saját fonalamra érkeztem, mert azt akarták, hogy onnan kezdjem. Azt mondták, hogy keressem az enyémhez kapcsolódó szálakat, vagy amik körém fonódnak - a partnerem, a gyermekem fonalai - és tanulmányozzam azokat, mivel őket már jobbna ismertem. Figyelmeztettek, hogy ne nézzek előre a haláluk (vagy a saját halálom) irányába, mert most még nem kaphatjuk meg ezt az információt, és a jövő még nem teljesen végleges, és ha belenézünk, azzal rosszabra fordulhatnak a dolgok. Ezt az utasítást eléggé hűvös hangon adták, ami visszatartott attól, hogy nagyon előrenézzek a fonalaikon, bármennyire is hajtott a kíváncsiság.

Utána azt mondták, hogy vegyem szemügyre azokat a szálakat, melyek csupán keresztezték az enyémet, akár egy pillanatra is. Egyesek alig érintették - ismerősök, vagy akikkel mostanában találkoztam, vagy fogok találkozni. Ezt vizsgálnám egy kliens esetében is, és ha előttem ülne, akkor a saját fonalamtól indulhatnék ki, hiszen abban a pillanatban keresztezik egymást. Azt mondták, hogy kövessem azt, ahogyan belefonódik a felszínbe, és összekapcsolódik más fonalakkal - a mai napig nem tudnám leírni a Szövet több, mint háromdimenziós mivoltát, de valahogy a fonalak mind keresztezték egymást a tekintetem előtt, anélkül, hogy a szövet felszíne alá kerültek volna, ami születéseket és halálokat jelentett volna - és keressem a csomókat és bogokat. Akkor "megérkezhetek" arra a fonálra és megérinthetem azt a csomót és "láthatom" a problémát.

Utána jött a következő rész - hogyan oldjuk meg? Az első gondolatom az volt, hogy megfogom a fonalat és megpróbálom kihúzni, de erről gyorsan lebeszéltek a Nornák. Volt egy homályos és zavaros vízióm (mondhatjuk azt, hogy a legtöbb instrukciójuk, ha lehet így nevezni, úgy jött, mintha fejbe vágnának egy rövid és intenzív látomással) arról, hogy vaktában meghúzok valamit, ami meghúz még valamit, ami meghúz valamiket a felszín alatt és egy csomó dolgot felborít, és amikor megértettem hogy valamit rosszul csináltam, akkor elengedtem, és a fonálnak az a része rátekeredett az enyémre és odakötözött a problémához. Rendben, ebből nem kérek. Akkor mi legyen?

Egy kéz az enyém körül - Urd, Verdandi, vagy Skull keze lehetett, nem tudom - és az én kezem is a csomóra fonódott és lenyomódott a felszín alá. Olyan volt, mintha jeges vízbe mártottam volna a kezemet, és fájt. Várj... Várj... (De mire is várok?) utána lassan, nagyon lassan, agonizálva, figyelembe véve, hogy asztrális kezeim majd' lefagytak - jött egy látomás, hogy az egyén valamit végrehajt, vagy egy tettet, vagy egy cselekvés-sort, amivel kicsomózhatja a gubancot. Neki, és nem nekem kell cselekednem.

A Nornák második leckéjéről nem írhatok, mert nem engedik, és mindig az lesz, amit Ők akarnak. De ez a leírás is adhat egy jó elképzelést egy kezdő fénymunkásnak, hogy mit várjon tőlük - hacsak nem cselekszenek veled teljesen máshogyan, és miért ne tennék? Senki nem jósolhatja meg a cselekedeteiket, még elkerülhetetlenségükben sem, ami valamit elárul a valódi végzetszerűségről, nem?"