A természeti népek esetében a lélekvesztés és az erővesztés nem volt gyakori jelenség, de ha előfordult, akkor a sámán azt könnyűszerrel meg tudta oldani. Ahogy azonban megjelent a "civilizáció", azaz a társadalmi komplexitás, az emberek egész osztályai, tömegei kerültek olyan viszonyokban és körülmények közé, amelyek lélekvesztéssel és erővesztéssel járnak. A fent felsorolt problémák e kettőnek a következményei. Amikor egy ember elveszíti a lélekrészeit és a személyes erejét, akkor sebezhetővé válik, és sokkal könnyebben beférkőznek az aurájába a különböző betolakodók, melyek makacs egészségügyi és pszichés problémákat is okozhatnak. A betolakodók különböző típusairól majd még fogok írni a későbbiekben. Most egyelőre maradjunk annyiban, hogy a modern világban a legtöbb embernek szüksége van a lélekvisszahívásra és az erő visszahozására. A lélekvisszahívásról már írtam több blogbejegyzést (a saját lélekvisszíhvásom 1, 2, 3, egy általános ismertető, illetve a tapasztalataim a vendégeimmel), és most, hogy csökkennek már a korlátozások, újra fogadok vendégeket egyéni találkozókra, és igyekszem segíteni nekik a sámáni módszerek eszköztárárval.
Most azonban szeretnék írni egy másik módszerről, amit az "erő visszahozásának", vagy "transzgenerációs oldásnak" is lehetne nevezni. A lélekvesztés ugyanis bekövetkezhet ebben vagy az előző életünkben is, és ez egy olyan élmény - vagy mondjuk inkább védekező reakciónak - ami a személyes karmához, az általunk megélt traumákhoz kapcsolódik. A transzgenerációs minták viszont olyan kapott hatásokat jelentenek, melyek " átíródnak" az elménkre és a tudatunkra a szüleinkkel töltött sok-sok év alatt. A szülő viselkedési és gondolkodási mintázata, értékrendje és személyes példája nagyon mélyen beleivódik a gyermekbe, aki a szülőkre, mint elsődleges védelmezőire tekint. Maga a szülő is azokat a mintázatokat hordozza magában, amiket a saját szüleitől kapott (megfűszerezve a hozott karmájával természetesen), és így tovább.
A hagyományosabb társadalmakban a gyerekek sok pozitív erőt és áldást kaptak a szülőktől, nagyszülőktől. Voltak családi hagyományok, szokások, mesterségek, olyan szellemi tanítások, emlyek apáról fiúra szálltak. A modern társadalom azonban ezeket javarészt bedarálta, viszont a traumatizáló minták ugyanúgy átíródnak. Ha a vendég életének valamely területén problémák vannak, nem "áramlik" megfelelően az erő, és a szüleire, nagyszüleire is ugyanaz vagy hasonló állapot a jellemző, akkor a sámán igyekszik visszamenni ahhoz az őshöz, akinél az adott életterület még rendben volt, és tőle kéri az erőt és az áldást, hogy a jelen korban élő leszármazottja esetében is működni kezdjen ez a terület. A transzgenerációs gyógyítás szemszögéből az ősöktől érkező erőre úgy tekintünk, mint egy folyóban hömpölygő vízre. Ha valahol a mederben kialakul egy gát, elzáródás, akkor ott felgyülemlik a víz, lejjebb pedig elapad, nem folyik rendesen. Ha nem sikerül megszüntetni a gátat, akkor vizet kell hozni onnan, ahol még bőven volt. Sok esetben az utazásaim során is az ősök valamilyen víz, leves, ital, folyadék formájában adják át nekem az áldást, amit vissza kell hoznom a jelenbe. Én azt megiszom, majd amikor visszatértem az utazásból, "befújom" a vendég erőközpontjába.
Bár ez az eljárás eléggé misztikusnak és varázslatosnak tűnik, a vendégek sokszor érzik a kapcsolatot az áldást adó őssel, és a történet, élethelyzet alapján megjön a hitük abban, hogy nem kell szüleik, nagyszüleik hibás mintáját tovább másolniuk, hanem ők is meríthetnek az erő kútjából és sikert érhetnek el azon az életterületen, legyen az a párkapcsolat, munka, gyermekáldás, önmagunk keresése vagy bármi más. Az önmagunkba és az ősökbe, valamint a Szellemvilág segítő erejébe vetett hit az alapja annak, hogy meg is kapjuk az erőt, és megtanuljuk használni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése