"Pontosan mi is a tudat, és miért olyan nehéz megállapodni benne? Jógikus megfogalmazásban a tudat „az, ami tudatos”, és nem „az, amiről tudatos vagyok”. Tehát nem a tudati tartalom az, hanem a tiszta tudatosság. A tiszta tudatosság a tudat funkciója és a tudat a tudatosság székhelye. Ez az, ami megváltoztathatatlan, örök, határtalan, és minőségek nélküli. Az elménk képtelen felfogni a tudatot, mert az elme automatikusan ragaszkodik a formákhoz, és nem veszi észre a forma nélkülit. Az elménk nagyon jó szolgálatot tett az élet (hozzávetőlegesen) sok milliárd éves evolúciója alatt. De a spirituális felszabadulásunknak ezen a pontján túl kell lépnünk az elmén. Mivel képtelen felfogni a tudatot, ki kell alakítanunk egy folyamatos tendenciát arra, hogy megállapodjunk a tudatban. A „megállapodás” kifejezés nagyon fontos. Igazából már maga a tudat vagyunk, de mivel van egy elménk, mely folyton felszínre jön, hajlamosak vagyunk elfeledkezni és nem azonosítani magunkat a mélyünkben fekvő lénnyel, mely a valódi azonosságunk. A Buddha azt mondta, hogy a tudat a tartály, mely az egész világok és az összes élőlényét magában foglalja. Ahelyett, hogy úgy gondolnánk a tudatra, mint ami a testben vagy az elmében található, át kell váltani arra a felfogásra, hogy a létezés, a világ, az elme és minden más is a tudatban vagy a tudattal történik.
Ha követjük a víz útját egy folyóban, a forrásból ered, aztán esetleg zúgókon és vízeséseken halad át, aztán széles mederben, és végül megérkezik a folyó torkolatához, ahol beleolvad az óceánba. A folyó azonban egyszerre van jelen mindezeken a helyeken. Hasonlóképpen, ahogy keresztülhaladunk az életen, azt gondolhatjuk, hogy először megszületünk, utána fiatalok vagyunk, aztán öregek, és végül meghalunk. De a tudatunk egyszerre van jelen mindezeken a helyeken, és örökké változatlan. Ezért mondják a misztikusok, hogy a születés, öregkor, és a halál is csak a tudatban zajlik le.
A világ lecsökkentése erre a szamádhira
Ez a szamádhi általában olyan erőteljes, hogy sokan megpróbálják az egész világot erre az állapotra redukálni. De ez a nirvána ürességébe vezetne, melyben az egész világ és benne az összes lény semmivé válna. Ez a legfontosabb – bár nem kizárólagos fontosságú – szamádhi. Egyes misztikusok azt tanították, hogy ennek a szamádhinak az egyetlen célja az önmegsemmisítés és a célunk a világ meghaladása és elutasítása. Úgy gondolom, hogy ez egy tévedés, és maga a világ isteni megnyilvánulás. Még ha ez a szamádhi a kontempláció irányába is mozdít, sohasem szabad lenéznünk a világot, vagy az életet. Még a világról való lemondásra felszólítók tábora is elismeri, hogy a világ az, ami lehetőséget ad az élőlényeknek a felszabadulás elérésére. Viszont a szamádhik teljes sorozatának alkalmazása megtanít bennünket arra, hogy a részvétel a világban egy isteni cselekedet és Isten határtalan kreativitásának kifejeződése. Sok szempontból a jóginak nem csak a modern nyugati felfogás alól kell felszabadulnia, mely szerint a tapasztalatok csupán az agyban lezajló biokémiai és bioelektromos folyamatok következményei, hanem attól a klasszikus hiedelemtől is, hogy a világ rossz hely, amiből ki kell menekülni. A vallás és a miszticizmus túlzott hangsúlyt helyez erre a szamádhira, és a hozzá kapcsolódó transzcendens Isten szerepére, aki e világ felett áll."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése