Holografikus meditáció 6. rész

Olvassuk át az előző öt részt (1, 2, 3, 4, 5) , és végezzük a bennük leírt gyakorlatokat egészen addig, amíg nem teszünk szert megfelelő rutinra a tudatunk kitágításában. A következő meditációs technika arra szolgál, hogy amikor megtanultunk kilépni a háromdimenziós valóság és a megszokott időfolyamat korlátai közül, akkor a tudatunkat rá tudjuk hangolni bármelyik dimenzió rezgéstartományára, és az adott dimenzióban lévő tárgyakat, személyeket stb. ugyanolyan valóságosnak és kézzel foghatónak tudjuk érzékelni, mint a három dimenziót. Ehhez a tudatunk rezgését fel kell emelni, máskülönben a magasabb dimenzió jelenségei nagyon éterikusnak fognak tűnni, nem annyira konkrétnak, mint a 3D-s valóság. 

A meditáció végzéséhez fontos megértenünk a lélegzetünk természetét. Ha az elménk egy bizonyos meditációs tárgyra fókuszál, legyen az bármelyik dmenzióban, akkor a légzésünk fokozatosan egyre felszínesebbé és lassúbbá válik, és néha kihagy, azaz spontán légzésszünetek jelennek meg. Ezeket a légzésszüneteket a jógában kévala kumbhakának nevezzük. Ez a légzésszünket a mély transzállapot elérésének jele, és ezek alatt ugrik át a tudatunk más dimenziókba. Nem kényszeríthetjük a légzésünket ennek a mintának a felvételére. A rendszeres gyakorlással ez magától alakul ki. A legtöbb ember túlzottan türelmetlen hozzá, ezért elkezdi akarni és erőltetni a dolgot.  

Ha sikerül kellőképpen ellazulni, és elengedni a légzést, akkor a légzésszünetek maguktól megjelennek. Ilyenkor ne essünk kétségbe, nem fogunk meghalni. Ilyenkor kerülünk a mélyebb transzállapotba, és a légzés megszűnésével a lélek és a test kapcsolata is lazábbbá válik, a lélek ki tud lépni, és más dimenziókba tud utazni. Ebben az állapotban a tudatunk nagy mennyiségű energiát kap a magasabb dimenziókból, és ezt az energiát a fizikai test felé is továbbítja. Így lehetővé válik a légzésszünket fenntartása néhány percig, vagy nagyon haladó szinten akár órákig is.

A meditácó során itt is fontos a védelem, enek kétféle módját alkalmazhatjuk a meditáció elején: a) Képzeeljük bele magunkat egy átlátszó gyémántba, mely az egész testünket körülveszi. b) Ha már gyakorlottabbak vagyunk a tiszta fény technikájának használatában (ahogy a buddhisták tanítják), akkor vegyük körbe magunkat teljesen tiszta fehér fénnyel.

Interdimenzionális meditáció

Ez a gyakorlat előkészíti a következőt, ezért érdemes az előtt begyakorolni, mielőtt a nyolcadik csakrával kísérletezni kezdünk.

1. Helyezkedj el ülő helyzetben, lehetőleg valamilyen jógapózban a földön ülve, egyenes gerinccel, melyet nem támasztasz neki semminek. 
2. Kezdd el figyelni a légzésedet, anélkül, hogy megváltoztatnád a légzés ritmusát vagy mintázatát. Csak a légzésre koncentrálj, minden egyéb gndolatot engedj el. 
3. Várd meg, amíg a légzésed lecsendesedik és felszínessé válik, magd irányítsd figyelmedet a spontán légzésszünetekre a belégzés és a kilégzés végén. 
4. Ahogy a légzésszünetek elkezdenek természetesen meghosszabbodni (ne erőltesd, légy türelmes!), az elme elcsendesedik és belép a transzállapotba.
5. Most vidd a figyelmedet a tobozmirigyre a koponyád közepén, a két agyfélteke között. Koncentrálj egyszerre a légzésszünetekre és a tudati kapura, mely a tobozmirigy területén helyezkedik el (a hindu írások szóma csakrának nevezik). Ezáltal még mélyebb transzállapotba kerülsz.
6. A fenti állapot elérését és az abból történő visszalépést a hétköznapi tudatállapotba gyakorold be jó alaposan, és utána tedd hozzá a harmadik lépést: válaszd meg a meditációs tárgyat. Például ha az arcturusi magasabb dimenziós lényekel vagy gyógyítókkal akarod felvenni a kapcsolatot, akkor koncentrálj az Arcturus csillagra az égbolton vagy egy képen, illetve bármilyen magasabb dmenziójú (isteni) lényre irányíthatod a meditációt, és a megfelelő ráhangolódás esetén az információk automatikusan elkezdenek beáramlani a tudatodba. Engedd meg ezt a folyamatot, ne próbálj ítélkezni vagy analizálni a bejövő képeket, tapasztalatokat. A holografikus meditáció abban az esetben működik a legjobban, ha passzív befogadóként vagy jelen. Az Alsó Világ szellemeivel (az állatok, növények, fák, kövek, az Ember, a Földanya) Felsőlelkével is kapcsolatba tudsz lépni ugyanezzel a módszerrel.

Egy fontos figyelmeztetés: Megfelelő gyakorlással képes leszel rátalálni a kívánt frekvenciára és valóban az általad kviálasztott tudatossághoz kapcsolódni, megszokod annak érzetét. Addig viszont megtörténhet, hogy a pontatlan ráhangolódás következtében nem tudod pontosan megállapítani, hogy az információk milyen forrásból érkeznek hozzád. A Középső Világ szellemei különösen szeretnek tréfát űzni, vagy manipulálni a csatornázó személyeket. Ha bármikor olyan lénnyel kerülsz kapcsolatba, aki megparancsolja, hogy mit tegyél, akkor zárd le a kapcsolatot, mert nem vagy köteles megtenni, bármit is kér. A szabad akarat az egyik legnagyobb erő az unierzumban, és a magasabb dimenziójú, segítőkész szándélkú lények ezt mindig tiszteletben tartják. Még ha isteni lénynek is tekinted azt a tudatosságot, akivel kommunikálsz, a parancsolgatás nem helyénvaló.

A Nakura meditáció

1. Válassz egy kényelmes helyet és ülőhelyzetet, melyben egyenes háttal tudsz ülni, mert fekvő helyzetben könnyebben átcsúszol az álomállapotba, és elfelejted az utazást.
2. Kezdd el figyelni a légzésedet, anélkül, hogy megváltoztatnád a légzés ritmusát vagy mintázatát. Csak a légzésre koncentrálj, minden egyéb gndolatot engedj el. 
3. Várd meg, amíg a légzésed lecsendesedik és felszínessé válik, magd irányítsd figyelmedet a spontán légzésszünetekre a belégzés és a kilégzés végén. 

4. Ahogy a légzésszünetek elkezdenek természetesen meghosszabbodni (ne erőltesd, légy türelmes!), az elme elcsendesedik és belép a transzállapotba.

5. Helyezd imatartásba a tenyereidet a fejed fölött, és koncentrálj arra a pontra, ahol az ujjaid végződnek. Utána leengedheted a kezeidet, de a figyelmed maradjon a 8. csakra pontján.

6. Ha erre a pontra koncentrálsz, akkor a tudatod belép egy csatornába, melyen keresztül haladni tudsz a dimenziók között. Ha a gyakorlat közben fejfájást vagy feszültséget észlelsz, az általában a túlzott koncentráció miatt következik be. 
7. Nem kell erősen koncentrálni a 8. csakrára, csak engedd meg, hogy a figyelmed ott nyugodjon. Eleinte öt percnyi időtartam elegendő, és ha ez könyen megy, akkor lehet növelni.
5. Ez egy arcturusi meditációs technika, és ők ezt a pontot Kurának nevezik, ami annyit tesz: "Kapu az Örökkévalóságba". A "Na" a meditációt jelenti, vagyis "meditáció az Örökkévalóság Kapuján."
8. A meditáció befejzése után, főleg, ha egy magasabb dimenziós utazást tapasztaltál meg, fontos, hogy a tudatodat újra visszahangold a "földi", háromdimenziós idegrendszer működésére. Hagyj elegendő időt erre, másklönben a tudatod félig-meddig a magasabb dmenzióban marad, és fejfájás, testi fájdalmak is jelentkezhetnek.
9. A visszatéréshez hozd vissza a figyelmedet a Kuráról a légzésedre. Figyeld meg a légzésedet, anélkül, hogy megváltoztatnád, de már ne törekedj a légzésszünetekre. Figyeld meg a testi érzeteket, hangokat magad körül, ha esetleg illatokat is érzel, vagy valamilyen ízt a szádban, az is segít a visszatérésben. Majd amikor úgy érzed, mozgasd meg a kezedet, lábadat, ha kell, dörzsölgesd a fülcimpáidat, mielőtt kinyitnád a szemedet. Össze is dörzsölheted a tenyereidet, és amikor jó melegek, akkor a szemüregekre tapasztva pislogj bele a sötétségbe, majdf fokozatosan engedd le a tenyereidet a szemeid elől. Ha még mindig azt érzed, hogy nem érkeztél vissza teljesen, akkor a hülvelykujjaiddal masszírozd át a talpadat és a lábaidat, majd ismét a fülcimpákat, és végül dörzsöld át a karjaidat. Ez segít abban, hogy az idegrendszered visszakapcsoljon a fizikai realitás érzékelésére.
8. Ha a meditáció után fáradtnak érzed magadat, akkor érdemes hanyatt fekve relaxálni egyet, vagy esetleg aludni is, ha van rá időd.